Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-64
Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 211 ségre van szükség, másrészt arra, hogy tegyük lehetővé a tiszántúli gazdatársadalomnak azt, hogy az élelmezés és vetőmag céljaira szükséges gabonamennyiséget tényleg normális feltételek mellett be is szerezhesse. Itt figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának úgy a magam nevében, valamint a tiszántúli gazdatársadalom nevében és képviseletében is, mint a Tiszántúli Kamara alelnöke, hogy méltóztassék a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara által felterjesztett megoldási tervezetet meggondolás tárgyává tenni, azt magáévá tenni, amely tervezet minden kiszántott hold búzavetés után egy bizonyos összeget kíván a gazdatársadalomnak kamatmentes kölcsönképpen rendelkezésére bocsátani. En nem ismerem azokat a feltételeket, amelyek mellett a pénzügyminiszter úr ezt a kölcsönt kilátásba helyezte, de úgy értesültem, hogy körülbelül 8%-os lenne ez a kölcsön és holdanként 40 pengőt tenne ki. Ez sok segítséget nem jelentene, mert hiszen ha azt vesszük, hogy a 8%-os kamathoz — mivel azt a hitelt biztosítani is kell — legalább 2—3% bankgarancia vagy más költség fog hozzájárulni, akkor a segítség az lesz, hogy a gazdatársadalom a 15%-os pénz helyett 11%-os pénzt fog kapni, ami számszerűleg kiszámítva körülbelül annyit jelent, hogy egy holdanként előálló 100 pengős kár mellett körülbelül 1.60—1.80 pengő fog megtérülni. Fel kívánom tehát^ hívni a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága figyelmét arra, hogy amit csak lehetséges tegyen meg ezen a téren. Végül, mélyen t. Felsőház, mint a mezőgazdasági hitelkérdést igen közelről érintő kérdéssel, foglalkozni kjvánok néhány szóyal a szövetkezetek kérdésével is. A magam részéről lelkes híve és barátja vagyok a szövetkezeti eszmének és annak, hogy a magyar gazdatársadalmat és általában véve a társadalmat neveljük arra, hogy saját ügyeinek minél intenzivebb megvédése céljából képes leeryen olyan ellenálló erőt kifejteni, hogy azokkal az elnyomó törekvésekkel szemben, amelyek ma a könnyen megszervezhető nagytőke és nagyipar részéről minduntalan feltűnnek, legalább némi ellenállást mutathasson. Helyesnek tartottam tehát azt, hogy a kormány az utóbbi években előállott bevételi feleslegekből és beruházási kölesönből segítségére sietett a háborús évek alatt megrendült egyes szövetkezeteknek. Nézetem szerint ez a segítés helyes és szükséges is volt, mert hiszen azt a célt szolgálta, hogy az egyes nagyobb szövetkezetek e segítés folytán a gazdasági élet intézményeiben versenyképes alapokra legyenek fektethetők. Ez az alapja és előfeltétele ugyanis annak, hogy ezeket a szövetkezeteket a társadalom is nagyobb mértékben támogassa. Az államnak üzletrészjegyzés formájában való részvétele tehát ezekben a szövetkezetekben helyénvaló volt, sőt nélkülözhetetlen is a háborús idők folytán előállott különleges helyzetre való tekintettel. Ennek a támogatásnak határai azonban addig tarthatnak, amíg ezeknek a szövetkezeteknek működése ismét helyreáll, mert minden további támoeratás a társadalom feladatát képezi. Az államnak ugyanis nem lehet cél in, hogy teljesen versenyképtelennek, életképtelennek mutatkozó szövetkezeteket támogasson, mert ha ezt teszi, akkor tulajdonképpen magával a szövetkezeti elgondolással kerül ellentétbe. Helyesnek tartom tehát, hoery ezek a szövetkezetek támogatásban részesültek, fel kívánón azonban a pénzügyminiszter úr figyelmét hívni