Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

14Ö Az országgyűlés felsőházának 76. üté hatósági tanács nem fogja tudni betölteni a tanácsnak eddigi hatáskörét, a felelősség kérdése meg fog oszlani ós hogy a tanáccsal szemben is lehetett volna az eddig fennállott törvényes rendelkezések alapján eljárni, tehát ebből a szempontból is felesleges volt új törvénynek megalkotása. Bár az igen t. felsőházi tag úr ő méltósága hosszú évekre terjedő közigazgatási praxisára hivatkozott és ennek alapján szűrte le ezt a tapasztalást; ő méltósága "tie vegye tőlem rossz néven, ha felemlítem, hogy egy reggeli napilapbán egyszer tőle karácsony táján cikket olvastam és ebben a cikkben szintén tapasztalásokra hivatkozva eltemette a törvényhatóságoknál a kisgyülést, pedig addig még egyetlenegy sem volt megtartva; ugyanakkor lándzsát tört a tanácsi hatáskör mellett és ott is hivatkozott a tapasztalásra. Alig egy-két ülés volt még megtartható, tehát ezekből a sporadikusan jelentkező elégedetlenségből és abból, hogy a polgármester urak talán még bele nem élték magukat az egyéni felelősség tudatába, jöhettek ki ezek a tapasztaláson alapnló — a múlt tapasztalásokon alapuló — kritikák, mert nagy átváltozáson kell egy egyéniségnek átmennie, aki hoszszú életet töltött az adminisztrációnál és addig mindent közös felelősségben és minél kevesebb egyéni felelősségben teljesített Ez az átmenet, elhiszem, nem volt könnyű, de meg vagyok róla győződve, hogy a tapasztalá|s egészen mást fog bizonyítani, aminthogy ma már örömmel is hallom, hogy magukban! a törvényhatóságokban a tkisgyűüések működésével teljes mértékben meg vannak elégedve, (Ügy van! Ügy van! a középen.) sőt üdvösnek és helyesnek ítélik. Ugyanilyen információim vannak a tanács megszüntetésével járó kérdésekben is. Hisz mindig maguktól a polgármesterektől függ minden eljárás és intézkedés helyessége; az ügyosztályok rendelkezésre állanak, közös megbeszéléseket is folytathatnák, de az egyéni döntést magukról eil nem háríthatják, sőt nem csak a döntést, hanem az egyéni felelősséget sem. Az a felelősség, amelyre Szőke Gyula ő méltósága hivatkozik, amely eddig fennállott, a tényleges egyéni felelősséget nem biztosította. Méltóztassék niekem megengedni, hogy hivatkozzam — fel is fogom olvasni — az 1972. évi törvény idevonatkozó rendelkezéseire. Előre kijelentem, hogy ezek a rendelkezések semmiféle hatalmat abban a tekintetben nem adtak, hogy rendet lehessen teremteni. Méltóztatott arra hivatkozni, — magam is közbeszólás alakjában utaltam rá, — hogy milyen vizsgálatot folytattam le a Széchenyi-fürdő vei kapcsolatban. Szerintem nem lehetett más felelős, csak a tanács és elsősorban a polgármester. Nekem nem az a természetem, hogy kisembereket tapossak el a felsőbbek mulasztásaiért, annál is inkább, mert elsősorban a törvényeknek hiányos rendelkezései voltak a felelősek. Hiszen még sem lehet azt megtennem, hogy én egy egész tanácsot függesszek fel, aminthogy forma szerint meg kellett volna tennem. Nem tudom, mit szólott volna a közvélemény, ha a belügyminiszter a székesfőváros egész tanácsát ebből az ügyből kifolyólag felfüggeszti? Ennek erkölcsi visszahatásai vannak. Éppen ezért volt minden belügyminiszternek ebben a tekintetben a keze megkötve, mert egyénileg felelősségre senkit sem vonhat, együttesen felelősségre pedig nem lehetett vonni senkit, mert a tanácsi felelősségre vonatkozólag az 1872 : XXXVI. te. 78. §-ának 2. bekezdése azt mondja (olvassa): «A tanács