Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hó 13-án, kedden. 133 élet majd ki fog csiszolni és helyes útra fog terelni. En a maigam részéről csak azt vagyok bátor még felszólalásomhoz hozzáfűzni, hogy amint a magyar nemzeti őserőben rejlő géniusz meg tudta teremteni 1872-ben azt az önkormányzati törvényt, amely három kisvárost egyesített egy nagy székesfővárossá, — amely három kisvárosból kettőben a Duna balpartján, a társadalom és az egyház németül beszélt, és Pest városában pedig a kereskedelem német volt — és izzó magyarsággá tudta ezt a szép Budapestet felfejleszteni, úgy a belügyminiszter úrnak ezen törvényjavaslata által — kívánom és óhajtom, adja ezt a Mindenható — ennek a törvényhatóságnak a munkálkodásával Budapest székesfőváros még hatalmasabbá, még nagyobbá emelkedjék; emelkedjék olyan hatalmassá, hogy méltó fővárosa legyen majd az egész, nagy Magyarországnak. (Elénk helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Einök: Szólásra következik: Latino vies Endre jegyző: Belatiny Arthur ő méltósága! Belatiny Arthur: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen tisztelt Felsőház! Mindenekelőtt Gaár Vilmos ő méltóságának a 18. §-szal kapcsolatban tett szavaira kívánok pár szóval reflektálni, bár talán erre szükség sem volna, minthogy tegnap^ Pap József ő méltósága a 18. § rendelkezéseiről szóló bírálata során felolvasta a miniszterelnök úr ő níagyméltóságának azt a kijelentését, amelyet a Képviselőház bizottságában tett, amelyben nagyon klasszikusan világította meg- azt az alapgondolatot, amely alapgondolat kiindulási pontot képezett az érdekképviseletek térfoglalása tekintetében úgy a Felsőházban, mint a vármegyei és városi törvényhatóságokban. Az igen tisztelt felsőházi tag úr az ő fejtegetéseiben náimutatott, hogy az érdekképviseletek körében való választásnak csak a Felsőházzal kapcsolatban lehet jogosultsága, egészen más azonban a helyzet a főváros törvényhatósági bizottságainál, mely nincs hivatva arra. hogy politikával foglalkozzék. Megfeledkezett a t. felsőházi tag úr arról. hogy hiszen nemcsak Budapest törvényhatóságában, hameau a vármegyékben és a törvényhatósági joggal felruházott városok törvényhatóságában is helyet foglalrak az érdekképviseletek képviselői, mégpedig olyan választás alapján, amilyen választás alapján helyet foglalnak itt a Felsőházban is. Ha van valahol helye annak, hogy az érdekképviseletek saját választásuk alapján foglaljanak helyet, akikor ennek (éppen a főváros törvényhatósági bizottságában van helye, azon oki ál fogva, amelyeket éppen Gaár Vilmos ő méltósága nagyon kidomborított beszédében, amikor rámutatott arra, hogy a főváros törvényhatósálgi bizottságában a politikai szempontok mennyire predominálnak. Ha tehát valahol, éppen a főváros törvényhatósági bizottságában van helye annak, hogy ott tért foglaljanak azok az elfogulatlan, független és poliI ikától mérites, tapasztalatokban és szakismeretekben gazdag érdekképviseleti tagok, függetlenül azoktól a pártoktól, amelyek a főváros pártpolitikáját irányítják. (Az elnöki széket Beőthy László foglalja el.) Azt hiszem, Gaár felsőházi tag úr sem tartja kívánatosnak azt a helyzetet, amely a FELSŐHÁZI ÏTAPIA V. , főváros törvényhatósági bizottságában a pártpolitika elhatalmasodása folytain kialakult. Én sem tartom kívánatosnak ezt a helyzetet s ha vau valami lehetőség ezen irány ellensúlyozására, úgy azt örömmel kell megragadni. Ha az érdekképviseletek által történik a választás, úgy oly férfiak fognak a törvényhatósági bizottságban mandátumhoz jutni, akik igenis, egészséges szellemet tudnak majd belevinni a főváros törvényhatósági bizottságának tárgyalásaiba. Ez volt az alapgondolata és kiinduló pontja az érdekképviseleteknek a Felsőháízról s a vármegyek és városokról szóló törvényekben való érvényesülésének. En tehát kifejezetten csatlakozom Pap József Ő méltósága álláspontjához, mely szerint nem fogadhatom el sem szükségesnek, sem célszerűnek, de még észszerűnek sem a 18. §-naik azt a rendelkezését, mely a törvényhatósági bizottságot jogosítia fel áss érdekképviseleti tagok megválasztására. (Helyeslés half elől.) Áttérek most a javaslat harmadik részére, amely a főváros háztartásával és ezzel kapcsolatban a közüzemekkel foglalkozik. Azért kívánok a közüzemekkel különlegesen foglalkozni, mert ismeretes, hogy a főváros közüzemei igen nagy, a magángazdaság tevékenységi köréhez tartozó tevékenységet fejtenek ki, az iparnak és kereskedelemnek versenyt támasztanak, fejlődését lehetetlenné teszik, a mi maga után vonja azt, hogy azok a kisexisztenciák, amelyeknek támogatását a kormány különben feladatnak tekinti, a közüzemek terjeszkedése folytán számukban csökkennek, a községi üzemek pedig ennek arányában újabb területeket hódítanak meg. Tudom, hogy a kormány programmjának homlokterébe helyezte a magángazdaság megerősítését. Az a munka, amely a mezőgazdaság felsegítésére és az iparfejlesztés szabályozására irányul, mutatja, hogy a kormány komolyan fogja fel feladatát. De há ezt teszi, akkor figyelemmel kell lennie arra, hogy a magángazdaság megerősítésének gondolata minden törvényalkotásban, minden intézkedésben mint vezérfonal vonuljon végig. Ha tekintem azt, hogy kormán nyilatkozatok hangzottak el nemcsak most, hanem már régebben is abban az irányban^ hogy a kormány nem tartja helyénvalónak, hogy úgv az állam, mint a községek üzemei révén feladatokat vállalnak, amelyek a magángazdaság feladatai; és ha vizsgálom ennek a javaslatnak a közüzemekről szóló szakaszát, akkor a kormány felfogását ennek a szakasznak szövegezésével összhangba hozni nem tudom. En a közüzemek egyetlenegy fajtáját ismerem csak, amely jogosultsággal bír, s ez az a közüzem, amelynek alapja a közérdek. Hol van ebben a szakaszban szó arról, hogy a közüzem létjogosultságát a közérdek adja meg? Csak a közüzemekről szóló szakasz negyedik pontjában fordul elő ez a szó avval_ kapcsolatban, hogy amennyiben a főváros új közüzemet akarna létesíteni, ezt csak az esetben teheti, ha ezt a közérdek indokolttá teszi. Minthogy viszont a javaslat gondoskodik arról, hogy új közüzem csak akkor keletkezhessek, ha ehhez nemcsak a belügyminiszter, hanem az erre_ illetékes kereskedelemügyi miniszter is hozzájárul, nem tartom nagyon fenyegetőnek azt a veszedelmet, amely új közüzemekkel sújtaná a magángazdaságot. Annál nafvobb veszedelmet jelent azonban a közüzemeknek ma fennálló nagy száma, amelyek tekintetében ennek a szakasznak első és második pontja nem foglalja magában a közüzem közérdekű voltának azt a kritériumát, 25