Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

122 Az országgyűlés felsőházának 75. ii őrzés hova vezet, annak kiáltó példája a bün­tető expedíció során a Beszkárt ellen ^vezetett 5—6 vizsgálat, amikor is a vezetőség és a sze­mélyzet hónapokon át jóformán egyebet sem tett, mint adatokat szolgáltatott, számításokat és jelentéseket készített. Külön kell kitérnem ezzel kapcsolatban a törvényjavaslatban foglalt nóvumra, a fővárosi számszékre. Elvben bizonyára tetszetősnek lát­szik az állami számvevőszék mintájára egy ha­sonló fővárosi hivatalnak beállítása, gyakorlati szempontból azonban kevés jót várok ettől az intézménytől, ellentétben az előttem felszólaltak által hangoztatottakkal. Az állami számvevő­szék hosszú fennállása óta tudtommal nem volt példa arra, hogy például a virement-jog súlyos megsértése miatt valaha meggörbült volna a legdúsabb hajú miniszterek egyetlen hajszála is. A haj levágásáról meg ágyáltalán nem lehet szó, mert hiszen az állami számvevőszék helyte­lenítését nem lehet ollószámba venni. Nem vitás, mélyen t. Ház, hogy minden nagyobb intézménynek szüksége van a bevéte­lek, de különösen a kiadások ellenőrzésére. De hiszen a fővárosnál az utóbbi amúgy is megtör­tént. A mai számvevőség az ügyosztályok utal­ványozását rögtön visszaküldte, ha az illető fe­jezeten már nem volt fedezet, a rendkívüli utal­ványozást pedig csak akkor fogadta el, ha a polgármester sajátkezűleg írta az ügyiratra a kiutaló rendelkezést. Ilyen módon in flagranti lehetett a túllépést elcsípni vagy legalább is le­szögezni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Széchenyi fürdő!) Erre már rámutatott Szőke t. barátom, (Scitovszky Béla belügyminiszter: De tévesen!) ennek következtében a miniszter úrral az idő rövidségére való tekintettel, nem kívánok hosszasan vitatkozni. Segít-e majd ezen a rendszeren a számszék, ha utána fog kullogni az eseményeknek a már megtörtént utalványozások revideálásáyalt Csak mellékesen említem meg, hogy székesfővá­ros már rendben van a maga zárószámadásai­val, holott az állami zárószámadásoknak zz 1923/24. évre eső* része csak a közeljövőben fog nyilvánosságra kerülni. A sok felügyeleti és ellenőrzőfórum, a fő­polgármesteri és polgármesteri hatáskörnek nem adminisztratív, hanem politikai okokból való megállapítása sok nehézséget és súrlódást fog okozni, amint azt a törvényjavaslat 49. §-ának 5. bekezdése is megállapítja, s világos, hogy mindez a közigazgatást nem fogja egysze­rűbbé és gyorsabbá tenni. Ezzel kapcsolatban rátérhetek annak a kér­désnek megvilágításara, olcsóbbá fogja-e tenni az új törvény a főváros közigazgatását. Erre a kérdésre mindjárt és határozottan nemmel felelhetek. Nem akarom most számba venni annak a kihatását, hogy a törvényhatósági tanács tag­jai tiszteletdíjat, az üzemigazgatósági tagok pedig jelenléti díjat fognak kapni (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kaphatnak!) Fognak is kapni. Teljesen igaza van az igen t. belügy­miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy az állandó és szakszerű munkát nyíltan kell ho­norálni. De. bizonyos az, hogy némi többkia­dással kell számolnunk ezen a téren is. Itt van mindjárt az előbb említett szám­szék, amelynek igazgatóját és helyettesét az 58. § ötödik bekezdése szerint a belügyminisz­ter nevezi ki, természetesen a főváros terhére, noha ez határozottan nincs kimondva. Az 51. § hatodik bekezdése szerint pedig a számszéki igazgató feladatkörének ellátásához szükséges személyzetet — a polgármester, megallgiatásá­lése 1980. évi május hó 12-én, hétfőn. I val — a főpolgármester rendeli ki. Ebből a sze­mélyzetből bizonyára csoportokat fognak ala­kítani, esetleg minden ügyosztályra külön­külön s így természetesen elég drága appará­tus fogja terhelni a fővárost. Nem a köteles tisztelet figyelmen kívül ha­gyásával említem második helyen a főpolgár­mestert, akinek sokirányú felügyeleti, ellenőr­zési, személyzetügyi teendőit szintén külön sze­mélyzet fogja ellátni. A főpolgármester az esetleges vizsgálatokhoz külső szakértőket is jelölhet, természetesen szintén a főváros ter­hére. Amikor az egyik oldalon a kormány állan­dóan létszámcsökkentésre törekszik, s ma a fő­városban az életbevágó műszaki feladatokat hetijegyzékes vagy havidíjas mérnökök végzik s a számvevőség és az adóhivatalok személyzet hiányában alig képesek munkakörüket betöl­teni, akkor a másik oldalon új hivatalokat kreálnak, melyeknek jogosultsága és munka­eredménye legalább is problematikus. Egy másik nóvum, mélyen t. Ház, ebben a törvényjavaslatban a tanács kivégzése. Nem lehet hivatásom a tanács védőjének felcsapni. De az ebben a Háziban kötelező tárgyilagosság" megköveteli annak a megállapítását, hogy 1872 óta a tanács rendkívül sokat tett a fővá­ros fejlesztése és naggyátétele terén, szakszerű­ségével és tisztakezűségével egyaránt. Ráfog­ták, hogy nem magyar intézmény, noha tud­tommal már első királyaink alatt is volt ki­rályi tanács, mert hiszen a józan ész terem­tette mes; olyan elhatározásokra és intézkedé­sekre, ahol részletes tudásra, átfogó koncep­cióra és az embereket egymással szemben ellen­súlyozó kollegiális szervre van szükség. A leg­demokratikusabb testület volt a székesfőváros tanácsa, mert még ma is tekintetes, holott a tegnap a szántóföldről iá fővárosba szökött ház­tartási alkalmazott ma már mind nagyságos. Nem akar ez sEemibeállítás lenni a tervezett törvényihatósági tanáccsal — a harma'dik nó­vummaL Ezt a testületet, a mostani feleresztett formájában is, az autonómia gondolatához kö­zelebb állónak látom, mert a polgárság megbí­zottai közvetetlenül határozhatnak, intézked­hetnek, ellenőrizhetnek. Mégis e mellett a szerv mellett is fenntartandónak vélem bizonyos for­mában a mai tanácsot abból a célból, hogy az ügyeket szakszerűen előkészítse. Erre vonatko­zólag a részletes tárgyalásnál leszek bátor elő­terjesztést tenni. Mélyen t. Ház! A tör vény hatósági tanácsra vonatkozóan tett » kijelentésemimel elérkeztem annak az Ígéretemnek teljesítéséhez, hogy tár­gyilagosan rámutatok a törvényjavaslatnak el­ismerést érdemlő részére is. Talán nem lesz gyanús illatú az a dicséret, amellyel az érdekképviseleti szakaszt illetem, noha a mélyen t. miniszterelnök úr és belügy­miniszter úr eredetileg másképpen tervezte. A magam részéről nem rajongok éppen az ér­dekképviselet ilyetén beállításáért. Mert vagy korporativ alapon képzeljük el a hatalom gya­korlását, s itt ismét utalok a fasiszta rend­szerre, s akkor az egész társadalmat kell kor­porációkra tagolva felvenni az alkotmány sán­caiba, vagy az autonomikus alapon maradijunk, és akkor felesleges egyes érdekképviseleteket, mások mellőzésével, a törvényhozó és végre­hajtó hatalom attribútumaival felszerelni. De ha az utóbbi megtörténik, kétségkívül az auto­nómia kívánalmának jobban felel meg az a rendelkezés, hogy a törvényíhatóság választja meg az érdekképviseleti csoportokból a tör­vényhatósági bizottsági tagokat, mintha ezek

Next

/
Oldalképek
Tartalom