Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

Az országgyűlés felsőházának 75. ülé hogy nem vagyok annak ellene, hogy igenis hozzájáruljon; hiszen a közrendészet a fővárosban nemcsak állami érdek, hanem törvényhatósági érdek is. E kérdés megoldásának azonban éppen ezért kellett volna helyet foglalnia a törvényben. Mélyen tisztelt Felsőház! En azonban nemcsak hiányokat látok a törvényjavaslatban, hanem van benne egy pár olyan rendelkezés is, amellyel nem tudok egyetérteni. Ilyen rendelkezés a főpolgármesteri és a polgármesteri hatáskör nem kellő szétválasztása. Régen —az 1872 : XXXVI. törvénycikk szerint — a főpolgármester élén állott a fővárosnak és hatáskörébe tartozott a fővárosi közigazgatás működésében az állami közigazgatási érdekek ellenőrzése. Ma — az új javaslat szerint — a főpolgármester a főváros szószólója a kormánynál és ennélfogva a főpolgármester mintegy a főváros tisztviselőjévé válik. Ezt nem tartom helyesnek. Az a felfogás, hogy a kormány képviselője bizonyos rendelkezéseket végezhessen a törvényhatóságban, egészen helyes. Az a felfogás azonban, hogy a kormány képviselője a főváros tisztviselőjévé váljék, még akkor sem helyes, ha ezt a gyakorlatban valami kimagy árazással azután úgy fogják alkalmazni, hogy ő csak reprezentative képviseli a fővárost, nem pedig tényleg a közigazgatási működés vezetője. Az 1929 : XXX. te. tárgyalása során rámutattam arra, hogy én a törvényhatóság megalakítását részben érdekképviseleti alapon nem tartom helyesnek. Az azóta lefolyt idő meggyőzött engem arról, ihogy ea az álláspontom helyes volt. Amikor nemcsak nálunk, de külföldön is az érdekképviseleteket olyanoknak kezdték tekinteni, mint amelyeket be kell hozni a törvényhozás vagy a törvényhatóság házaiba, akkor nagyon helyesen arról beszéltek, hogy a szakszerűséget kell képviselni és ezzel mintegy pótolni kell az anyagi virilizmust a szellemi virilizmussal. Ha most mi behozzuk az érdekképviseleteket, — így például az ügyvédi, orvosi, mérnöki kamarák képviseletét is (Báró Szterényi József: A közgyűlés választja, tehát nem érdekképviselet!) — akkor, ha én már elfogadom ezt a rendszert, csak azon az alapon tudnám elfogadni, hogy az tényleg a szakszerűség képviselete legyen. (Báró Szterényi József: Természetes!) Méltóztassék elhinni, hogy akkor a főváros törvényhatóságában a Magyar Tudományos Akadémiának, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek éppúgy helye lehet, cmint helye lehet az ügyvédi kamarának és az orvosi kamarának és helye lehet minden más ilyen intézménynek. (Helyeslés.) Azt mondom, hogyha szakszerűséget akarunk képviseltetni, ezek az intézmények talán megfelelően tudnák a szakszerűséget képviselni, és ezzel mintegy megmutatnék azt, hogy mi nem érdekképviseleteket alkalmazunk, amelyek azután odafajulnak, hogy minden egyes intézmény, minden egyes közület azt kívánja, hogy a törvényhatóságban helyet foglalhasson, mert az ő érdeke is van olyan nagy, mint anmaik az ügyvédi, vagy orvosi vagy mérnöki kamarának az érdeke. Ez az, amiért én féltem az érdekképviseletektől, és ez az, amiért én az érdekképviseleteket, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, abban a helyes változtatott alakban tudom csak elfogadni, hogy az érdekképviseletek képviselőit maga a törvényhatóság válassza. (Helyeslés.) A másik, amit a törvényjavaslatban nem tartok helyesnek, a törvényhatósági tanács^ intézménye, szemben az eddig fennállott tanácsi intézménnyel. Megvallom egész nyíltan, ez az, ? 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. 