Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

'Az orszáaqiiülés felsőházának 56. ütése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. 51 síinkre áll, egymásután meg tudjuk oldani azokat a problémákat, amelyekre a nagy közügynek szüksége van. (Helyeslés.) Szó esett az alsóházban és itt a Felsőházban is a töke szerepéről. Nagyon sajnálnám, ha az alsólházban elmondott megjegyzéseimből valaki azt olvasná ki, mintha én tőkeeillenes vollnék, mintha én a tőkének óriási nagy gazdasági és kulturális szerepét nem ismerném fel. mintha nem tudnám azt, hogy a tőke, akár kicsi, akár nagy, jelentékeny tényezője, majdnem azt mondhatnám: szuverén tényezője a termelésnek, a gazdasági életnek. Szeretném, ha csak azt olvasná ki a közvélemény ama néhány mondatomból, amit belle akartam tenni mondataimba, nevezetesen^ hogy iniciativát kérek a magyar gazdasági élet eme tényezőitől. Nem azért, mintha itt végzett munkájukat nem becsülném eléggé, de mert meg vagyok^ róla, győződve, hogy tudásiból, anyagi lehetőségekből, energiából és a hazai ügyek szeretetéből van olyan nagy mérték bennük, hogy végzett nagy munkájuk után és azon felüli még nagyobb munkát is lehet tőlük jogosan és eredménnyel követelni. (Helyeslés.) Az tény, hogy a bankok végre i,s azoknak a pénzét kezelik, akik oda a pénzt elhelyezték. Ennek következtében a bankok felelősek nemcsak a saját intézetükkel, annak szolvenciájával szemben, hanem felelősek ibetevőikkel szemben is. Ha azonban ez a kifogás és megjegyzés nagy mértékben el is oszlatja bizonyos irányban az aggodalmakat, nem teljesen oszlatja el a kívánságot, liogy tudniillik a bankok fokozottabb mértékben vegyenek részt iniciálé módon a gazdasági életben. Mert hiszen, ha ridegen volna igaz ez az elhárító állítás, hogy tudniillik a bankok csak biztosra mehetnek, hogy így fejezzem ki magamat, a bankok kockázatnak nem tehetik ki magukat, akkor el kellene ítélniök azoknak, akik ezt az állítást igaznak tartják, a bankoknak minden közgazdasági működését, amely közgazdasági működés a betevők pénzén indul el és egészen bizonyosan kockázattal jár. Nyilvánvaló, hogy a bankok sok gazdasági irányú tevékenysége között van olyan, ameily nem jár okvetlenül ragyogó eredménnyel. Nagyon dicséretreméltó volt és erkölcsi nagy, példaadó haszonnal járt az ilyen kezdeményezés is, tény azonban, Ihogy anyagi eredménnyel nem járt. Nem lehet tehát minden ilyen kívánsággal szembeszegezni ezt az előbb említett állítást. T. Felsőház! Hogy a Balaton fürdőkultúrájának fejlesztésére egy egységes koncepció tényleg elengedhetetlen, mint Szigeti János őméltósága szíves volt kifejteni, kétséget nem szenved. Nyilvánvaló, hogy ezt ;i nagy természeti kincset egységes terv szerint kell értékesíteni és a nagy közegészségügy és az idegenforgalom szolgálatába beállítani. Talán nem egészen helytálló azonban, ha azzal méltóztatnának vádolni minket, hogy nincs meg ez a koncepció. Ez a koncepció megvan, ellenben számolnunk kell a koncepció megvalósításánál azokkal az anyagi lehetőségekkel, amelyek vannak, vagy amelyek nincsenek még meg. Mindenekelőtt csatornázni, ivóvízzel ellátni kellene a Balaton környékének fontosabb pontjait. Ezek a legelemibb egészségügyi és kulturális feltételek sem állanak még rendelkezésre, és — amint az alsóházban bátor voltam említetni — hogy idegen tőke érdeklődik a Bala.ton környékének beépítése iránt, ez éppen arra vonatkozik. A német tőke éppen a csatornázás és a vízvezeték, valamint