Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

228 Az országgyűlés felsóházának 80. ülése 1930. évi június hó 21-én, szombaton. fektetni, mint ahogyan az ma létezik és har- • madszor: a perenkívüli eljárások nagy zömét a bíróságoktól el kellett vonni és azt közjegyzőkre és ügyvédekre, úgynevezett ügyvéd-közjegyzőkre ruházni. Nem tudom 'belátni azt, hogy miért ne lehetne a tanulmányi rendszert úgy módosítani, hogy a fiatalemberek köteleztessenek arra, hogy a leckéket látogassák, köteleztessenek arra, hogy kollokváljanak és hogy a szemináriumokban résztvegyenek. !Nem tudom belátni azt, miért ne lehetne a mai négyévi évet \ azaz nyolc szemesztert egy évvel, vagyis két szemeszterrel meghosszabbítaná, hogy egyrészt kimélyítsük a tudást, másrészt pedig, hogy útját álljuk ennek a nagy túlzsúfoltságnak. Ami a bírói kérdést illeti, az én nézetem az, hogy a mai rendszerről, amely az úgynevezett Beaotnten-rondszer, tisztviselőrendszer, át kell térni az angol rendszerre, mert bíróvá né- | zefcem szerint csak azt lehet kinevezni, aki minden tekintetben bevált, aki vokációvah hi- ; vatással bír arra vonatkozólag, hogy bíró le- ! gyen, nem pedip* azt, aki azt mondja, amikor letette az ügyvédi vizsgát, Jtiogv: én bíró aka- ' rok lenni és bíró leszek. Ehhez csak e^vetlen- j egy dolog szükséges, a fórmai kvalifikáció : mellet; az, hogy az első kinevezés megtörténjék. Ha az első kinevezés megtörtént, és ha az illető tisztességesen viselte magát, ha erkölcsi szempontból kifogás alá nem esett, akkor a lajtorján fokozatosan emelkedik, és iha szeren- : cséje van, még a felső bíróságokhoz is bejuthat. Olyan rendszer kell, amilyen Angliában van, ahol az igazságügyi kormány azt mondja, ; hogy 'X-et vagy Y-t kinevezem ügyvédnek. mert 10—15—20 éven át már tanújelét adta annak, hogy tudja, hogyan kell a jogot kezelni. Méltóztassék nekem elhinni, hogy ezáltal a : bírói kar csak nyerne, mert akkor a többi tiszt- ; viselők nem néznének sanda szemmel a bí- i rákra és nem mondanák azt, hogy miért kíván- | nak a bírák más külön, státust, hiszen ők is olyan tisztviselők, mint mi vagyunk. Pedig ez nem igaz, mert szerencsétlen az iaz ország, amely azt akarja, hogy a bírói tisztviselők legyenek. A bíró nem tisztviselő, a bíró nem Beamter, a bíró nem bürokrata, a bíró művész, m-ert művészet a bíráskodás, époen úgy, mint művészet az igazi, szép, nemes jogvédelem és az ügyvédi hivatás teljesítése. Azt tartom, hogy a kormánynak kötelesséffé odahatni, hogy a státustörvény mentől előbb, iha

? nem

( is egyszerre, de fokozatosan . megvalósíttassák. Olvassuk az újságban, hogy a bírák a képesítési nótlékért esengenek. Itt nincs szó csengésről és könyörgésről, itt egy pozitív törvénnyel állunk szemben, jus quesituma van a bírói karnak és ezt a jus questitumot ^teljesíteni kell. Nagyon szomorú, hogy az ország yagvoni helvzete eddig olyan volt, hogy ; ezt a kérdést nem lehetett megoldani úgy, mint ahogyan az megoldandó lett volna. Ami az ügyvédség és bíróság közti viszonyt illeti, kijelenthetem, hogy az teljesen j jó. A két kar kölcsönösen tiszteli egymást, a két kar tudatában van annak, hogy ikertestvérek, egy cél szolgálatában állanak, az igazságszolgáltatás nagy eszméjének megvalósításában. Tavalyi budgetbeszédemiben felhívtam a kormány figyelmét és most újra megismételem:^ nagy anomália az, ho-" a királyi ítélő-; táblánál és a Kúriánál működő bíráknak nincsen megfelelő hivatali helyiségük. Ez tarthatatlan helyzet. Eltekintve mindentől, hogyan