113 * amit legkevésbbé tudok elfogadni és amiért az egész törvényjavaslattal szemben állást foglalok. Amikor mi elfogadjuk azt, hogy a tör^ vényhatóság tisztviselői életfogytiglan választassanak, s amikor elfogadjuk a tisztviselők teljes függetlenségi lehetőségét, akkor nem tételezem fel azt, hogy az a tanács, amely hivatásszerűleg, szakszerűen kezelt gyakorlat alapján, kellő tudással és kellő előkészítéssel végzi az ügyeket, ne tudjon a helyzetnek azon a magaslatán állani, mint az a törvényhatósági tanács, amelyet a közgyűlés pártjainak arányszáma alapján fognak a törvényhatóság ügyeinek intézésére választani. Nem tartanám helyesnek azt, hogy azt a tanácsot, amelynek tagjai egy életet folytattak le a közigazgatás vezetésében és akiknek most megadjuk a függetlenséget, hogy tényleg a pártpolitikai megnyilatkozásoknak, ha kell, ellen tudjanak állani, — és, amint tapasztaljuk, igen maigy erővel ellen is állnak — halálra ítéljem, halálra ítéljem azzal a ma divatos jelszóval, hogy az egyéni felelősséget kell nekem életrehívnom, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ugy van!) és az egyéni felelősség alapján kell nekem mintegy miniszteriális hatáskört adnom a polgármesternek, illetőleg kell, hogy a politikai megnyilvánulások a törvényhatósági tanácsban történhessenek meg. Először is, mélyen t. Felsőház, ha arröl van szó, hogy a fővárosban ma viselje-e valaki és ki viselje a felelősséget, rá kell mutatnom az 1872:XXXVI. te. 78. és 80. §a ira, amelyek egészen világosan megmondják, hogy a tanács mindien tagja külön is és az egész tanács is a rábízottakért felelős. Külön kiemeli, — ha jól emlékszem, a 70. <§>, vagy nem tudo'm, melyik paragrafus — hogy a polgármester szintén felelős. A 80. § kimondja, hogy az ügyosztályok vezetői felelősek a polgármesterrel, vagy ha nem a polgármester intézkedett, akkor a helyettesével, aki intézkedett. Az egyéni felelősség tehát, mélyen t. Felsőház, eddig is megvolt, de volt egy kautéla, volt társas elintézés, és megvolt az, hogyha véletlenül a polgármester nem nézte meg, vagy nem néz'hette meg nagy elfoglaltsága miatt az ügyet, ott volt a tanácsbeli elintézés, ahol valakinek mégis felelősség mellett látnia tellett az ügyet. Azt hiszem, hogy Vass József ő excellenciája ne>m fogja tőlem rossz néven venni, ha most rámutatok ama, hogy ő maga mondotta, hogy annak a t. monoki panaszos polgártársunknak ügyét ő nem látta, bjanem csak a minisztérium, dé azért ő, (Báró Szterényi József: Felelős!) nagyon helyesen, felelős érte. Méltóztassék azonban el, hinni, hogy lia mi ilyen apró-cseprő ügyek elintézéseért mindig a polgármestert tesszük felelőssé, mert mindent a polgármesternek kell látnia, va.e-y vélelmezzük, hagy látnia kellene, holott tudjuk és meg vagyunk róla győződve, hogy nem láthatja, akkor, mélyen, t. Felsőház, azt hiszem, hogy ennek a felelősségnek kérdése, amelyet mi egyéni felelősség: címén akarunk kiemelni, sokkal többet fog súlyából veszíteni, mintha a régi alapon fennálló felelősseget csak valakikor is, egyszer ÍJ», alkalmaz tuk volna, amint hogy azt solhia nem alkalmaztuk., (Egy hang a középen: Széchenyi-fürdő!) Méltóztassék elhinni, egyedül voltam a pénzügyi bizottságban, aki a felelősség kérdését az 1872 : XXXVI. te. 80. §-<a alapján felvetettem — és egyedül maradtam. Csak a belügyminiszter közbelépésére történt, hogy a vizsgálat megindult és a felelősség kérdése tárgyaltatott. Megállapították, hogy ott sincs bűnösség, a felelősség kérdése tehát abban az egy esetben, amikor azt felvetettesm, akkor is érvényesítte-