Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-63

Àz országgyűlés felsőházának 63. ülése som rendelkezései, mert vallásom rendelkezése nem az, hogy egy nemzeti egyházhoz tartozzam, hanem vallásom rendelkezése az, hogy a görög keleti egyházhoz hü maradjak, mert az egyház nem jelentheti a nemzetiséget, legfeljebb csak annak tartották azt Magyarországon. Nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék ezt a kérdést bölcs figyelmére méltatni, méltóztassék ezt a kérdést valamiképpen rendezni. A rendezés nagyon egyszerűen történhetik. Az 1868 : IX. te. szerény véleményem szerint ma már nem végrehajtható törvény, mert az 1868 : IX. te. nem a vallást iktatta törvénybe, nem a vallás gyakorlatát, hanem az addig egységes görög keleti egyháznak két egyenlőjogú autokefal metropoliára való tagolását mondta ki. Miután pedig sem az egyik metropoiia, sem a másik nincsen Magyarország területén, a törvény hatálya tehát ma megszűnt. Ha pedig egy törvény hatálya megszűnik, mi következik ebből? Ujat kell alkotni, vagy vissza kell menni az előző törvényhez ! Itt van az 1848 : XX. te, amelyet alkalmazni lehet és amely kimondja, hogy a Magyarországon lakó görög keleti lakosok kongresszusa összehívandó és állami felügyelet mellett megszervezendő velük az egyház szervezete. Hogy kell ezt érteni? Ha jónak találta a mélyen t. kormányzat azt, hogy a románok részére kormánybiztost küldött ki, azt hiszem, ez a kérdés is megérné azt, hogy méltóztatnék megbízni egy kormánybiztost a görög keleti vallásfelekezet részére. Még abban az időben is, amikor a görög keleti vallásfelekezet Magyarországon kétmillió embert számlált, volt a kormánynak felügyeleti joga, és ezt a felügyeleti jogot a miniszterelnök gyakorolta. En magam évtizedeken keresztül működtem ezekben az ügyekben. Ma tehát annál inkább gondoskodnunk kell arról, hogy ez az egyházi kérdés valamiképpen ne menjen abban az irányban, amely csak a magyarságnak lehet kárára. Dixi et salvavi animam meam! Szerettem volna most a belügyminiszter úr ő nagymeltóságához néhány szót intézni fővárosi ügyekre vonatkozólag. Nagyon sajnálom, hogy a Felsőházról szóló törvény nem engedi meg azt, hogy a költségvetést részleteiben tárgyaljuk és így nincs módomban a belügyi tárcához szólni. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága — hálásak vagyunk neki — a főváros felett igen hatékony és erélyes felügyeletet gyakorol abban az irányban, hogy a főváros kötelezettségeit teljesítse. Nagyon szívesen vesszük, nagyon szeretjük ezt a felügyeletet, szeretnénk azonban azt is, ha a belügyminiszter úr ő nagyméltósága nemcsak a felett gyakorolna felügyeletet, hogy a főváros hogyan teljesíti kötelességét, hanem felügyeletet gyakorolna a felett is, hogy az államhatalom egyes szervei, hatóságai, hivatalai hogyan teljesítik kötelességeiket a fővárossal szemben. Egy kimutatást fogok átadni a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának, amelyből kitűnik, hogy a fővárossal szemben az állami hidak világítási díjai fejében 1920 óta 47.473'62 pengővel tartoznak. Az alagút világítási díjai címén 1926 óta 1128 pengővel, az állami színházak 1928 szeptember óta 101.945 pengővel tartoznak világítási díj címén. A Bábaképző Intézet 20.219 pengővel, a oosta vezérigazgatóság 1928 november 1-én teljesített munkák után tartozik 22.651 pengővel. A Ferenc József nevelőintézet tartozik 3584 pengővel, a régi Műcsarnok tartozik 1683 pengővel, a macrvar királyi államrendőrség főkapitánysága tartozik 1927 évi november 3-ától eredő villanyszámlák 192Ù. évi június hó 22-én, szombatot). 