Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-58
72 r Az országgyűlés felsöházánah 58. ü jusson az abban is, hogy a társadalom minden számottevő rétegre, tényezője részt kapjon lehető egyenlő módon a népképviselet összetételében, magában a népképviseleti tagságban is. A korporatívrendszer tulajdonképpen ezt ;i célt, a demokratizmus, az egyenlőség gondolatai akarja ebben az irányban megvalósítani és így társul az általános választójog elvében kifejeződő egyenlőség gondolatával. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága egyik beszédében kifejtette a. korporativ elv és a választójogi elv előnyeit és hátrányait s rámutatott arra, bogy az általános választójogi rendszer inkább kedvez a pártpolitikai alakulásoknak, a világnézleti alapon álló pártpolitikai alakulásnak, s az ilyen pártpolitikai 'működé« pedig inkálbb kedvez az emberi baladás ügyét szolgáló új eszmék kitermelésének. Ez az előnye ennek az elvnek, viszont hátránya a szakszerűség hiánya, A korporativ rendszer előnye viszont főleg- a szakszerűségnek s a nemzeti közakarat teljességének a biztosítása, viszont hátránya annak az említett másik szem pontnak hiánya, amely előnyét képezi a választójogi rendszernek. Idevonatkozóan csak azt az igénytelen kiegészítő megjegyzést kívánom tenni, hogy a korporativ rendszer sem nélkülözheti teljesen a világnézleti alapot és jól felfogva a korporativ rendszer mellett is lebet szolgálni a haladás ügyét világnézleti alapon. (Halljuk! Hulljuk! a közepett.) Nevezetesen az érdekképviseleti korporativ rendszerrel is megfér egy világnézleti, politikai szempont, sőt nemcsak hogy megfér, de nélküle nem is volna jogosultsága ennek az egész rendszernek, s ez a politikai, világnézleti szempont az egyetemes nemzeti érdek és politika gondolata. Ennek keretén belül kell maradniuk az érdekképviseleti tendenciáknak is, mert csak ez akadályozza meg, hogy az állam egysége meg ne bomoljék, hogy ezek az érdekképvi seleti korporativ irányzatok centrifugális irányt ne vegyenek, hogy megmaradjanak az egyetemes nemzeti gondolat keretei között, sőt nemcsak megmaradjanak, hanem ennek a munkásai is legyenek. A miniszterelnök úr is nyilvánvalóan így értette gondolatát, de nem domborította ezt ki, s én az ő intencióiban vélek eljárni, amikor kiegészítem azzal, hogy a korporativ érdekképviseleti rendszer mellett is megállhat a világnézleti alap a most jelzett egyetemes nemzeti gondolat jegyében. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat másik fő fejezete a jogorvoslati rendszerrel foglalkozik. A törvényjavaslat a jogorvoslatok teli intetében bizonyos egyszerűsítést hoz be, így csak egyfokú fellebbviteli ismer, másodfokú hatósági határozat ellen csak felülvizsgálati kérelemnek van helye, revisio in jure, kizárólag jogszabálysértés címén. A hatósági fokozatok tekintetében pedig egyöntetűbb szabályozást ad 8 mostani állapottal szemben. Nevezetesen abból a helyes szempontból indul ki, hogy a konkrét ügyek lehetőleg egyéni szervek által intéztessenek el, a társas, kollegiális hatóságok elé pedig az általános érdekű ügyek tartozzanak. Ami mármost a jogorvoslattal kapcsolatban az imént tárgyalt decentralizáció kérdését illeti, melynek jelentőségét voltam bátor kifejteni, elfogulatlanul, tárgyilagossággal csak annyit állapíthatok meg, — de ezt készséggel állapítom meg — hogv javaslatunkban a decentralizáció tekintetében valami haladás szintén mutatkozik; nem sok, de valamilyen haladás mégis vim. