Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-56
w Az országgyűlés felsőházának 50. ülése 1929, évi március hó 1-1-é», csütörtökön. ír > Szliácsot, a tátrai fürdőket, de még mindig megmaradt nekünk egy pár olyan kincsünk, amelyeket nem szabad elhanyagolnunk és amelyeknél azoknak megtartására, sőt fejlesztésére minden igyekezetünkkel töreked.lünk kell. Azt hiszem, hogy ezt célozza főképpen ez a törvényjavaslat, a moly most előttünk van és ezért valóban talán mindannyiunk örömével találkozik az, hogy ez végre már a Felsőház elé kerülhetett. Csak az orvos látja azt teljesen tisztán és minden tekintetben élénken, hogy micsoda óriási munka folyik a közegészségügyi elmaradottságok reparálása terén a magyar királyi népjóléti minisztériumban. Csak az orvos látja meg azt a szédületesnek mondható tempót, amellyel a miniszter úr közegészségügyi elha«yntottságunk mezején mintegy végigszáguld és jelzőtáblákat állít fel, hogy itt is és ott is micsoda elmaradottságok vannak és azután felszedegeti ezeket a jelzőtáblákat, hol az egyiket, hol a másikat ragadja ki és a törvényhozás elé jön nagyszerű* javaslatokkal, évtizedek mulasztásait pótolva. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Az orvos látja^ ezt legjobban . és biztosíthatom őnagyméltóságát, amint ő a törvény ja vasi a t-tervezetben kívánalmának kifejezést is adott, hogy szükséges, hogy az orvosi kar támogatása meglegyen a magyar fürdők érdekében, biztosíthatom nemcsak a magam személyében, hanem ama nagy orvosi kar nevében is, amelynek bizalmából a Felsőházba kerültem, hogy a magyar orvosok, igenis, meg fognak tenni mindent az irányban, hogy a mamagyar fürdők és a magyar ásványvizek érdeke megóvnssék. Mi, magyar orvosok, siránkozunk legtöbbet azon, — sőt talán azt mondhatom, hogy egyedül ^ mi siránkoztunk azon — hogy nem küldhetjük a mi betegeinket a mi hazafias érzésünk követelte kívánalom szerint magyar fürdői)«. Mi siránkoztunk azon. do min hallgatták meg a mi siránkozásunkat. Kénytelenek voltunk a betegek ezreit külföldre küldeni, mert hiszen a maguk érdeke úgy követelte, hogy s okkal olcsóbb és több kényelmet nyújtó kül földi fürdőhelyeket keressék fel és ezek ellen legerősebb igyekezetünkkel sem tudtunk eredményt elérni, mert elmentek külföldre és kivitték a sok-sok milliót, kiviszik még manapság is külföldre. Ennek oka mindenesetre fürdőink elhanyagoltságában állt és áll ma is, mert valóban, nem tudjuk betegeinket itthon tartani akkor, amikor külföldön jobb viszonyok között helyezkedhetnek el és kevesebb költséggel. Ennek meg kell változnia. Nekünk, maffyar orvosoknak, fájt legjobban, amikor még a nnaik tudatában is voltunk és vagyunk, hogy Számos olyan fürdőnk van, amely a külföldi '«'itogatotlabb fürdőkkel felveszi a versenyt és azoknál különb. Amikor tehát mi a törvény-íavaslat idevonatkozó intencióját ilyen módion mtjuk. igazán csak azt mondhatom, hogyalegn agyobb mértékben fogjuk támogatni azokat a z intenciókat, amelyek ebben a törvényjavas•atban le vannak fektetve. Be rá kell mutatnom arra, hogy manapság sem egészen helyes úton halad a fürdőpolitika, •amikor főképpen azt hangoztatják és azzal nparkodnak a magyar fürdők érdekében varrni eredményt elérni, hogy az idegenforgalmat emlegetik. Nem idegenforgalomról van m °st még szó. Sajnos, ott még nem tartunk. i>le beszéljünk addig az idegenforgalomnak FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. ide