Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

236 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. gokat, amellyel mi részint fővárosiak, részint vidékiek, mindkét helyen egyformán adófizető és szenvedő alanyok, nézzük s akkor meg mél­tóztatik érteni, hogy mi egész nyugodt lélekkel tudjuk a mi főválrosi polgárságunkat össze­egyeztetni a mi vidéiki polgárságunkkal és sohasem érezzük azt az ellentétet, amely a fő­város és a vidék közt van. Kívánom,'hogy az ország minden polgára értékelni tudja azt a szolgálatot, amelyet a főváros a vidéknek tesz, amint a főváros mindig értékelni tudta azt a nagy támogatást, amelyet a vidéktől kauott. (Éljenzés a jobboldalon.) Mélyen t. Felsőház! A fővárossal kapcsolat­ban itt más megjegyzés is elhangzott, neveze­tesen egyrészt a főváros adminisztrációjára vo­natkozóan, másrészt pedig fővárosi új válasz­tói névjegyzék összeállításával kapcsolatban, amennyiben bizonyos kifogások emeltettek az új rendezés ellen, őszintén megvallom, a tett rendelkezést helyeslem, mert amit kifogásul hoztak fel, hogy a fővárosi választói névjegy­zék • összeállításánál a belügyminisztérium azt kívánja, hogy a választók igazolják az ő vá­lasztó jogosultságukat és nem hajlandó vélel­mezni a választó jogosultságot, (Helyeslés a jobboldalon.) ezt a cm agam részéről a legtelje­sebb mértékben nemcsak helyeslem, de kívánom is, hogy ez az egész országban, úgy a törvény­hatósági, mint az országgyűlési választások so­rán kiterjesztessék. (Helyeslés.) A választójog nemcsak jog, de nagymérvű kötelesség is. (Joanovich Pál: Ez igaz!) Es ha valaki annyi kötelességet sem akar teljesíteni, hogy jogosult­ságát igazolja, nem tudom, mit várhatunk at­tól a választópolgártól ennek a jognak további gyakorlása tekintetében és micsoda érettséget tud nekem £L2t cl polgár mutatni arra, hogy bele­avatkozzék az ország ügyeinek intézésébe, ha a jog gyakorlásának legkezdetét, kiinduló pont­ját, a jog igazolását sem hajlandó megcsele­kedni. Az 'ma már nem kifogás, hogy bizonyítvá­nyokat nem tudunk beszerezni; az ma már nem. kifogás, hogy nem tudom, hol és hol megtagad­ják a bizonyítványok kiadását. Ez talán az 1920-as évek első éveiben még indokolt volt, de ma már nem és azóta, évek óta mindenkinek módjában állott a bizonyítványok 'beszerzése. Méltóztassanak elhinni, hogy a jogkiterjesztés­nek éppen az első etapja az, hogy csak annak adjunk jogot, aki érti* hogy neki ezután az or­szág ügyeivel kötelessége lesz foglalkozni és erre magát érdemessé teszi azáltal, hogy saját jogát igazolja. En tehát ezt teljes mértékben helyeslem. Annál kevésbbé helyeslem, őszintén meg­vallva, a belügyminisztériumnak és a felszó­lalóknak azt az álláspontját, hogy a főváros adminisztrációját főleg az új törvénnyel kap­csolatban kisebb nívóra igyekeznek a múltra vonatkozólag leszállítani. En, aki immár 30 éve veszek részt a főváros életében, merem mondani, hogy sem a 'múltban, sem a közelmúltban, sem legújabban nem volt olyan rossz a főváros ad­minisztrációja, hogy azt kelljen mondani, hoay ezért kellett ezt új törvénnyel helyesbíteni. Me­rem mondani, hogy az az adminisztráció,^ame­lyet mi most eltemettünk és amelynek — én hi­szem — nagyon rövid idő alatt megérjük a fel­támadását, nem volt olyan rossz^ Sokkal töbíbet alkotott, sokkal többet tett a főváros fejlesztése érdekében, mint ahogy azt feltüntetni szeret­ték volna azért, hogy a fővárosi adminisztráció­nak újabb formáját alkossák meg. Ha méltóztatnak megnézni, hogy 1872-től máig voltaképpen mivé fejlődött ez a főváros, ., ha méltóztatnak megnézni, hogy nemcsak terü­letileg, nemcsak épületeiben, hanem intézmé­nyeiben is minő nagy, egészen világvárosi jel­leget vett fel, akkor azt hiszem, mégis elisme­réssel kell, hogy legvünk az iránt a közigazgatás iránt, amely elismerem, igen sokszor a kormány támogatásával és a kormány útmutatása mel­lett, de mégis olyan sok szépet alkotott és a múltban helyét megállotta. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy azok a sokat ócsárolt üzemek^ valami öncélt szolgál­tak volna a tanács részére, amely azokat meg­alkotta, mert azok is, amelyek nem állandóan elsőrendű közcélt szolgálnak, mint például a villany, víz és gáz, a háborúokozta szükséges­ség folytán jöttek létre és azok is szolgálták és szolgáliák még kevés kivétellel a főváros lakosainak szükségleteit. Már maga a belügyi kormányzat is ibelátta, hogy nem helyes, hogy azokat ócsároljuk és halálra ítéljük és azok le­építését csak szukcesszíve kívánja. Igaz, ihogy ott is voltak hibák, de ezeket a hibákat mi magunk is láttuk, magunk is kifo­gásoltuk, annak ellenére, hogy azokat a belügy­minisztérium jóváhagyta. Kifogásoltuk ;' első­sorban, hogy az autóbusz a villamos vasútnak csinált konkurrenciát és egymás mellett futtat­• tuk a villamost és az autóbuszt, úgy, hogy mind a kettő deficittel kezdett dolgozni. Mi tiltakoz­tunk ellene és a belügyminiszter úr a pénzügy­miniszter úrral karöltve jóváhagyta, tehát nem lehet azt mondani, hogy az autonómia nem ér­tette ezt meg és csak ő végezte rosszul a dol­gát. Vagy ott van az, hogy a vízi beruházások­kal kapcsolatban a törvényhatóságot teszik fe­lelőssé a vízszolgáltatás romlásáért. Ezt, mint egy alkalommal már más helyen kifejtettem, elsősorban a földmívelésüaryi kormányzat hi­bája okozta. Az, hogy a főváros megkérdezése nélkül és a főváros víziogának megsértésével megépítette a megyeri csárda mellett a ke­res ztgátat, aminek következtében a főváros már megvolt, nagy áldozatokkal kiépített világhírű, elsőrendű kútjai betemetődtek és eliszaposod­tak. Méltóztassék elhinni, hogy ez nemcsak azt a kárt okozta, hogy az a jó pár tízmillió pengő, amit oda beépítettünk, most kárbaveszett, ha­nem azt is, hogy a főváros ivóvízellátása^ iga­zán kritikus helyzetbe került és most újabb cirka 30 millió pengő lesz beruházandó azért, hogy a főváros vízellátása megfelelő legyen. Ha a földmívelésügyi kormány minket akkor meghallgatott volna, sőt, h a a földmívelés­ügyi kormány akkor figyelemre méltatta volna a mi felszólalásunkat, akkor azt a keresztgá­tat úfv, ahogy megépíttette, annál kevésbbé építtette volna meg, mert azzal nemcsak a víz­szolgáltatást tette tönkre, hanem tönkretette az ottani helyi közlekedést is, amely, ha így halad, nár év alatt semmivé lesz. Ezekre, mélyen t. Felsőház, csak azért mu­tattam rá, hogy ma, amikor érzem, hogy szük­ség van az együttmunkálkodásra, egyrészt a kormány, másrészt a főváros és más vonatko­zásban a főváros és a vidék között, akkor azt a diszharmóniát, amely különböző oldalról kelet­kezett, igazságos bírálattal bizonyos középvo­nalra lehessen leszállítani, és ha ezzel a tár­gyilagossággal fogjuk kezelni a mi helyzetün­ket, akkor méltóztatik meglátni, r hogy az a szeretet, amellyel a főváros iránt vagyunk, nem kisebb sem az új, sem a régi törvény alatt és nem kisebb sem a vidékkel való foglalkozá­sunkban, sem pedig a főváros és a vidék közös érdekében való munkálkodásunkban. Ha a fővárossal még egy pillanatra foglal­kozom, csak azért teszem, hogy egy dologra

Next

/
Oldalképek
Tartalom