Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése ügyminiszteri munka, ez már összkormányzati feladat, amely igazán méltó volna Bethlen Ist­ván gróf nagy államférfiúi kvalitásához és eré­lyéhez. Ámde, t. Felsőház, bármilyen fontos a közterhek leszállítása, bármilyen fontosak az adótörvények, éppen olyan fontos az a mód­szer, az a szellem, amellyel az adótörvényeket végrehajtják, amellyel a megadóztatást gya­korolják. A pénzügyminiszter úr ő excellen­ciája február hónapban rendeletet bocsátott ki az adóhatóságokhoz, amelyben figyelmezteti őket, hogy az adók kivetésénél és behajtásá­nál kíméletesek legyenek és vegyék figye­lembe a rossz kereseti viszonyokat. A pénz­ügyminiszter úrnak e humánus rendelete a legnagyobb elismerést érdemli meg. Ámde a pénzügyminiszter rendel és az adóhatóságok végeznek. Az adóhatóságok legfontosabb fel­adatukat abban látják, hogy az adóalanyok­ból mdnél nagyobb adókat hozzanak ki. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy míg az állam bevételei csökkennek, míg különösen a forgalmiadó- és fogyasztásiadó bevételek csökkenő irányzatot mutatnak, sőt lényegesen csökkentek, ami az adóalanyok teljesítőképes­ségének leromlását bizonyítja, addig az állami egyenesadókban ötmillióval többet sikerült be­hajtani. Ezt nem is csodálom, mert az adó­hatóságoknak az a különös felfogása, hogy az adó rezsitétel, költség, amely éppen úgy fize­tendő, mint minden más költség, akár haszon­nal jár az üzlet, akár nem. Az adóbürokrácia eme szellemének felel meg az az eljárás is, amelyet kényszeregyességben az adóssal szem­ben, de talán a hitelezővel szemben is elkö­vetnek, hogy ugyanis a fizetésképtelen adós adótartozását előnyös helyzetben biztosítva, százpercent erejéig tartozik a kincstárnak megfizetni a többi hitelező kárára. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságoknak ez a magatar­tása nagy elkeseredést kelt az üzleti életben, arra kérem a pénzügyminiszter urat, változ­tassa meg ezt a rendelkezést olyan irányban, hogy kényszeregyes égben az adós adótarto­zása, bár előnyös helyzetben, de igazság és méltányoság szerint ugyanabban a kvótában legyen csak kifizetendő, mint amilyen kvótát az egyességben a többi hitelező kap. Ugyanez a mentalitás nyilvánul meg ak­kor, amikor az adóhatóságok a forgalmi ada­tok birtokában a forgalmat saját külön szak­értőik információja alapján olyan haszon­kulccsal adóztatják meg, amely haszonkul­csoknak tragikomikus magassága akkor derül ki, amikor az adófizető fizetésképtelen lesz és nyilvánvalóvá válik, hogy már régen az adó­kivetés előtt, e magas haszonkulcsok megálla­pítása előtt deficittel dolgozott. Tekintettel arra, hogy a kincstár eddig is igénybe vette az érdekképviseletek és ipartestületek infor­mációit, arra kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék intézkedni, hogy a jövőben fele­lőtlen külön szakértők ilyen célra igénybe ne vétessenek. Talán ezzel a mentalitással függnek össze azok a nehézségek is, amelyek jelenleg a for­galmiadónak egyfázisos rendszerré való át­alakításánál mutatkoznak. Hálásan elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr, ellentétben a kormánynak eddigi álláspontjával, melyet a fázisrendszerrel szemben elfoglalt, most már tényleg hajlandó áttérni a fázisrendszerre mindazoknál a szakmáknál, amelyekkel sike­rül a fizetendő forgalmiadó kulcsa tekinteté­ben megegyzeni. Ezek a tárgyalások megin­dultak, és sajnálattal kell megállapítanom, 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 