Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése és a jövedelemadó, a valóságban tényleg be- ji folynának. Ez akkor képzelhető el, ha azok a '• kormányintézkedések, amelyek a terményára- j kat emelni kívánják, a valóságban be is vajh • nak. Nem akarok itt a boletta-rendszerrol | disszertálni, csak annyit vagyok bátor tiszte- ! lettel megjegyezni, hogy az állatállomány ;: jobb értékesítése, különösen a hizlalt állatok- \ nak export formájában való értékesítése, a tej ? árának stabil alapon, bizonyos nívón való | fenntartása nagyobb horderejű intézkedés volna az agrárérdekeltség szempontjából, mint j a gabona-ár emelése. (Ügy vem! Ügy van! a középen.) ; A földmívelésügyi tárca jobb dotációját

; propagandaszerűen szokták kívánni már 20 ; év óta. Én is csatlakozóin azokhoz, akik azt mondják, hogy erre a célra minél nagyobb j összeget kell fordítani. Fel kell hívnom a mélyen tisztelt kormány figyelmét, hogy küiönö-' sen a beruházási tételeknél méltóztassék nagy j figyelmet fordítani arra

% hogy a beruházási ; összegek miképpen használtassanak fel. Itt csak egy konkrét megjegyzésre szorítkozom. Nevezetesen a többtermelési tételek többfélék. : Nagy összeg fordíttatok úgy a költségvetésbén; mint a beruházási részben erre a címre. Egyelőre csakis azokat a többtermelési tétele- \ ket támogatnám beruházási összegekkel, amelyeknél az eredmény biztosra vehető. Ha majd ezeket befejeztük, akkor mennék át azokra a nem akarom mondani, kétes értékű, de mindenesetre kockázatos többtermelési intézkedésekre, amelyeket most felsorolni nem kívánok. Legyen szabad egy-két szót szólnom a kultusztárcáról is. Átment a köztudatba az, hogy a kultuszminiszter úr több pénzt^ költ el, mint: amennyi szükséges és az ő tárcájára több áldozat hozatik és több pénz áll aránylag ren-; delkezésére, mint más tárcának. Engedelmet