a vízzel való ellátás kérdése iránt érdeklődött a múlt esztendő legvégén és a velem történt megállapodásnak az volt az eredménye, hogy helyszíni felmérések a/Lapján fogják majd konkrét javaslataikat megtenni. T. Felsőház! Én teljesen csatlakozom erre a pontra mondott véleményéhez úgy Szigeti, valamint Övári igen t. felsőházi tag uraknak. T. i. nem vagyok túlságosan tele reménységgel, hogy akár angol, akár német tőke fel fogja virágozlntni hamarosan a mi természeti kincseinket, nevezetesen a Balatont. Ellenben reményvesztett sem vagyok. Végre ne hangozzék el ebből a Házból sem a magyar belső tőke, sem pedig a külső tőke felé elbátortalanító bang. Mi bízunk jövőnkben, nemesak az orszá géban, hanem nevezetesen a Balaton környékének jövőjében is, bízunk a székesfővárosnak, mint fürdővárosnak jövőjében is. Bátran jöhet az az idegen tőke abban az esetben is, ha nem játékbarlanggal junktimban próbál invesztiálódni akár a főváros'ban, akár a Balaton mentén. Én úgy tudom egyébként, hogy a kormány, ha engedélyezne is — feltéve, ha engedélyezne, amit nagyon kétlek — valamely ilyen játékkaszinót, semmi esetre sem engedélyezné azt Budapestre vagy annak környékére és semmi esetre sem engedélyezné olyan feltételek és biztosítékok kikötése nélkül, amelyek a magyar középosztályt és a magyar ifjúságot tökéletesen megvédenék az illetőknek káros befolyásútól. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én nézetem az, hogy ez a jövedelem olyan pénz volna, amelyre rá lehetne mondani a régi római esá szarok korában egyik adónemre ráillesztett azt a mondást, hogy: pecunia ölet, mert eredé tileg nem az volt, hogy: pecunia non ölet, hanem az, hogy: pecunia ölet! Nem tudom, vájjon szabad-e ezen a magas helyen megmagyaráznom ennek eredetét. A Krisztus utáni első századbeli egyik római császár pénztára nagyon üres volt, ennek következtében új adónemek után kutattak és az ő pénzügyminiszterszenátora azt javasolta, hogy a pöcegödrökre adót vessenek ki. Erre mondották azután, hogy ez az adó olyan pénz lesz, amelynek szaga van, 'pecunia ölet, amire a császár kijelentette, hogy a pénznek sóba sincs szaga. (Derültséf/.) Azt hiszem azonban, t. Felsőház, hogy annak a pénznek, amely játékbarlang engedélyezése révén jutna az állani kezébe, erkölcsileg valóban igen kellemetlen illata volna. (Ügy van! Úgy van! — Gr. Hadik János: örömmel veszszük tudomásul!) Méltóztatott felvetni azt a gondolatot, hogy a (fürdőegyesülleteket, illetőleg a gyógyhelyi bizottságokat talán egybe lehetne ejteni az érdekeltségi körrel. Ha méltóztatnak megnézni a felhatalmazási paragrafusokat, méltóztatik megtalálni bennük, hogy van mód ennek a kívánságnak teljesítésére. Egyelőre a törvényjavaslat kodiíikálója Dem kívánta elzárni az életet a lehetőségek elől, mert hiszen lehetséges az, bogy a gyógyhelyi bizottság, valamint a fürdőügyi bizottság kiilön. mint mondani szokták, ki fogja futni a maga formáját, és az érdekeltségi kör emellett egészen jól el fogja végezni a maga .feladatait, lia azonban úgy mutatja majd az élet, hogy az érdekeltségi kör néven a törvényjavaslatban ismert egyedet valóban szükséges lesz egybeejteni magával a fürdőügyi bizottsággal, illetve a gyógyhelyi bizottsággal, ennek nem lesz semmi nehézsége, mert hiszen az érdekeltségi kör a törvényjavaslat 18. §-ában van szabályozva s így a 46. § 2. bekezdésének értelmében meg lesz adva a mód arra, hogy ilyen módosítás létrejöhessen. A hévízszentandrási csatornázás dolgát