való hozataláról, amíg nem teremtettük meg az előfeltételeit annak, hogy a magunk honfitársai itt maradjanak. Ma még ott tartunk, hogy ezek az előfeltételek is hiányzanak. Célja vesztettnek találom azt, ha a külföld idecsáliításáról beszélünk és hangoztatjuk, hogy külföldi idegenforgalmat kell csinálni. Nem lehet csinálni, sőt veszedelmesnek tartanám, ha most csinálnánk reklámot a külföldiek számára. Fekvése gyönyörű, páratlan hegyek pen elmaradottságunkat fogják látni, nem pedig azt, hogy itt értékeink vannak. Ez elhibá /.ott dolog. Igenis, idegenforgalomról lehet szó s lehet szó bizonyos mértékben a mi fürdőink reklámjáról ott, ahol annak előfeltételei már némi tekintetben adva vannak. Ezeknek a helyeknek sorában elsősorban Budapestet kell megemlíteni. Budapest az egyetlen olyan fürdő, amely valóban rendelkezik azokkal az előfeltételekkel, hogy egy kis körültekintéssel, egy kissé nagyobb igyekezettel itt valóban külföldi idegenforgalmat is lehet teremteni. A természet megadta a lehető legszebb keretet Budapest számára. Fekvése gyönyörű, páratlan, hegyek tői övezve, a Duna átszeli a fővárost. Gyönyörű begyvidéke és klimatikus levegője lehetővé leszi, hogy Budapest nemcsak termállá fórrá sa inak értéke mellett legyen valóban fürdővárossá, hanem igazán klimatikus gyógyítóhellyé válhatik, ha megteremtik annak olőfölt 'teleit, amelyeik ma még hiányzanak. Budapesten is óriási hibákat követtek el a múltban, amelyeket ma már jóformán nem is lehet reparálni. Mert Budapest fejlesztését nem tekintették olyan messzelátó szemmel, hogy megóvták volna pl. azokat a budai fürdőket, amelyek ma el vannak özön ölve a szélirányból jövő portól, koromtól és füsttől, értve ezalatt a Császárfürdőt, Lukácsfürdőt, amelyeken ma már — sajnos — segíteni nem iiron lehet. De elhibáztak sok mindenfélét és elhibáznak még most is sok mindent. Szerencsére volt azonban Budapest székesfővárosának olyan kormányzata is. amely egy kissé messzebbre nézett, amely túltette magát azon a szűkkebIőségen és szűk látókörön, hogy a pénzügyi viszonyok mérlegelésével kapcsolatban nem merészkedett volna talán nagyobb befektetésbe belemenni. Értein ezalatt a Szent Gellért-fürdőt, Méltóztatnak visszaemlékezni, milyen támadásnak volt kitéve annakidején az akkori polgármester, mert túllépte, talán háromszorosával is, azt a hitelt, amely elő volt irányozva a Szent Gellért-fürdő építésére. Ma már tudjuk, micsoda értéket jelent az, hogy a Szent Gellért-fürdő itt van, hiszen úgyszólván az egyedüli, amely igazán megállja a kritikát a világfürdőkkel való összehasonlításban. De továbbmegyek. Ma is vannak olyan gondolatok, amelyek megint azt a szűk látókört bizonyltjaik, amelytől oedig meg kell óvnunk a fővárost. Itt van például a nemzeti stadion ügye. Azért, mert a székesfővárosnak vau egy telke kint a Zuglóban, általában poros helyen, olyan helyen, amely a szélirány következteben a lebete legkedvezőtlenebb, a szél oda viszi a port, a füstöt azért nem szabad már most hangulatot kelteni a nemzeti stadionnak ezen a zuglói területen való felállítása mellett. Egyedül és kizárólag Buda jöhet itt tekintet lie. A budai oldal minden tekintetben megfelel arra. hogy ott egy nemzeti stadion épüljön. Ott van különösen Óbuda, amelynek területe a lehető legalkalmasabb erre, mert ott egyben a vízisportnak, az úszósportnak is helyet lehetne teremteni. És utóvégre mi ne arra 9
