Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-65

23G Az országgyűlés felsőházának 65. nak engedve, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a vitában előttem felszólalt gróf Hadik János ő excellenciája felszólalásának elején a II. internacionálé és annak kezelése tekintetében mondottakra nézve kijelentsem, hogy azokkal a magam részéről teljesen egyetértek. Teljesen egyetértek annak ellenére, hogy — amint azt felszólalásom későbbi folyamán meg méltóztatnak látni — a legteljesebb mértékig a kapitalista gazdasági rend alapján állok, amint ő excellenciája is. (Gróf Hadik János: Kapitalizmus nélkül nincs szocializmus!) Egvetértek vele annál inkább, mert én a gazdasági helyzet veszélyeztetését sokkal kevésbbé látom azok részéről, akik elvileg a kapitalizmus ellen foglalnak állást, különösen amennyiben a II. internacionálé táborában^ vannak, mint azok részéről, akik látszólag és névleg a kapitalizmus álláspontján állanak, azonban mindent elkövetnek egyrészt^ ennek a kanitalizmusnak • lejáratására, másrészt olyan intézményeknek és olyan közszellemnek a meghonosítására, amelyek a kapitalista gazdasági renddel semmiképpen meg nem egyeztethetők. Felszólalásának többi részével foglalkozni nem kívánok, azokkal nagyban egyetértek, s amennyiben nézeteltérés van közöttünk, az a felszólalásom folyamán ki fog derülni. Csak egy kérdés az, amellyel még foglalkozni kívánok. ö excellenciája örömmel üdvözölte azokat az igen messzemenő, az egész gazdasági jogéletre kiterjedő törvényalkotási terveket, amelyekkel az igazságügyminiszter úr bejelentése szerint a kormány foglalkozik. Kívánta azt, hogy ezek a törvényjavaslatok az érdekeltségek meghallgatásával, közreműködésével jöjjenek létre. E részben teljesen osztozom a t. előttem felszólalt felsőházi tag úr nézetével. Kevésbbé osztozhatom abban a lelkesedésében, amelyIvel ö ezt a nagy; programmot fogadta. A magyar gazdasági élet — amint felszólalásom további részében bővebben ki fogom fejteni — egy beteg, sajnos, nagyon beteg test. Az orvosi tudomány ma már megállapította, hogy egy beleg szervezetnek elsősorban megerősödésre van szüksége, mert a legüdvösebb és a legcélszerűbb operációkat is csak akkor tudja kiállani. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy mielőtt megvalósítaná az ország gazdasági jogrendjében ezeket a nagyszabású változtatásokat, — amelyekről még nem tudom, hogy milyenek lesznek, ítéletet nem mondok, feltételezem, hogy a lehető legüdvösebbek lesznek, hogy a lehető legcélszerűbb operációkkal lesznek egy tekintet alá vehetők — ne siessen ezzel az operációval, engedjen időt ennek a beteg testnek az erőgyűjtésre és ha majd meglesz az ereje, hogy az operációkat kiállja, akkor foglalkozzék az operációkkal. Áttérve felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, elsősorban a pénzügyi helyzettel akarok röviden foglalkozni.^ Azt a nagy várakozást, amellyel a közvélemény nézetem szerint jogosan és eddigi működése által igazoltan a pénzügyminiszter úr kinevezését üdvözölte, bizonyos fokig csalódás érzete váltotta fel, mikor a közvélemény az 1929/30. évi budgetet kézhez vette. A csalódás érzetét váltotta ki ez a budget azért, mert a költségvetés expanzivitásának azt a mérséklését, amelyet a pénzügyminiszter úrtól mindannyian elvártunk, ez a budget nem tartalmazza. Igaz, hogy látszólag a javulás igen nagy. mert az idei költségvetés a tavalyival szemben 70.800.000 pengő többletet fcüntei fel, míg az 1928/29. évi budget az előző évi budgettel szemben 165-5^ millió pengő többkiadást tartalmaz. A javulás tehát igen nagy, de a javulás, ése 1929..évi június hó 25-én, kedden. sajnos, csak látszólagos. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1928/29. évi budget nagy emelkedését az idézte elő, hogy ebbe az évbe állították be a budgetbe az állami tisztviselők illetményeinek és a nyugdíjasok nyugellátásának felemelésére fordított igen tekintélves összegeket, ha másrészt tekintetbe vesszük azt is, hogy ebben^ az évben emeltetett először az állami beruházások hitelszükséglete 14 millió pengőről 30 millió pengőre, akkor azt kell megállapítanom, hogy ezeknek a tételeknek figyelmen kívül hagyásával az 1929/30. évi budget kiadási többlete nagyobb, mint az 1928/29. évi budget kiadási többlete volt az előző évekhez képest. Az állami igazgatás körében tudniillik a dologi és az azokkal egy tekintet alá eső kiadások emelkedése 1928/29-ben csak 30 millió pengő volt, 1929— 30-ban pedig 38'5 millió pengő. Igaz, — és ebben a tekintetben teljesen alá kell írnom azt, amit a t. pénzügyminiszter úr többízben kifejtett — hogy ennek az emelkedésnek tekintélyes része onnan ered, hogy a budgetbe be voltak állítandók olyan

