Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

116 Az országgyűlés felsőházának 75. IÁ Felhozták azonban a törvényjavaslat ellen azt, a 150 tagon felül még 81 tagja lesz a törvényhatósági bizottságnak és ezen 81 tag nem így kerül a törvényhatósági bizottságba, hanem olyan utakon és módokon, amelyek az autonómia szempontjából erős kritika és kifogás tárgyává tehetők. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebben a felfogásban osztozhatnám. Nézetem szerint az örököstagok intézménye, továbbá az érdekképviseleti intézmény szükséges és ezek nem rontják az autonómiát. Ellenkezőleg rendeltetésük az, hogy az autonómia gondolatának erősítésére szolgáljanak, mert csak olyan egyéneket akarnak a törvényjavaslat szerint örököstagoknak megválasztani, akiknek a háta mögött nagy és érdemes közéleti múlt, nagy tapasztalat, nagy tudás, nagy tekintély van, akik teljesen függetlenek, akik tehát nem fogják keresni a nép kegyét és akik nem fognak versenyezni a kormány jóindulatáért sem. Az örököstagokat a közgyűlés választja, igaz, hogy élethossziglan, de mégis választja. Az érdekképviseletek kiküldöttei pedig azért küldetnek be a törvényhatósági bizottságba, hogy ott egyrészt a szakszerűséget képviseljék, másrészt pedig szintén a tekintélyes polgárságnak legyenek a reprezentánsai, politikai pártállásra való tekintet nélkül. Nagyon fontos, hogy egy törvényhatósági közgyűlésen, ahol a pártok politikai szempontból tömörülnek és csoportosulnak, legyenek olyan férfiak is, akik menten minden politikától, polgártársaik valódi érdekeit ismerve, azokért síkra szálljanak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy erős kifogást kell támasztani a törvényjavaslat 18. §-a ellen, amely azt írja elő, hogy az érdekképviseletek képviselőit maga a törvényhatósági bizottság fogja választani. Ha ez így marad, akkor akár ne is küldjünk be érdekképviseleti képviselőket a törvényhatósági bizottságba, mert akkor annak a 18 embernek nem lesz semmi más szerepe benn a törvényhatóságban, minthogy a törvényhatósági pártok főnökeit, a törzsfőnököket szolgálják, azok hatalmának alátámasztására szolgáljanak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mólyen t. Felsőház! A Felsőiház Összeállításánál szintén vannak érdekképviseletek. Senkinek nem jutott volna eszébe azt indítványozni, hogy ezeket más valaki küldjje be a Felsőházba, mint maguk azok az autonóm testületek, amelyeknek a köréiből idekiüldetnek az egyes delegátusok. Ezek az. autonóm testületek az autonómiának jó iskoláját képviselik, maga az autonóm testület tudja a legjobban megbírálni azt, hogy kit és milyen helyre kell állítani. Ha tehát előttünk lebeg, ós kell is, hogy előttünk lebegjen a kitűzött cél, akkor a 18. %-t vissza kell állítani ama eredeti alakjaiba, ahogy az a Képviselőházhoz ibenyujtatott. Amikor a Képviselőház közigazgatási bizottsága tárgyalta, ezt a kérdést, ehihez a kérdéshez hozzászólt a miniszterelnök úr ő nagyméltósága is, és a november hó 27-én tartott ülésben szórói-szóra a következőket mondta (olvassa): «Az érdekképviseleti rendszernek éppen az az értelme, hogy politikai alapon született testület életében más szelekcionálási elv alapján olyan elemek jöjjenek be, akik a párt politikától távol állnak. A közéletbe olyan szempontokat vigyenek bele, melyek éppen a politikai motívumok predominálása folytán abból hiányoznak.» Megállapította a miniszterelnök úr ő nagyméltósága azt is, hogy a bizottság által elfogadott megoldásnál, tudniillik annál, amit most a 18. § tartalmaz, a pártok kikeresnék a>z érdekképviseleti testületekből s se 193Ö. évi május hó 12-én, hétfőn. pártszempontiból a hozzájuk legközelebb állókat és azokat választanák meg. A korporációs választás teihát, nézetem szerint, nem kerülhető el, mert az autonóm testületekre nem fog befolyást gyakorolni sem a pártpolitika, sem pedig a kormány, ez tehát a függetlenséget garantálja. Helyesnek tartom azt, hogy a magasabb állású törvényhatósági tisztviselők továbbra is a törvényhatósági bizottság tagjai maraidinak. Számukat már úgyis kisebbre szabták, és viszszás állapot lenne, ha ezeket a főtisztviselőket kizárnák a törvényhatóságból. Ez mindenesetre tekintélyük csorbítására és magának a közigazgatásnak rovására történnék. Éppúgy nem ellenezhetem azt, hogy a szakszerűség képviselői, az állami tisztviselők, a hatóságok főnökei — csak páran, 10—11-en vannak — szintén 'helyet foglaljanak a törvényhatósági bizottságban. Összefoglalom nézetemet abban, hogy a törvényhatósági bizottság jegybbállításánál nem sértetett meg az önkormányzati rendszer. Igaz, hogy a közgyűlés hatásköre sokkal szűkebb lesz, mint a mostani közgyűlésé volt, de itt sem látok autonómiaellenes tendenciát, mert az a munka, amely elvétetett a nagy közgyűléstől, a törvényhatósági tanács hatáskörébe fog jutni, amely szintén az önkormányzat elveinek megfelelően választás útján kerül be. 20 tag választva lesz, 20 aránylagos választás folytán, 6 tagot ikinevez a főpolgármester és tagja lesz annak a (bizottságnak a polgármester és a két (alpolgármester, elnöke a főpolgármester. Praktikussági szempontból ezt a Msgyűlés't sokkal mozgékonyabbnak tartom, mint a nagyközgyűlést és ennek következtében a tanácskozásra, az ügyek megvitatására sokkal (alkalmasabb lesz és ettől a köziigazgatás jóságát, gyorsaságát és egyszerűsítését várom. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Igen nagy hatásköre van ennek a törvényhatósági tanácsnak, hiszen ez a tanács fogja előkészíteni az összes ügyeket a nagyközgyűlés részére, tehát előkészít, választ, felügyel, fegyelmi jogot is gyakorol, a konkrét ügyeket mint forum appelatórium elintézi, ügyel a főváros vagyonának kezelésére, 500.000 pengőig a vagyonszerzés és elidegenítés az ő kezében van, a városszabályozási jogot, a kegyúrig jogokat gyakorolja a prezentálási jog kivételével, stb. stb. Elleneznem kell azonban a törvényjavaslatnak iazt a rendelkezését, hogy ez a tanács rendszerint zárt ajtók mellett fog tanácskozni^ hogy a nyilvánosság a törvényhatósági tanácsból ki van zárva. Ha közügyekről van szó, akkor onnét a sajtót és a közvéleményt kirekeszteni nem lehet, mert a sag tó és a közvélemény csak tisztítólag hat, a sajtó nevelőleg is hat, a sajtó már akkor, amikor bizottságilag kezdenek tárgyalni fontos ügyeket, felhívja a nagyközönség figyelmét és sokszor irányítólag bat a közvélemény kialakulására. Én praxisból tudom, hogy voltak ügyek, amelyek nem mentek keresztül a közgyűlésen azért, mert a sajtó előre felemelte intő, tiltó szavát, amikor a bizottsági tárgyalások alkalmával értesült arról, hogy ilyen és ilyen akció készül. Szőke bizottsági tagtársam nehezményezte azt, hogy a tanácsot — qua tanács — megszüntetik. En helyesnek tartom a törvényjavaslat-