Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó ík-é%> szerdán. , 153 vényjavaslat 27. és 28. §-ait, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a törvényjavaslat 29. §-ét). Szigeti János: Szót kérek! Elnök : Méltóztassa k. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A nyilvánosság nagy fontosságáról már az általános vita során tett felszólalásomban beszéltem. Kétségtelen, hogy a főváros közönségének joga van megtudni azt, hogy az ő ügyeiben hol, mikor, hogyan tárgyalnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Erről a 39. §-ban van szó!) A nyilvánossággal kapcsolatosan vagyok bátor ezt itt megemlíteni. Ez a kérdés tudniillik nem illeszthető bele valamelyik paragrafusba, csak általános elvi jelentőségű kérdés és azért a nyilvánossággal kapcsolatban vagyok bátor felszólalni. A nyilvánosság tekintetében ma az a helyzet, hogy tulajdonképpen valamely bizottságnak elnökétől függ az, hogy a bizottsági tárgyalásokról ad-e egyáltalában kommünikét, vagy milyen kommünikét ad. Már pedig sok esetben nagyon fontos a főváros kereskedőire, iparosaira, vállalkozóira, sőt egyesekre is, hogy megtudják, hogy az ügyek hogyan tárgyaltainak, mikor tárgyaljáik azokat, mikorra várhatják azt, hogy egy más fórum elé kerülnek azok az ügyek. Ennek következtében a magam részéről szükségesnek tartanám azt, hogy ezekről hivatalos kommünikéik adassanaik ki, amelyek természetesen nyíltan, tárgyilagosan tárják fel az ott történt eseményeket. Ezért vagyok bátor a következő indítványt előterjeszteni (olvassa): «A Felsőház felhívja a belügyminiszter urat, hogy a törvény végrehajtási utasításába vegyen fel olyan rendelkezést, mely szerint a törvényhatósági tanács

1

, a törvényhatósági választmányok és bizottságok üléseiről tájékoztató közlemények adassanak ki a sajtó részére.» Kérném indítványom elfogadását. Elnök: Hányaduk szakaszhoz méltóztatott szólani, a 39-ikhez vagy a 29-ikhez

1

? Szigeti János: A 39-ikhez. Tévedtem. Elnök: Figyelmeztettem a felsőházi tag urat, és mégis itt tetszett felszólalni. Következik a 31. $ Latinovits Endre jegyző (olvassa a 31. §-t). Joanovicihi Pál! Joanovich Pál: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat 31. §-a intézkedik a közgyűlés tárgysorozatáról és annak közzétételéről. A 3. bekezdés elrendeli, hogy a rendes közgyűlés tárgysorozata legalább nyolc nappal, a. rendikívüli közgyűlésé legalább 24 órával a közgyűlés napját megelőzőleg a központi városházán, valamint az elöljárók hirdetőtábláin kifüggesztendő. A kifüggesztés megtörténte után az elnöknek joga van a tárgysorozatot kiegészíteni, és ahogy a törvényjavaslat 31. %-ánaik 3. bekezdése rendelkezik, ilyen esetben a bizottság tagjait «legfeljebb» 24 óra alatt tartoizik értesíteni a pótlólag felvett tárgyakról. Én itt nem. értem a rációt, miért akarja a törvény megtiltani azt, hogy egyidejűleg a tárgy felvételével értesíttessék a bizottság. Miért akarja limitálni, hogy «legfeljebb» 24 órával előbb, vagyis 36 vagy 48 órával előbb nem is szabad! értesíteni? Miután én itt ellenmondást látok, — bár a legtávolabbról sincsen eszemben, hogy valami célzatosságot gondolnék ebben az intézkedésben, s ezért nem is indítványozom azt, hogy ez a szakasz a képviselőházba újabb tárgyalás végett visszaküldessék — nagyon kérem a nagyméltóságú belügyminiszter urat, találja meg a módját annak, hogy ez az ellenmondás talán a végrehajtási .utasításban küszöböltessék ki, hogy ne tiltassék meg, hogy 24 órával előbb is közöltessék a bizottsági tagokkal a tárgysorozat. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! A felvetett kérdésre csak rövid felvilágosítást kívánok adni. Magában a közigazgatási bizottságban részletesen tárgyaltuk a kérdést. _A «legfeljebb» szóval annyit akartunk kifejezni, hogy 24 óránál rövidebb terminus alatt is egybe lehessen hívni szükség esetén a közgyűlést. Mi ezt a lehetőséget kívántuk biztosítani. Nem hiszem, hogy kázus lehessen abból, ha az az ülés hosszabb idő múlva hivatnék össze. Ha hoszszaibb idő is adatik, az semmi esetre sem szolgálhat akár az összehívás, akár a közgyűlés érdemben hozott határozatai szempontjából megsemmisítés okául, hiszen nem ezt in tendálta a törvényjavaslat, hanem csak a következő szempontból kívántunk intézkedni. Előfordulhat, hogy kölcsön felvételéről van szó, amikor terminusra kell a közgyűlésnek határozni, vagy sürgős miniszteri leirat tárgyalására van szükség, erre pedig a lehetőség ilyen rendkívüli közgyűléseknél is meg kell hogy legyen, hogy a tárgysorozatba ezek az ügyek is felvehetők legyenek. Ezekre gondoltunk akkor, aimikor a szót ilyen értelemben haszi?ältuk. Ezek alapján kérem, méltóztassék felvilágosításaimat megnyugvással tudomásul venni. Joanovich Pál: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A belügyministzer úr felvilágosításait köszönettel tudomásul veszem és remélem, nem fog előfordulni az az eset, ami ebből a szakaszból előállhat, hogy talán csak öt perccel előbb értesítik a bizottsági tagokat. Elnök: A 31. § szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 32. szakasz. Latinovits Endre jegyző (olvassa a javaslat 32—38. §-ait, amelyeket a Felsőház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 39. §4)

; Szigeti János ő méltósága kíván szólani. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Kérném előbbi felszólalásomat erre a szakaszra vonatkozónak tekinteni. Az indítványt vagyok bátor ismételten elfogadásra ajánlani. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy,mielőtt a határozati javaslat érdemére visszatérnék, egy más tárgyban tegyek rövid megjegyzést. Tegnapi felszólalásomban adós maradtam, egy válasszal Szigeti János ő méltóságának. Ö egy üggyel kapcsolatban a belügyminisztériumot késedéimeskedéssel vádolta meg. Ebben a tekintetben rektifikálni akarr<áni ő méltóságát, mert nem szeretném, ha a számokbán tévedések történnének. Mint ahogy kénytelen voltam Szőke Gyula ő méltósága számadatait is kikorrigálrn, épp úgy nem szeretném, ha nem megfelelő tények alapján az én minisztériumom rossz megvilágításba kerülne és aa árnyékot éppen onnan kívánnák eltüntetni, ahová az árnyék valójában ráesett. A Krisztinatéri piac elhelyezését méltóztatott kifogásolni. Ez igen sürgősen elintézendő ügy lett volna és mégis a belügyminisztériumban állítólag hónapokon át feküdt az akta s azzal a rendelkezéssel jött vissza, hogy egy tornyot építsenek, egyébkent az építkezés mehet. Ez gyönyörű beállítás, a toronnyal megfejelve, de a tényállást nem fedi. A tényállás a következő. A telekvétel kérdésében a közgyű-