1 jön az a bíró ahhoz, hogy ő mint páter famili

as kénytelen legyen megvonni családjától egy szobát, talán a legjobb szobát, csak azért, hogy (hivatali kötelesséírét teljesítse? Méltóztassék továbbá elképzelni, hogy mi történhetik azokkal az aktákkal, amelyeket^ folytonosan küldözgetnek ú hivatalból a lakásra, a lakásról a hivatalba. Megismétlem tavialy előterjesztett azt a kérelmemet is, hogy új igazságügyi palotát kell építeni. Itt a Quartier-ban, az igazságügyi körzetben még van egy üres telek a budapesti kir. polgári törvényszék és a Tábla részére, mert a mai helyiségek .már egyáltalán meg nem felelnek, mert szűkeknek bizonyultak. Most áttérek a harmadik kérdésre, hogy a perenkívüli ügyeket a . bíróságoktól el kell vonni. Perenirivüli ügyekkel a bíróságok a lehető legnagyobb mértékben ma el vannak árasztva, ma perenkívüli ügyekkel foglalkoznak a bírák: a közjegyzőket, akik akadályozva vannak, helyettesítik az okiratok megsemmi; sítésénél, a csődeljárásnál, a csődönkívüli kényszereljárásnál, a kereskedelmi és váltótörvényben van igen sok perenkívüli eljárás, a holttányilvánításoknál, előlege© bizonlyításnál, a lakások felmondásánál és a lakások kiürítésér'él, a telekkönyvi ügyekben és a kisajátítási eljárásoknál stb. stb. Az 1911. évi országos jogászgyűlés irományaiból fel fogom olvasni a , következő határozatot. A kérdés, amely feltétetett a jogászgyűlés élé, az volt: «Kívánatos-e, hogy a bíróságok egyes perenkívüli teendői közjegyzőkre vagy ügyvédekre ruháztassanak át». Az egyhangú határozat a következő volt: «Aa Országos Jogászgyűlés kívánatosnak tartja a bíróságoknak perenikívüli ügyektől való nagy mértékben tehermentesítését. A szervezeti kérdés tárgyalása ezúttal elesik». A jogászgy ülések nagy nemzeti és jogi feladata az, hogy távol minden páa-tpolitikától, távol minden egyéni érdektől, tisztán és kizárólag az objektivitás szempontjából bírálják meg a kérdéseket és adjanak tanácsot a törvényhozásnak, hogy milyen úton haladjon. A magyar Corpus Jurisban, állítom, nincs egyetlen-egy valamire való elvi alapon nyugvó nagy törvény, amelyet előzőleg a jogászgyűlés ne tárgyalt volna meg és ne jelölte volna ki az utakat és módokat, hogy azt a törvényt így kell előkészíteni. Indítványozom tehát, foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy a bíróságok ezektől a perenkívüli dolgoktól tehermentesíttessenek. Hogy mi vonja el a bíró figyelmét valódi feladatától, a judiciálástól, az-e, hogy jegyzőkönyvet körmöl, az-e, hogy adminisztratív dolgokkal foglalkozik, vagy statisztikai blankettakat tölt ki, vagy pénzt kezel-e, vagy közigazgatási kérdések eldöntésére van berendelve: ez teljesen mindegy. "Ügy, amint ezek a dolgok elvonják, elvonják a perenkívüliek is, a perenkívüliekből pedig nem kell a bíróságnak mást meghagyni, csak a vléghatározatot, amelyet nagyon röviden és egyszerűen tud a bíróság meghozni, ha az előkészítő eljárást iuridikailag képzett emberek — legyenek

1 ezek közjegyzők, ügyvédek, vagy ügyvédközjegyzők — végeznek el. Az a kérdés, hogy kire legyen bízva a bíróságtól elvont perenkívüli ügyek elintézése*? Az 1911. évi jogászgyűlés azért nem határozott ebben a kérdésiben, mert óriási viták voltak ebben a tekintetben. A közjegyzők azt mondták,^ ez a mi monopóliumunk, ez csakis közjegyzőre bízható, az ügyvédek szerényebbek voltak és azt mondották, hogy közjegyzőkre és ügyvédekre bízható. Ha a közjegyzőség fejlő-