Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

232 Az országgyűlés felsőházának 81. üléi Krisztust, az evangéliumot, Krisztusnak örök igéit'•

eséâ'îâ tenni, gyalázni és ezáltal a nép szemében rontani a krisztusi tanítások tekintélyét, hanem áttértek különböző módszerekkel a kereszténység^ kiirtására. Elvették az anyagi bázisát a hitélet lehetőségének, lefoglalták a templomokat, nevelőintézeteket, az iskolákban megtiltották a vallás tanítását, három gyermeknél többet privát helyen, lakásban, sem szabad vallásra tanítani. Mindenki, aki megteszi azt, hogy Krisztus evangéliumát privát lakáson háromnál több gyermeknek hirdeti, ellenforradalmi cselekedet követ el. Hogy még nagyobb gúnyt űzzenek a vallásiból, Lucifernek állítottak szobrot, amelynek felírása: «a világforradalom nagy előfutárának.» Hogy mégis valahogy a kereszténység helyébe valami pótvallást, valami pótkultuszt állítsanak, a motorokat, lendítőkerekeket, gépeket állítottak oda, mint új bálványokat és az Apis- és Phallus-kultusz helyett most a motorok, kerekek és gépek kultuszát űzik, erre kü-' Ion templomot építettek. Egy aberrációja, egy őrülete az emberiségnek, amely rég letűnt kulturális epochák 'Sötétségébe viszi vissza az emberiséget. Ezelőtt néhány hónappal Budapesten keresztül utazott 870 menekült Oroszországból.' Svéd protestáns emberek, .a Dnyeper mentén egy faluban éltek 150 esztendőn keresztül. Kérdeztem, hogy miért vándoroltak ki, hiszen ott abban az országban a munkások és parasztok uralma van és ők még .földmívesek, miért menekültek? Elmondották .szomorú sorsukat, amellyel a Házat nem akarom untatni, de fel akarom használni ezt a pódiumot arra, hogy elmondjam, amit egy protestáns meggyilkolt lelkész özvegyétől a keleti pályaudvaron hallottam, és ennek helyeseltek mindazok, akik vele jöttek. A fő ok, amiért kénytelenek voltak Oroszországot elhagyni, az, hogy nem akarnak pogányok lenni. Az ő tisztességes keresztény falujokiban, amely nninitagazdasága volt Oroszországnak, emberemlékezet óta soha egy kriminalitás, ^gyilkosság nem fordult elő, az eltávozásuk előtt való esztendőben azonban 12 gyermek gyiiLkolta meg vagy az api át, vagy az anyját. Most is, amikor az egész falu menekült és külföldi nagy diplomáciai összeköttetések révén kilkényszerítették útleveleiket, gyermekeiknek egy része visszamaradt és ezek a helyett, hogy sírva búcsúztak volna el vérszerint való szülőanyju'któl és apjuktól, megdobálták és megcsúfolták őket, 'amikor Szovjetoroszországot otthagytak. Azért jönnek, — mondották — mert nem akartak pogányok lenni, nem bírták el azt a rettenetes nyomást, amely az ottani atmoszférában lelkükön van, amelyet a világforradalom dicsőséges cégére és címere alatt folytatnak. De nemcsak a protestánsokat üldözik, hanem minden felekezetet és vallást, ezzel tisztában kell lennie minden európai és minden kultúrembernek; nemcsak az orthodoxiát üldözik, hanem mindent, ami vallás. En arról a részéről fogok beszélni, amelyről nekem félhivatalos és hivatalos helyről, katholikus egyházam részéről és állami részről is tudomásom van. Anniikor a katholikus ok templomaiból a kegyszereket, oltárképeket, szobrokat és mindazt, aminek a katholiikus egyház templomai birtokában vannak, kisajátították és el akarták rabolni, minthogy azt mondták, hogy azért rabolják ki a templomokat,, mert éhezik a nép és szükség van arra, hogy az egyházi kincsek értékesítése által pénz kerüljön elő. a