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon kevés.) Ha azonban tekintetbe vesszük azt, hogy ése 1929. évi június Hó 4-én, kedden. 1886 óta minden idevonatkozó törvényhozási intézkedés a központosítás, a centralizáció megerősítésére történt, akkor ezt az állandó s mindinkább erősbödő irányzatot figyelembe véve, eredménynek — legalább ezidőszerint eredménynek — tekinthetjük már azt is, ha megállunk ennek az erős, határozott centralizációs irányzatnak az útján. Körülbelül úgy vagyunk ezzel, mint az az ember, aki a magaslatról lecsúszik egy veszedelmes lejtőn és már a, mélységbezuhanás veszélye előtt áll, de az utolsó pillanatban még meg tud állani, sőt, szerény lépést tesz visszafelé, a viszajutás reménységével. Ebből a szempontból tehát szintén haladásnak tartom a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezését, bár, ismétlem, túlságos mértékben ezt a haladást nem állapíthatom meg, viszont tárgyilagosan azt is meg kell állapítanom, hogy illetékes helyről, a m. kir. kormány illetékes férfiai részéről többízben nyilatkozat hangzott el abban a tekintetben, hogy ebben az irányban több is fog történni, mert tényleg jó közigazgatás megfelelő decentralizáció nélkül nem képzelhető. Itt most mintegy eszkomptálhatjuk ezeket a nyilatkozatokat és ismétlem, mindenesetre eredmény az, ha megál lottunk a centralizáció eddigi veszedelmes lejtőjén. (Efjjj hu un a jobboldalon: Sajnos, nem állottunk meg/) Méltóztassék megengedni, hogy a jogorvoslattal kapcsolatban kitérjek egy olyan kérdésre is, amellyel a törvényjavaslat principialiter, önálló kérdésként nem foglalkozik, amelyet csak incidentaliter érint, amely azonban mégis nagy jelentőségű és kapcsolatban van a közigazgatás reformjával, ez a kérdés pedig a közigazgatási bíráskodás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási bíráskodás célja — amint bölcsen méltóztatnak tudni — az, hogy a közigazgatási határozatok, intézkedések is független, pártatlan és szakszerű jogi ellenőrzés alatt álljanak. A közigazgatási bíróság szervileg független a közigazgatás szervezetétől. A mai viszonyok között jogállam a közigazgatási bíróság intézményének teljes kiépítése nélkül el sem képzelhető. (Juhász Andor: Ügy van!) Még a közigazgatás diszkrecionális intézkedései is bírói cognitio tárgyává tehetők, amennyiben valamilyen vonatkozásban jogszabálysértés tapad hozzájuk. A közigazgatási jogszolgáltatás a jogállamnak nevezett modern állam, ha nem volna paradoxon, azt mondanám, hogy a tetőzete és a fundamentuma. Magyarországon az 1883. évi pénzügyi bíróságig kísérlet után, 1896-ban, az 1896: XXVI. tc-el állították fel a közigazgatási bíróságot, amely ezidőszerint is működik. Közigazgatási bíróságunk működése, eddigi két nagynevű elnökének vezetése alatt kifejtett kiváló működése (Éljenzés.) annyira fokozta a közbizalmat és a megbecsülést eme fontos bírói .intézményünk iránt, (Igaz! Ügy van!) hogy állandósult az a törekvés, hogy közigazgatási bíróságunkat meg kell erősíteni, hatáskörét ki kell terjeszteni. (Úgy van! Elénk helyeslés.) Innen van, hogy az utóbbi években mind több ügyet utalt törvényhozásunk a közigazgatási bíróság hatáskörébe, nemcsak közigazgatási, hanem alkotmányjogi jogvitás kérdéseket is, úgyhogy ez a magas bírói szerv ma már alkotmányjogi bíróság szerepkörét is betölti. Ezek a megfontolások vezették a törvényjavaslat előkészítésével foglalkozó közigazgatási és közjogi együttes bizottságot is, amikor idevonatkozólag határozati javaslatot fogadott el, mely szerint, hívassék fel a kormány, hogy minél előbb terjesszen elő