2Ô3" fejében 103.616 pengővel, (Mozgás.) az államrendőrség őrszobái 1928. január 3-ától kezdődő számlák után 65.823 pengővel tartoznak. Vagyis a főváros ettől a néhány intézménytől összesen 319.525 pengőt nem tud megkapni. Kétségtelen, hogy a gáznál éppen így áll a dolog és a víznél éppen így áll a dolog. Felteszem a kérdést: hiszen ezek a költségek költségvetésileg előirányoztattak, ezeknek a költségeknek költségvetése már a múlt évben lejárt, hol vannak ezek a pénzek? Mert amikor a főváros be akarja szedni ezeket a díjakat, azt mondják: kérem, igen, ki van utalványozva, de nincsen pénz. Hát hol van? Ha ilyen hátralékok vannak és ha a fővárost mindinkább nyomják a terhek, lehetetlen, hogy csak ezen a négy-öt címen 319.525 pengő legyen a követelése. Mi hátralékos kamatokat nem szedünk, hiszen ha szednénk 24%-os kamatot, akkor talán szívesen hagynám a dolgot, mert ez a pénz kamatot hozna. De ráfizetünk. Amikor az állani megdrágítja a vasúti fuvart, amikor a szén ma kétszer annyiba kerül, mint a békében, amikor a munkabér megduplázódott és amikor a békebeli hét fillérrel szemben ma az egységár öt fillér, akkor nem tudjuk ezt a pénzt megkapni. Nagyon elhiszem és tudom, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának erről tudomása nincs. Azért, hoztam ezt fel és kérem, méltóztassék atyai kezét abban az irányban is éreztetni, hogy a mi adósaink rászoríttassanak arra, hogy fizessék meg tartozásaikat, mint ahogyan mi is meg tartozunk mindent fizetni. Hiszen rendes világítást, gázt és vizet szolgáltatunk. Engedelmet kérek, az a legkevesebb, hogy az állami hatóságok jó példával járjanak elő és fizessék ki számláikat. p]zt akartam kérni a belügyminiszter úr ő nagyméltóságától, aki, sajnos, nincs jelen. Nagyon szépen kérem a jelenlevő népjóléti miniszter úr ő excellenciáját, méltóztassék talán a belügvminiszter urat e felől informálni. (Derültség.) En a főváros nevében is előterjesztem azt a kérést, méltóztassék ezeket a számlákat, amelyeknél talán sokkal több van még, valamikor mégis kifizetni. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Kende Zsigmond báró ő méltósága. Kende Zsigmond báró: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezt az alkalmat kívánom felhasználni arra, hogy egy régen beígért akciónak életbeléptetését, keresztülvitelét elősegítsem. (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt hat évvel csonka Szatmár megye törvényhatósága egy díszközgyűlés keretében kívánta Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének érdemeit elismerni és méltatni s ezt a díszközgyűlést történeti nevezetességűvé tette az a körülmény, hogy a Kormányzó úr ő főméltósága megjelent a díszgyűlésen. De megjelent a nemzetgyűlés képviseletében annak elnöksége és megjelent a Tudományos Akadémia, a PetőfiTársaság és több tudós társaság is. Ezen a díszgyűlésen csekélységemnek jutott az a szerencse, hogy indítványt tehettem, hogy Kölcseynek a szatmár-csekei temetőben lévő sírhelyén megfelelő emlékmű állíttassék fel nemzeti adakozásból. Ezt az indítványt a közgyűlés magáévá tette és a kormány képviseletében jelen volt kultuszminiszter úr ő excellenciája —• nagyon sajnálom, hogy ez alkalommal nincs jelen -— szintén támogatta és ígéretet tett, hogy adandó alkalommal, amikor erre elérkezettnek látja az időt és alkalmasnak a talajt, ezt az akciót megindítja. Azóta hat év telt el, én pedig abban a korban vagyok már, hogy sok hat évet még nem