minden tagja, illése 1930. évi május hó 13-án, keddeú* tőleg az összes tanács a reábizottak pontos teljesítéséért, különösen pedig a pénztárak szabályszerű kezelésére nézve felelősséggel tartozik a fennálló törvények értelmében». A 80. § pedig, amely az egyéni felelősséget domborítja ki, ahol a tisztviselők egyénileg járnak el az ügyosztály keretein belül, az utolsó bekezdésben azt mondja (olvassa): «Az ügyosztályokhoz tartozó ügyeket az osztályvezető és a polgármester, vagy helyettese egyetértőleg intézik el és a határozatért mindkettő felelős». Mi most ez utóbbit tesszük általánossá, mert csak ezzel lehet tényleg egyénileg valakit felelősségre vonni. Az első tisztviselője az autonómiának a törvényjavaslat szerint a polgármester, elsősorban is a polgármestert kell minden ténykedésért, amely a városházán történik, felelőssé tenni. Elsősorban tehát az osztályvezető, vagy a polg'ármester helyettese volt felelős, és csak másodsorban, fokozatosan érvényesül a polgármester felelőssége. Ebből is méltóztatik látni, hogy a praktikumban máskép festettek ezek a dolgok, mert magam éreztem legjobhan teljes hatálytalanságát annak az óriásinak mondott centrális belügyminiszteri hatalomnak, amely a felügyelet és ellenőrzés hatáskörében odáig sem tudott eljutni, hogy egy ilyen nagy, százszázalékos túlkiadással szemben, amely milliárdokra ment, érvényesülni tudott volna. Teljesen tehetetlen volt nemcsak a belügyminiszter, hanem maga az autonómia, maga a törvényihatósági bizottság is. Éppen ezért tehát szükséges volt ezt a kérdést olyan radikálisan megoldani, hogy igenis, a felelősség kérdésében a jövőre ne lehessenek nehézségek és tényleg a.mulasztó közegnél egyénileg az egyéni felelősségvonást fegyelmi úton és vagyonilag is, a törvény rendelkezéseinek megfelelően eszközölni lehessen. Méltóztattak kifogásolni a főpolgármester és a polgármester ihatáskörét. A jelenlegi törvény volt éppen az, amely e két hatáskör teljes bifurkációjának lehetőségét adta meg, és minden attól függött, hogy ki volt az erősebb; kanapéprocesszusokkal múltak el az idők, az • ügyek intézésének és a tekintélynek rovására. Éppen azért, mivel ebben a törvényjavaslatban úgy kontempláljuk, hogy a székesfőváros főpolgármestere a törvényhatósábi bizottság elnöke, s magát a székesfővárost ez a törvényhatósági bizottság képviseli, tehát kell, hogy a reprezentatív képviselet a székesfőváros főpolgármesterét illesse meg; első tisztviselője lévén azonban a törvényhatóságnak a polgármester, mint az autonómia exponense, kell viszont, hogy az adminisztrációs ügyekben, az anyagi ügyekben, a dologi természetű ügyekben a képviselet a székesfőváros polgármesterét illesse meg. Ezt ia kérdést így oldotta meg a törvényjavaslatnak a főpolgármesterre vonatkozó 6. és 10. § ~cij EL polgármesterre vonatkozólag pedig annak 48. §-a. Tehát nem az történik, hogy egy csárdában két legény lesz, hanem mindegyiknek biztosítva lesz a maga hatásköre, s éppen azt kívántuk elkerülni a jövőben, amit az 1872 : XXXVI. tcikk rendezetlenül hagyott. Elég -hosszú tapasztalat áll rendelkezésünkre, hogy ezt a kérdést úgy oldjuk meg, ahogy ez a törvényjavaslatban kontempláltatik. Felhoztak még a vitában több fontos kérdést is. Ilyen elsősorban az 58. §-nál a tisztviselők alkalmazásának kérdése. Itt azt méltóztatott kritikaként mondani, hogy a főpolgármester kinevezési hatásköre túlteng eddigi hatáskörével szemben. A főpolgármester kinevezési hatásköre eddig igen minimális volt, és ez az