f tételek, amelyek az előző gazdálkodás folyományai, részben azért, mert már előzően elhatározott kiadások fedezésére szolgálnak, részben azért, mert a bitelek tekintélyes részét emelni kellett azért, mert az 1928/29-es költségvetésbe beállított hitelek a realitás követelményeinek nem feleltek meg. Vettem magamnak azt a fáradságot, hogy egészen alaposan átnézzem a budgetben, hogy egyrészt melyek a kiadási többleteknél és az új beruházásoknál azok a tételek, amelyeknél t a mindenkori pénzügyminiszter ingerenciája érvényesülhetett, amelyek tehát nem szükségképpeni kiadások. Egészen alapos vizsgálat után, amely csak azért nem lesz fillérekig 'pontos, mert a személyi járandóságoknál részbej, az indokolások fogyatékossága folytán nem lehet megállapítani, hogy egyes többletek szükségszerűen az előzményekből előálló többletek e vagy pedig nóvumok, — de mindezek a számképet lényegesen nem módosítják — a személyi járandóságoknál J.200.000 pengő, a dologi kiadásoknál 6,100.000 pengő és a beruházásoknál 14,300.000 pengő, összesen tehát 21,600.000 pengi olyan kiadást találtam, amelyre a legrigorózusabb számítás szerint azt lehet mondani, hogy ezek olyan többletek, amelyek

f a pénzügyminiszter által esetleg visszautasíthatok lettek volna, azaz olyan többletek, amelyek nem szükségképpen folynak az előző év költségvetéséből. Ez az öszszeg összesen 2'5%-a az összes állami kiadásoknak; méltóztatnak tehát látni, hogy elenyészően csekély összeg. Hozzá kell tennem, hogy ezek nem mind olyan kiadások, amelyeknek törlését például én magam ajánlanám vagy javasolnám, vagy amelyeket magam is törölhetőknek tekintettem volna. Vannak ezek között a tételek között olyan kiadások, mint például — hogy csak párat említsek — a rendelkezési alapok emelése, a külügyi szolgálat kiépítése, a fedett uszoda létesítése, a parlamenti múzeum fejlesztése, amelyekre tényleg azt lehet mondani, hogy a mai gazdasági helyzetben legalább is megfontolandó lett volna, vájjon ezek a kiadások nem odázhatók-e el. Viszont vannak más olyan kiadások, mint például az ásványolaj- és petroleumfúrásokra fordított költségek, a fertőző betegségek elleni küzdelemre fordított költségek, a legelők javítása, az export fejlesztése, amelyek tekintetében csak sajnálnunk kell, hogy nagyobb összeg nem áll a kormány rendelkezésére. Méltóztatnak tehát látni — hiszen ezeket a számokat éppen azért soroltam fel — hogy a