Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése statálták a francia adatokból, hogy a parasztságnak kezén abban az időpontban alig volt valamivel több abból a francia földből, amelyet tulajdonképpen a forradalom törvényhozói állítólag egészen neki szántak, mint amennyi volt a francia forradalom, előtt. S jazt is meg kell itt említenem, amit Keleti Károly egyik munkájában találtam, hogy habár 1848-ban a magyar parasztságnak, jobbágyságnak felszabadítása megtörtént, alig: egypár évvel később, az 50-es években, statisztikailag kiszámítva, a magyar volt jobbágyot nagyobb terhek nyomták, mint a felszabadítást megelőzőleg; tudniillik a mindenféle adók és szolgáltatások, amelyekről azelőtt szó sem volt. Ezek csak kiragadott példák, de egészben véve nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság helyzete n és fejlődése egyáltalában nem volt megfelelő és sok tekintetben^ ennek köszönhetjük azt, hogy odajutott, ahol van. Oda jutott, hogy ma már >az iparnak és a kereskedelemnek fővezető egyéniségei a maguk részéről erkölcsi és hazafias kötelességüknek tartják, hogy a mezőgazdaság segítségére siessenek; így például legutóbb a Gyosz. egy külön agrárbizottságot alakított, amely azokkal a kérdésekkel fog foglalkozni, hogy vájjon ezen a téren mi volna a teendő. A magunk részéről a jóakaratú kooperációt mindig jóindulattal és köszönettel fogadjuk, csak azt kérjük, hogy ez legyen kellően őszinte és álljanak arra az alapra, amelyet mi elejétől fogva hangoztattunk, a suum cuique alapján, az egyenlő elbánást biztosítva a mezőgazdaság részére, mint azt a maga részére az ipar és kereskedelem igénybevenni óhajtja és igénybe is veszi. Áttekintve a költségvetést, azt látom, hogy a redukciók nem mennek el addig a határig, ameddig elmehettek volná. Az egyes tárcákra nézve teendő észrevételeimnél ebben a tekintetben több argumentumot is fogok felhozni és több adatot fogok felsorolni. De másrészt nem is egyenletesek ezek a redukciók. Történnek olyan helyeken, amelyeken talán nincs helye a redukálásnak és látok olyan tételeket, amelyek emelkedtek a tavalyi évhez képest a nélkül, hogy én legalább a magam részéről ezt a dolgot megokoltnak találnám. Ebben a tekintetben talán szabad lesz nekem áttérnem az egyes költségvetési tárcákra és azokra észrevételeimet megtennem. A legfájóbb dolgok egyike és igazán szinte meg nem bocsátható mulasztása a földművelésügyi miniszter úrnak az, hogy annak ellenére, hogy ebben a tekintetben éveken át elég nyomatékkal kértük és figyelmeztettük, mégsem tartotta szükségesnek, hogy új intézkedést tegyen a mezőgazdasági vidéki egyesületek támogatására. A t. kollégám, Vásáry József ebben a tekintetben már szólott, már mondott valamit. Ezeknek az egyesületeknek a támogatására körülbelül 20.000 pengő van előirányozva akkor, amikor például a légügyi forgalom fejlesztésénél új kiadás gyanánt 169.000 pengő szerepel, a Háziipari Szövetség támogatására új tétel gyanánt 50.000 pengő van felvéve és még a vidéki színészet is 25.000 pengőt kap, — ellenben ezek a gazdasági egyesületek csak 20.000-et. A magam részéről nagyon jól tudom, hogy ezeknek mi mindenféle hézagai, és fogyatkozásai vannak, hogy milyen kevés az az eredmény, amelyet eddig produkálni tudtak. r De, t. uraim, éppen azért kell nekünk segítségükre mennünk, hogy az embereket, a falusi embereket (megtanítsuk együttesen munkálkodni, szervezetten dolgozni és hogy olyan egészséges ala930., évi június hó 21-én, szombaton. 221 pokat adjunk ezeknek az egyesületeknek, amilyeneket 70 éven keresztül nem tudtak elérni. Főképp mikor őket a konkurrencia nagyban gyengíti, tudniillik a mezőgazdasági kamarák felállítása révén. Bátor volnék azután az igen t. földmívelésügyi miniszter urat abban a tekintetben kérdezni, hogy vájjon ő a római nemzetközi agrárintézetnek eddigi működésével meg van-e elégedve? Jogom van ahhoz, hogy ezt tegyem, mert ha nem is sokkal, de mégis bizonyos öszszeggel járulunk ennek az intézetnek a fenntartásához. A magam részéről ki kell jelentenem, hogy nem vagyok azok között, akik ezzel meg volnának elégedve, mert nézetem szerint ennek az intézetnek volna kötelessége az, hogy olyan realizálható agrárprogrammot dolgozzon ki, amely ezeket a mezőgazdasági bajokat, amelyeket említettem, orvosolni tudná. De ezt az intézet, lévén nagyon is hivatalos jellegű, eddig megcsinálni nem tudta. Ami a földmívelésügyi tárcánál történő megakarífásokat illeti, bátor vagyok ráutalni arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr például r a világ gabonaterméséről évente egy eléggé vaskos és nagy szorgalommal kiállított füzetet szokott közzétenni, ami helyes, mert hiszen kell is, hogy a mii gazdáink és kereskedőink ebben a tekintetben tájékozva legyenek. De hogy miért szükséges az, hogy ezt négy nyelven adjuk ki, amikor a gazdasági egyesületek alig kapnak valami pénzt, ezt egyáltalában nem tudom megérteni. Végre is a t. külföldnek van elég pénze arra, hogy a maga részéről saját emberei által ösiszeállíttassa ezeket az adatokat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hia a beruházásokat tekintjük, ebben az irányban Szabóky államtitkár úr nagyon érdekes előadást tartott egy pár hónappal ezelőtt, amelyben a legutóbbi öt év alatt történt beruházások összegét közel egymilliárdra tette. Ebből egy másik füzet szerint, amelyet a földmívelésügyd miniszter úr adott ki, a földmívelésügyi tárcára kereken 253 millió pengő esik. Ezt mindketten, mint argumentumot akarták abban a tekintetben felsorakoztatni, hogy mi minden történt a közgazdasági élet fellendítésére. Tudjuk, hogy nagyon sok történt, de az egészen bizonyos, hogy ezek a beruházások nem egy esetben nagyon problematikusak és hogy egyáltalában, ha keresztül lapozzuk azokat az adatokat, amelyek ide vonatkoznak, elég tételt találunk, amelyet a magam részéről nehezen tudok megérteni. Ilyenek például azok a nagy összegek, amelyeket komló és len termesztésére kiadott a miniszter úr. De ott van például az úgynevezett hortikultúra, — semmi összeköttetése a kormányzó úrral, mert itt a hortusról van szó, — azután ott van az úgynevezett Alkaloida, hogy ópiumot akarnak kipréselni a magyar . mákból, hogv ezzel az idegen ópiumot kiszorítsák. Ez mind nagyon szép, de hogy ez olyan nagyon közvetlenül fontos dolog volna, egyáltalában nem tudóin belátni. Elleniben azt kell -mondanom, hogy az exportintézettel, amely Straus Elemér^ vezetése alatt áll és amelyre Vásáry t. kollégám utalt, — a mezőgazdasági exportintézetről van szó — a magam részéről meg vagyok elégedve, és attól a jövőben is nagyon sokat várok. Sokat beszélünk Széchenyi Istvánról és az ő nagy munkájáról: a Hitelről, de talán szabad itt elmondani,, hogy nagy öröm helyett talán éppen az ellenkezőre van okunk, mert ha összehasonlítjuk azt, amit ő száz évvel ezelőtt írt a hitelről, az sok tekintetben megvan ma is, tud-