arra, hogy ezzel szemben fennállanak bizonyos kötelezettségek az egyes támogatott szövetkezetek részéről abban a tekintetben, hogy a szövetkezeti elvnek, elgondolásnak megfelelőleg hivatásukat mindenkor kifogástalanul teljesítsék. Ezzel kapcsolatban legyen szabad a mezőgazdasági körzeti hitelszövetkezetekkel foglalkoznom és rámutatnom arra a helyzetre, amelybe ezek az Országos Központi Hitelszövetkezettel való kötelékük folytán kerültek. Mindenekelőtt is nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy ezeket az egyes mezőgazdasági kamarák székhelyein életrekeltett körzeti hitelszövetkezeteket, mint a 100 holdon felüli gazdatársadalom hitelszerveit, a legfontosabb gazdaintézményeknek tartom, amelyek arra vannak hivatva, hogy a gazdatársadalom ezen kategóriáját mint súlyuknak és jelentőségüknek megfelelő tényezőt állítsák szembe azokkal a törekvésekkel, amelyek a gazdatársadalommal szemben lépten-nyomon megnyilvánulnak. Igen fontos tehát, hogy ezek a szövetkezetek alkalmasak is legyenek arra, hogy kifogástalanul teljesíthessék hivatásukat. Én, mint a tiszántúli körzeti hitelszövetkezet egyik igazgatósági tagja, állandó figyelemmel kísértem^ ennek a szövetkezetnek első öt évi működését. Megállapítottam, hogy a többi körzeti hitelszövetkezetek fejlődése is körülbelül ugyanazon arányok és keretek között mozog, sajnálattal kellett azonban megállapítanom azt, ho^v habár ezek a mezőgazdasági körzeti hitelszövetkezetek beigazolták életképességüket, fejlődésük mégis igen vontatott és lassú, miután a^ gazdatársadalom részéről teljes elhanyagolásban részesülnek. Ezen körzeti szövetkezetek fejlődésének legnagyobb akadályát, amint említeni bátor voltam, abban a helyzetben látom, amelybe ezek a szövetkezetek az Okh-val való kötelékük folytán kerültek. Annakidején ugyanis az Okh. keretébe lettek ezek a körzeti szövetkezetek beillesztve, amelyek kötött marsrutával kell, hogy dolgozzanak, mégpedig a hitelellátás terén olyan súlyos és a pénzpiaccal egyáltalán nem egyező feltételekkel, hogv ezek prosperálása, fejlődése teljes mértékben lehetetlenné van téve. Teljesen Lehetetlen az, hoery például a Magyar Nemzeti Bank által rendelkezésre bocsátott visszleszámítolási hitelt az Okh 1'5%-os zsiródíjával megterhelve kell igénybevenni, valamint az ezenkívül igénylendő hiteleket az Okh-tól a mai viszonyok szerint 10"75—11%-kal kell megfizetni. Hog van tudjanak ezek a szövetkezetek prosperálni, hogyan tudjanak a nyerészkedésre alakult pénzintézetekkel konkurrálni és azoknál olcsóbbnak lenni akkor, ha a legolcsóbb hitelforrást, a Nemzeti Bank hitelforrását 1'5%-kal, az ezenkívüli hiteleket pedig, amelyeket kizárólag az Okh-tól szabad a szövetkezeti szabályok értelmében beszerezni* 1-75%-kal kell drágábban kell megfizetniük, mint bármely más vidéki pénzintézetnek 1 ! Már pedig én azt hiszem, hogy ezeknek a körzeti hitelszövetkezeteknek tulajdonképpeni célja az. hogy a vidéki pénzpiacon a kamatláb kialakulása tekintetében az egyes pénzintézetek között konkurrenciát támaszs/.anak, nem pedig az, hogy l;5%-kal drágábbak legyenek, mint azok a vidéki pénzintézetek, amelyekkel szemben szövetkezeteink vezérei annyi uzsorapanaszt hallatnak. Ezzel kapcsolatban tehát minden kétséget kizárólag be van igazolva, hogy ezeknek a szövetkezeteknek üzleti eredményei az Okh-tól igénybevett kölesemnek 1-5%-ával maradnak alatta annak az end menynek, amely elérhető lett volna abban az eseben, ha pénzszükségletünket a pénzpiacon szereztük volna be, vagy pedig abban az esetben,