211 hogy a megegyezésnek igen nagy akadályai vanhak. Elsősorban akadálya az, hogy a pénzügy­minisztériumnak nincs forgalmiadóstatiszti­kája. A második akadálya az, hogy a pénzügy­miniszter úr ragaszkodik a kulcsok megálla­pításánál a multévi forgalmi adóbevételekhez. márpedig ha ehhez a pénzügyminiszter úr me­reven ragaszkodik, akkor lehetetlen lesz a meg­egyezés és lehetetlen lesz a forgalmiadónál az egyfázisos rendszerre való áttérés; Most, a legutolsó napokban sikerült végre a legfontosabb szakmában, — hogy csak egy példát említsek — a textilszakinában a gyár­ipar, a feldolgozóipar, a kisipar és a kereskede­lem között a kulcs tekitetében megegyezést lé­tesíteni. Ha a pénzügyminiszter úr nem lesz hajlandó elnézést és előzékenységet tanúsítani, akkor úgy ebben a szakmában, valamint a többi szakmában az annyira kívánatos fázisrendszerre való áttérés lehetetlenné válik. Márpedig ha a fázisrendszerre nem térhetünk át, ez annyit je­lent, hogy elsősorban fennmarad az az évek óta kifogásolt nagy sérelme a kereskedelemnek, amely szerint 2%-os hátrányban vannak a kül­földi importőrrel szemben, amit az igen t. kor­mány már többször maga is olyan sérelemnek jelentett ki, amelyet 1 feltétlenül orvosolnia kell. Ha a megegyezés nem sikerül, továbbá lehetet­len lesz felszabadítani a kisipart, a feldolgozó­ipart és a kereskedelmet a forgalmiadó alól, holott ez nemcsak gazdasági, hanem politikai érdek is volna. Szükséges volna a forgalmiadónak fázis­rendszerre való átváltoztatása már abból az ok­ból is, mert a jelenlegi forgalmiadórendszer a kivitelben jelentékeny hátrányokat jelent és a Külforgalmi Intézet legutóbbi jelentésében is rámutatott arra, hogy ebből azokból nálunk exportkereskedelem nem fejlődhetik. Ha már­most figyelembe vesszük, hogy a fázisrendszer­nél a kincstár jelentékeny megtakarításokra tehet szert; ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen nagy előny válnék a fázisrendszer ál­tal abból, hogy megszűnnék a kereskedelem hátrányára fennálló diszparitás; ha figyelembe vesszük azt, hogy a kisipar mentesítése a for­galmiadó alól éppen a fázisrendszer által lehe­tővé volna téve: akkor kell, hogy a pénzügy­miniszter úr is belássa, hogy egy kis^ előzé­kenységgel ezt a kérdést megoldani még min­dig célszerűbb és üdvösebb volna, mint pél­dául olyan eszközhöz folyamodni, amilyet most volt kénytelen igénybe venni, hogy ugyanis kapcsolatban a gabonarendeletekkel, amelyek előkészületben vannak, a segéd nélkül dolgozó kisiparost felmenteni kívánja a forgalmiadó alól. Ámde meggondolandó, hogy ez a rendel­kezés nem fog-e újabb és újabb igényeket tá­masztani a kisiparosság növekvő nyomorúsága folytán, és a pénzügyminiszter úr aligha fog megállhatni ennél a rendelkezésnél, és kényte­len lesz azt esetleg szélesebb körökre is kiter­jeszteni. Ebben az esetben elesik a kincstár a forgalmiadótól, mí^ a fázisrendszerben a for­galmi adóból eredő jövedelem biztosítva van, és az egész forgalmiadókérdés nyugvópontra jut, ami gazdasági, szociális és politikai tekintet­ben is rendkívül nagy előny volna. Ismételve kérem tehát a pénzügyminiszter urat v hogy a fázisrendszerre való áttérés megkönnyítése cél­jából a kulcsok megállapításánál némi előzé­kenységet tanúsítani szíveskedjék. Ezekután legyen 'szabad áttérnem a gazda­sági válságnak egy másik súlyos okára^ amely egyszersmind okozat is: a teherbíróképesség nagymérvű leromlására. Józan éfeszel azt kel­40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom