Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

118 Az országgyűlés felsőházának 75. m vallás- és közoktatásügyi miniszter beleegyezését nem adta. Kifogást kell emelnem a törvényjavaslatnak azokkal a rendelkezéseivel szemben is, amelyek a kormánynak felügyeleti és ellenőrzési jogot adnak. En barátja vagyok annak, hogjr a felügyelet mentől szélesebb körben történjék és mentől hatályosabb legyen, mert mindenkit egyaránt szorítani kell kötelesség-ének teljesítésére, legyen az állami tisztviselő vagy önkormányzati közeg'. De kérdés, vájjon az a széles kör, amelyet a törvényjavaslat a felügyeletnél és ellenőrzésnél felállít, indokolt-e, szükséges-e vagy pedig nem? A törvényjavaslat rendelkezései szerint a belügyminiszter utasíthatja a törvényhatóságot igazgatási szervezetének kiegészítésére* a személyzet apasztására, a gazdálkodási rendszer megváltoztatására. Méltóztassanak elképzelni, milyen széles hatáskört kap a főpolgármester az egyes törvényhatósági bizottsági határozatok megtámadásánál, nagyobbat, mint aminőt az 1886. évi XXI. te. a főispánoknak ad! Az 1886. évi XXL te. 57. §-a szerint a főispán csupán a közgyűlés határozatát támadhatja meg jogsértés esetében; ez a törvényj avas lat viszont megadja a megtámadási jogot a főpolgármesternek nemcsak jogsértés esetén, hanem egyáltalában minden közérdekű dologban is, mégpedig nemcsak a törvényhatóság határozataira, hanem a törvényhatósági bizottság határozataira és a polgármester határozataira vonatkozólag is. Nem szerencsés konstrukciója a javaslatnak az, hogy az autonóm szervak intézkedéseit a kormány felülbírálása tárgyává teszi még akkor is, ha jogszabálysértés nincs. Vannak egyes intézkedések és rendelkezések ebben a törvényjavaslatban, amelyek bizonyos költségvetési ügyekben és bizonyos szabályrendeletalikotási ügyekben utasítást adnak, hogyan kell eljárnia a munieipiumnak, sőt vannak olyan rendelkezések is, amelyek magát a belügyminisztert ruházzák fel, hogy a municipium helyett rendelkezzék. A törvényjavaslat indokolása elismeri azt, hogy bizony ezek az intézkedések összeütközésbe jöhetnek az autonómiával. Erre nézve a törvényjavaslat indokolását idézhetem. Azt mondja, hogy Budapesten egészen speciális, egészer különös viszonyok vannak ós ezekre való tekintettel szükséges, hogy ezek a rendelkezések úgy történjenek meg, mint ahogy megtörténtek. , A törvényjavaslat ezeket a specialis intézkedéseket abban látja, hogy városfejlesztési szempontból Budapest főváros még a háború előtti időben, tehát a régi időkben, úgyszólván az egyetlen városa volt Nagy-Magyarországnak, ahol minden kultúra, minden kereskedelem, minden szellemi munka, vagyon stb. összpontosodott. Belátták később, hogy ez nem jó és azért már a háború előtt oly városfejlesztési politikát akartak kezdeményezni, hogy tmás vidéki centrumok is létesíttessenek. Ez azonban nem sikerült és ez a háborús és a háború utáni viszonyok miatt természetesen nem is sikerülhetett. Megállapítja tehát a törvényjavaslat indokolásaazt, hogy Budapest ma még mindig domináló helyzetben van Csonka-Magyarországon. Ennél a körülménynél fogva, és azért, mert a fővárosnak nagy attrakciónális ereje van, mert a főváros vagyona a nemzeti vagyonnak egy tekintélyes részét képezi, szükségesnek tartja a törvényjavaslat azt, hogy az állami érdekek fokozottabb mértékben érvényesüljenek, mint ahogy érvényesültek eddig. ése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. En abból indulok ki és az a hő óhajom, mélyen t

; Felsőház, hogy ezek a dolgok, amelyeket kifogás tárgyává tettem, a részletes vita alapjárkmegváltoztathatók legyenek, és én abban a feltevésben, hogy ez meg fog történni, a törvényjavaslatot elfogadom. A törvényjavaslat abban a formájában, amelyben most előttünk fekszik, kompromiszszum műve. A törvényjavaslaton igen sok faragás történt, a törvényjavaslat javára és előnyére. Ha oly formában lenne itt a törvényjavaslat, mint ahogy először benyujtatott, akkor nem tudom, hogy velem együtt nem lennének-e sokan azon az állásponton, hogy az el nem fogadható. En tehát nem adom fel a reményt, hogy még most is lehet és kell is kijavítani a törvényjavaslaton. Némethy Károly ő excellenciája az együttes jelentésre vonatkozólag megnyugtató magyarázó kijelentést tett itt a Házban. En ezt elfogadom és éppen azért nem akarok ezzel a kérdéssel továbbra foglalkozni, mert őszintén megvallom, hogy rám és többekre nézve is az a captatio benevolentiae, amely a kifogásolt sorokban foglaltatott, nem tett jó benyomást, és hogy a Ház szuverenitása szempontjából ez ellen óvást kellett volna tenni. Azt tartom, mélyen t. Felsőház, hogy nekünk az autonómiát, amennyire lehet, tisztelnünk és szeretnünk kell. Hiszen mi — én «mi» alatt értem a nemzetet — az autonómiában, az autonómia körében és levegőjében nőttünk fel. Oly országokban, ahol az önkormányzatnak széles, tág tere van, az állampolgárok nagy száma mutatja mindennap és folytonosan, hogy a valódi hazaszeretet, mutatja azáltal, hogy azt a kényszert, amelyet az állami akarat az egész irányban tartalmaz, a polgárok maguk gyakorolják maguk felett és ezáltal a polgárok önfegyelmezettekké válnak. Es ne feledjük el, hogy az autonómiának a szabadság szempontjából Magyarország igen sokat köszönhet. Az autonómia nevelő hatással bír, az autonómiának a körén belül a polgárok az állam követelményeit inkább és tisztábban látják, nagyobb, állami gyakorlatra tesznek szert, jobb törvényeket hoznak, az állami öntudat pedig erősbödik. Igaz, hogy van parlamentünk, igaz, hogy a parlament egy elsőrangú alkotmányjogi tényező, de csak egy. Nagyon jó, ha a parlament mellett továbbra is megmaradnak a muni cipiumok, megmarad az autonómia, úgy, amint az a múltban volt, mert sohasem lehet tudni, hogyan változnak a viszonyok és az irányzatok, sohasem lehet tudni, mikor jön olyan felforgatás ebben az országban, hogy minden munieipiumnak talpra kell állania és a magyarság, a nemzeti állameszme és a pol'íártársadalom szempontjából teljesítenie kell kötelességét. Elfogadom a törvényjavaslatot és utalok arra, hogy ma mindnyájunknak, amennyire lehet, össze kell fognunk akkor, amidőn arról van szó, hogy megerősödjíünk, hogy úgy fejlődjünk, hogy mindnyájunk hő vágya, az ország régi határainak visszaállítása, lehetőleg minél előbh megtörténhessék. Hogy pedig ez megtörténhessék, ehhez szükséges, hogy legyen belső béke és harmónia ebben az országban, mert ez az egyedüli lépcsőfok és biztosíték ahhoz, hog.y céljainkat elérjük. A törvényjavaslatot — ismétlem — elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Gróf Bethlen Pál jegyző: Szigeti János! Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t- Felsőház! Noha még nem vagyok