1 kérek, hogy annak a mélyen t. tagtársamnak, aki azt mondotta, hogy ez így van, azt felelhessem, hogy ez nem így van, mert én nem csatlakozom azokhoz, akik — bocsánatot kérek" — ezeket a szubjektív megállapításokat világgá kürtölték. Ez a tény már átment a köztudatba. En ennek éppen az ellenkezőjét hirdetem, azért hozom szóba; mert én azt tartom,; hogy a kultusztárca olyan nagy horderejű kultúrmunkát fejt ki, amely ma, a mai viszo-' nyok között nemzetmentő és revizionális munkának nevezhető. Ezt különösen két tényezővel cselekszi, az egyik a népiskolák kiépítése, a másik a klinikáknak a vidéken való felállítása. Erre a két célra továbbra is megadnám a szükséges összegeket, úgy, mint eddig megadattak, és én arra kérem a mélyen t. kormányt, hogyha a viszonyok javulnak, az építési segélyt méltóztassék a jövőben is megadatni azon községek részére, amelyek arra rá vannak utalva és amelyek ilyet nem kapnak. Különös figyelmébe ajánlom a mélyen t. kományzatnak az óvodák kiépítését és támogatását, különösen német vidékeken, ahol a németajkúak gyermekei kelll, hogy 6—8 éves korukig a magyar nyelveit megtanulják. Ez ma nehezebb, mint a múltban volt és a trianoni szerződés rendelkezéséből folyik, hogy most már bizonyos agitáció folytán egyes német vidékeken ezek a jó állampolgárok is az elemi iskolákban a német nyelv oktatását kívánják. így tehát csak az biztosítja, hogy a gyermekeik magyarul megtanuljanak, ha ott-óvodákat létesítenek. Méltóztassék erre a módot megadni, mert különben ennél a tételnél a takarékosság a. nemzeti érdek elhanyagolását jelenti. 193Ô. évi június hó 23-án, hétfőn. 253 Teljeisen osztozom a mélyen t. kultuszminiszter úrnak abban a megállapításában, hogy 300.000 pengő megtakarítás mellett egy virágzó vagy fejlődésképes egyetemet lemészárolni nem lehet lés csak egyet kerék a mélyen t. miniszter úr ő excellenciájától, hogy azt a régi tervét, amely szerint a budapesti közgazdasági egyetemet az igen kitűnő műegyetembe beolvasztani szándékozott, hajtsa is végre, mert ezzel nagyon sok szempontból végzünk hasznos munkát. Dicsérem a miniszter UKiäK a zt az elhatározását, hogy a nyolcosztályú elemi népiskolák életbeléptetéséről lemondott, az válhat is jobb időkig, (Ügy van! Ügy van!) addig elegendő lesz az úgynevezett polgári iskolák fenntartása és erősítése. De itt is kénytelen vagyok a kultusztárca beruházási tételeire egy szót vesztegetni, mert bőven hallottunk arról, hogy itt is hibák történteik. En is elismerem, hogy történtek túllépések, tévedések, ne méltóztassanak azonban elfelé jteni, hogy 5000, vagy hány objektum felállításáról volt szó; tehát ha néhány kis hiba történt is, még ha tíz, vagy húsz történt is, 5000 objektumnál nem a kisehb hibák után ítélhetjük meg a kultuszkormány teljes működését. r Támadták a Collegium Hiingarieumok felállítását. Aki a helyszínén megismerte ezeknek működését és tapasztalta e működés kedvező hatását, az csak helyeselni tudja, hogy ezek létesültek, mert külföldi összeköttetések szerzésével jár ezeknek felállítása és látogatása, amire pedig az egész országnak és az egész társadalomnak ma, sajnos, szüksége van. Az agrártársadalomhoz nem felhívásként, hanem a magam szerény véleményének kifejezéseként egy kérést intézek, tudniillik azt kérem, hogy bár ez. az osztály az, amely a kultuszikormány pénzébe kerülő politikáját bizonyos aggályokkal tekinti, mégis méltóztassanak azt jóindulatú figyelemmel kísérni, mert a külföldi összeköttetésekre e társadalmi réteg intelligenciájának is szüksége lehet és azokat csakis nagy kulturális fejlődéssel lehet elérni. Most már csak az általános gazdasági helyzet szanálásával^ kapcsolatos kérdésekről akarok még egy pár szót szólni. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két gondolatomat egészen röviden előadjam. (Halljuk! Halljuk!) A kormány igen helyesen cselekszik^ amikor a termelés tekintetében keresd a módokat, amelyeikkei ezt megkönnyíteni lehet és ez a könnyű hitel kérdésié. Ezt annyira fontosnak tartom, hogy a magam részéről azt szögezem le, hogy a termelés olcsóbbá tételének egyetlen módja az, ha a termelő, legyen az iparos vagy gazda, olcsó hitelhez jut. Ez a hitel kell, hogy olcsó legyen, mert ha drága, iákkor a termelés olcsóbbá tételét nem fogjuk elérni. A magam részéről 5%-os hitelre gondolok és ezt látom szükségesnek. Kérdés azonban, meddig kell várnunk, amíg ilyen 5%-os hosszúlejáratú köles önhöz juthatunk! Azt hiszem, hogy rövid időn belül ez aligha várható. Mi tehát a teendő? Nézetem szerint a kormánynak el kell magát határoznia arra, hogy az összadózók terhére még ebben az évben ilyen hosszúlejáratú hitelt kreáljon és bocsásson a termelők rendelkezésére.- Csakis ilyen 5%-os hitellel lehet célt érni és a termelést olcsóbbá tenni. Ami azután a másik kérdést illeti, az állandó értékesítés kérdését, e tekintetben r a kormányzatnak nagyon mélyen kell a kérdésbe belenyúlnia. Mint látjuk, kereskedelmi szerződésekkel a célt nem érjük el. Hiszen ott, ahol ezek nagynehezen megköttettek, a mi szerződő