Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése megjavítása és a mezőgazdaság kifejlesztése. mert csak azok az igazi tőkeszaporulatnak a tényezői, amiket a föld termékeiért kapunk a külföldről, mert ezekért nem kell nekünk kamatot fizetni. T. Ház! Hogy felszólalásomban leginkább az agrárkérdéseikkel foglalkoztam- ne méltóztassék ezért úgy tekinteni reám. mint elfogult agráriusra. Azért foglalkoztam ezekkel a bajokkal, mert ezeknek az orvoslásától várom hazám sorsának javulását és az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállítását. Az erők egyensúlyát helyre kell állítani, az államháztartás és a magángazdaság között. Helyre kell állítani a harmóniát. Ennek két módja van: vagy az államháztartás kereteit kéli leszállítani, bármilyen nehezen és keservesen fog is ez esni. az adózó polgárok teherbiró képességének határáig, vagy az adófizető polgárok teherbiróképességét kell felemelni olyan mértékben, hogy megbírják az államháztartás fenntartását. Mélyen t. Felsőház! Felszólalásom kettős kényszer: lelkiismeretem és kötelességtudásom parancsára történt. Lelkiismeretem parancsára hallgattam akkor, amikor tárgyilagosan és legjobb tudásom szerint szólottam. Mint az agrártársadalom egyik képviselője, kötelességemnek tartottam. — mert hiszen velük elszakíthatatlan lelki közösségiben élek — hogy bajaikat és panaszaikat, melyek az én lelkemet is égetik, idehozzam. Tettem ezt sine ira et studio, mégis azzal a szándékkal, hogy bármilyen csekély is az erőim, jó szándékkal és tisztességes tenniaka;rással szolgálhassam hazámat. De felszólalásom nem lenne elfogulatlan és a legkisebb mértékben sem remélhetném, hogy bármilyen csekély mértékiben hasznára lehessen hazámnak, ha meg nem emlékezném a kormányzat által végzett hatalmas nagy munka eredményeiről. Itt emlékezem meg arról a nagy eredményről, amelyet ma már nagyon sokan lekicsinyelnek. Az élet- és vagyonbiztonság helyreállott. Ennek szilárd támaszaira, számbelileg ugvan kicsiny, de annál kiválóbb és mindnyájunk közkincsét képező nemzeti hadseregünkre bizton tekinthetünk. Elszigeteltségünkből kikerültünk s ma már nemcsak ellenségeink, hanem barátaink is vannak. Szociális és kulturális téren óriási mértékben haladtunk, sőt gazdasági téren is látjuk a kezdeményező lépéseket. Mindennek dacára azonban meg kell állapítanom, hogyha a gazdasági helyzet gyökeresen és hamarosan meg nem változik, komor fellegek gyülekezhetnek "hazánk égboltjára, és minden, amit eddig építettünk, válságba kerül. Ennek ellenére nem tudok pesszimista lenni. Egv nemzet, amely a tatárjárást, a mohácsi vészt, az -utána következő vérzivatarokat átélte, keresztülélte az átkos, szégyenletes kommunista uralmat és megszállást, nem pusztulhat el. Nem tudok pesszimista lenni, azért nem lettem olyan elkeseredett szószólója a vidéken lezajlott és a komoly bajok folytán egybesereglett gazdák gyűlésein feljajduló, jogos panaszoknak, mert azt tartom, hogy amíg megvan a remény, hogy a törvényhozás komoly mérlegelés alapján a helyzetet megjavíthatja, lelkiismeretlen dolog a szenvedélyek fellángolásához tápot adni. (Helyeslés.) Becsületesen meg kell mondanom, hogyiha a kormány a fel; sorakoztatott óriási eredményekhez hozzá tudta volna megfelelő gazdasági politika inaugurálása által sorakoztatni gazdasági megerősödésünket, a magyar erőnek olyan renaissance-a és olyan felgyülemlése következett 1930. évi június hó 21-én, szombaton. 215 volna be csonka határainkon belül, amely talán már megrepesztette volna a Trianonban reánk rakott bilincseket. Nem vagyok pesszimista, de mivel a helyzetnek gyökeresen meg kell változnia, a bajokon segíteni kell és a népnek a bajoktól félő, a bajokat ösztönösen megérző lelke érzi, amit a kormány maga is több ízben kifejezett, hogy jobban, gyökeresebben lehet a bajokon segíteni, és mivel az engem képviseletével megbízott agrártársadalom közvéleménye szerint a mai költségvetés erre nem minden tekintetben alkalmas, ez okból legnagyobb sajnálatomra a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik gróf Széchenyi Aladár ő méltósága! Gr. Széchenyi Aladár: Nacvméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház ! Bocsánatot kérek az előttem felszólalt felsőházi tag úrtól, hogy az ő különben nagyon értékes beszédére a parlamenti szokás ellenére nem reflektálhatok, de magamnak is sok mondanivalóm van és nem akarnám ;a t. Felsőház türelmét túlságosan igénybevenni. T. Felsőház! Tavasszal ünnepeltük a Kormányzó úr ő főméltósága tízéves országlásának emlékét. (Élénk éljenzés.) Az orszápc-vűlés akkor hozott egy törvényt, amelyben ki van mondva, hogy országos érdekű műveket^ és intézményeket kell létesíteni, amelyek a kormányzó úr nevét fogják viselni. Ezek, között az országos érdekű művek és intézmények között elsősorban áll a Budapesten a Boráros-tér és a Lágymányos között létesítendő dunai híd. A fővárosban tehát meg fogják építeni a netedik hidat. Akkor itt egy ünnepélyes ülést tartottunk s én csakis a kormányzó úr személye iránt érzett mély tiszteletemnél fogva nem akartam ezt az ünnepélyes ülést megzavarni és aggodalmaimat elhallgattam. Feltettem azonban magamban, hogy a költségvetési vita alkalmával ezeket az akkor elhallgatott aggodalmaimat szóvá fogom tenni. Feltűnő ugyanis 'abban a törvényben, hogy bőkezűen és bőven emlékezik meg >a fővárosról és néhány vidéki városról, a magyar falvakról azonban mélységesen hallgat, azokról nem emlékezik meg. En nem tartozom azok közé, akik a főváros fejlődését irigy szemmel nézik, sőt kívánom, hogy szépséges fővárosunk fejlődjék, viruljon, boldoguljon. Nekünk vidékieknek azonban, akik életünket a magyar falvakban éljük le, rosszul esik látnunk és tapasztalnunk, hogy a fővárost állandóan favorizálják, becézik, egy óriási centralizációt létesítenek, amelynek azt hiszem, előbb-utóbb rossz vége lesz, és ezzel szemben a magyar falvaknak 90%-a,— hogy csiak egy körülményit említsek — az éviek bizonyos szakaiban az utak járhatatlansága következtében elmerül ia sárban és piszokban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és' a középen.) A Lágymányos és ;a Boráros-tér között felépítendő Dunahíd közelében lakók számána ennek a hídnak felépítése bizonyára közszükségieit, de ha ez a híd nem létesülne és ezt nem építenénk meg, még abban az esetben sem fognak sárban és porban járni az ott lakók, mert jó kövezeten egy kis kerülővel elmennek a legközelebbi hídhoz és úgy mennek át a Dunának másik oldalára. Ez tehát legfeljebb egy kis időveszteséggel jár, de nem országos^ sérelem. Ezt azért hangoztatom, mert ia törvény express is verbis megmondja, hogy országos érdekű műveket és intézményeket kell létesíteni. Mármost, ha az országos érdeknél tartunk, azt hiszem, fel tudnék sorolni olyan országos érdekű in-