Szentatya, e 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. a római pána hivatalosan, a diplomácia révén azt az ajánlatot*tette a szovjetnek, hogy egyösszegűben megváltja a katholikus templomokban lévő összes egyházi szerelvényeket, képeket és^műértékű dolgokat, és ennek összegét osszák szét a szegény nép között. A szovjet ezt kereken visszautasította. Ezzel megdőlt az a hazugság, ho^y a templomokat azért pusztítják és rabolják, hogy a szegény népen segítsenek. Nálam van egy könyv, telve fotográfiákkal. A legszebb orosz orthodox székesegyházakat^ templomokat ábrázolja, amint kirabolják és fosztogatják. A rablás ténye van itt megörökítve. Itt vannak azután a templomok, amikor még nem robbantották fel azokat és a pusztulás .színhelye, amikor a földdel egyenlővé tették a templomokat. Értesülésem szerint jelenleg is 48 püspök, 3700 pap és 8000 szerzetes van fogságban a szovjet börtöneiben. Mi is voltunk valaha a gyűjtőfogházban és tudjuk, mily fájdalmas volt számunkra az, hogy a vörös őrület itt tombolt Budapesten és tőlünk alig néhány órányira az egész kultúrvilág nem akart erről tudomást venni. Éppen azért, mert keresztülmentünk ezen a borzalmas uralmon, .kötelességünknek 'érezzük azt, hogy az emberiesség nevében, a .lelkiismereti szabadság, a kultúra és a civilizáció nevében erről a helyről szólaljunk fel és mondjuk meg^ hogy a modern emberiség szégyene és gyalázata, hogy ezt az őrületet tűri ebben az országban. (Ügy van! Ügy van!) Nem szólaltam volna fel, mert nem tartanám illendőnek itt felszólalni, ha karácsonykor és húsvétkor a saját rádiómon magam nem hallottam volna minden európai nyelven a Moszkvából és Szentpétervárról rádió útján leadott propagandabeszédeket a kereszténység ellen. De amikor a modern technika eszközeivel az egész világba szórják ezeket a gonosz bacillusokat és ezeket az őrült eszméket, amelyek csak az emberiség tökéletesi eldurvulásához és az egész emberi műveltség es civilizáció végső elpusztulásához vezetnek, akkor kell, hogy mindenki, aki őrtálló helyen van, megtegye a _ maga kötelességét. (Ügy van!) Nem helyezkedem álláspontra. hogy itt tisztán a mi teljesen speciális katholikus felfogásunkat konfrontáljam ezzel a rettenetes uralommal szemben, ami ott van. Megelégszem egy teljesen liberális kultúrhistorikus citátumának felolvasásával. Ez egy magyar származású úr, aki nézetem szerint a legértékesebb munkát végezte azzal, hogy maga áttanulmányozta a szovjetvilágot és tanulmányában megírta tapasztalatait. Ez Fülöp Miller Renée, akinek végső megállapítása a következő (olvassa): «Harakirit végez magán az emberiség Oroszországban. Ismerni kell a bolseviki filozófiát és új morált, hallani kell a helyszínen a most ott ünnepelt költők és írók előadásait, a bolseviki muzsika fülrepesztő zenebonáját, látni az új színpadot, az új festményeket, az örömtelen bolseviki kedvteléseket, hogy az esztelen és megrázó nagy áldozatot teljesen fel tudjuk fogni, amelyet az emberiség egy véres eszmének hoz. Oroszországban egy világ keletkezik, amelyben senki se találja örömét az életben, amelyben a képeknek nincs

f színük, a zenének nincs összhangja és melódiája, a világnézetnek nincs támasza a szellemben, egy mechanizált világ, amelyben már csak lelkevesztett gépek létezhetnek. A bolsevizmus saját szavai szerint nyugdíjba akarja küldeni a régi isteneket, de új bálványokat állít a tömeg szemei elé.» Mint már imént említettem, a látható isten