Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 1929. évi június hó 22-én, szombaton. 199 mészetesen arra van szükség:, hogy a bíróságok a bírói jogeseteket megkapják könyvtáruk számára. A bírósági könyvtárak gyér dotálása nem engedi meg, hogy a bírák továbbképezhessék magukat, nem adja meg a módot, hogy az ezekben lefektetett joggyakorlati szabályokat vagy elméleti szabályokat megtanulva és azokból okulva, azokat bírótársaik számára továbbadják. A bírósági könyvtárak fejlesztésével is kapcsolatos egy ilyen önkéntes továbbképzők és olyan kötelező tanfolyamok tartása, amelyekben az élet fogalmait ismertetik meg a bírákkal, hogy fogalmuk legyen arról, ami felett ítélkeznek, fogalmuk legyen arról, hogy milyen az élet a valóságban, és ne kelljen csak akkor megszemélniök .a dolgokat, amikor valamely konkrét ügyben ítélkezni kell, ez az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy a bírói továbbképzés és ezzel a jó ítélkezés lehetővé tétessék. Bíróságainkról meg kell emlékeznem abban az irányban is, nehogy félreértessem, amikor bírói önkéntes továbbképzésről beszélek. A magyar bírói kar egyedül áll a világon abban a tekintetben, hogy tudott fejleszteni egy jogvendszert, tudta ennek a jogrendszernél; fenntartását biztosítani, tudta annak biztonságát megállapítani és tudott a jogkereső közönségnek olyan alkotmányos biztosítékokat nyújtani, hogy bármikor, ba valamely jogukat érvényesíteni akarják, kivált az örökösödési jog lerén, biztos, egyenes alapokra alapíthatják igényüket, illetőleg meggyőződhetnek arról, hogy igényük eme jogszabályok mellett nine«. Mindazonáltal a fejlődő élettel kapcsolatban szükség van további fejlődésre is. A bíró is ember, az is felejthet, tehát módot kell neki adni a továbbképzésre. Viszont a jó Igazságszolgáltatás egyik tényezője maga az ügyvédi kar is, amely ügyvédi karnak is meg kell adni a tehetőséget, bogy a bírósággal vállvetve valóban a pernek első bírája legyen. Amikor az ügy védnek a mindennapi kenyérért küzdeni kell, amikor a mindennapi kenyérnek kis falatja (fi alig jut neki, akkor nem lehet tőle követelni, bogy a hozzáforduló félnek objektíve állapítsa meg, hogy mit tart az ügyről. Akkor előtte az ügy úgy áll, hogy ezt az ügyet nyerésre kell vinni, amire a lehetőség fennforog annál inkább, mert hiszen nekünk minden tekintetben nincs tételes magánjogi törvénykönyvünk. Biztosítani kell tehát az ügyvédségnek azt az exisztenciáját, — numerus clausussal azt hiszem nem lelhet biztosítani — amelyben az ügyvéd megélhetése, tisztes megélhetése, minden körülmények között megalapozott legyen. A jogbiztonság kapcsolódik össze az ügyvédi exiszteneiáknak biztonságával, és ezxel kapcsolatban rátérek arra a kérdésre, hogy miként lehetne ezt az ügyvédi exisztenciát biztosítani. Az ügyvédségnek tágabb teret kell adni, bogy a közigazgatási jog terén szerepelhessen iés az ügyvédség számára biztosítani kell a perenkívüli eljárásokban a költség megtérítésének kötelezettségét. Ma úgy áll a dolog, hogy a végrehajtási eljárásban az a fél, aki izgága sod ni akar, aki a felosztásra váró öszBsegnek vagy az eladott ingatlan befolyt vételárának felosztása elé akadályokat akar gördíteni, fel folyamodásokkal, előterjesztésekkel akadályozhatja a felosztást. Elveszti ugyan igényét a felsőbíróságnál, elutasítja már a limine az első bíróság is, de annak az eljárási költségnek megtérítésére, amely eljárással a másik félnek bajt okozott, nincs kötelezve, mert bíróságaink azt mondják, hogy a perenkívüli eljárásban az ellenfél javára ügyvédi költség megtérítésének helye nincs. Kis dolog ez, de ha ez biztosíttatnék a perrendtartási novellában, amelyet az igazságügyminiszter úr be akar nyújtani, már ez is egy nagy lépés volna előre, mert sok felesleges jogorvoslat esnék el. Meggondolná nagyon magát az illető, vájjon igénybe vegye-e ezeket a jogorvoslatokat, amikor ennek értékét az ellenfél számára neki meg kell fizetni. Az okirati kényszerről is szó esett az igazságügyminiszter úr képviselőházi előterjesztésébon. Nagyon helyes, nagyon bölcs intézkedés és kívánatos, hogy ez minél előbb valósíttassék meg. A jogügyletek terén azért van annyi sok per, mert teljes bizonytalanság uralkodik abban az irányban, mi is volt a felek akaratmegegyezése; az egyik így, a másik úgy értelmezi, az egyik tanuja így tudja, a másik tanuja úgy tudja. Verba volant, scripta manant: ez volna az igazság. Az okirati kényszernek törvényhozási biztosításával azonban az ügyvédséget is lehetne biztosítani úgy, hogy minden egyes jogügyletnek, esetleg bizonyos értékhatáron felül, ügyvédi ellenjegyzéssel kellene elkészülnie, vagyis az okirat csak akkor volna érvényes, ha az mint magánokirat az anyagi jogszabályok szerint különben is érvényes, ha azt az ügyvéd ellenjegyzésével ellátja. Ez egyrészt alkalmas volna az ügyvédek felelőssége tudatának nevelésére, hogy amit ellen jegyeznek, annak jónak kell lennie, mert hiszen felelnek érte, hogy azt mikép csinálják meg; másrészt megvolna a fél megnyugvása, hogy jogi segítség mellett, jogi képzettségű ember tanácsával élve, kötötte meg a maga jogügyletét s egyszersmind az ügyvédség szániára kenyér is adatnék e réven. Bátorkodom arra is rámutatni, hogy a magán ügyletek kötéséért, a magánügyletek, magánokiratok felvétele lehetőségéért a közjegyzők többször folyamodtak. A közjegyzői intézmény, ez a kiváló jogi intézmény, hatalmas biztosítéka annak, hogy jogbizonyosság fejlődjék ki az országban és maradjon is meg. de magánokiratok kiállítására nem volnának feljogosíthatok. A közjegyzőknek a perenkívüli eljárások átengedésével és az ezekből eredő jövedelmek biztosításával^ adhatnánk meg az exisztenciát, hogy tudják magukat mint közjegyzők az életstandardnak megfelelőleg fenntartani. Azokkal a törvényalkotásokkal, amelyek az igazságügyminisztériumban munkában vannak, s amelyéket nagyon szépen s részletesen^ terjesztett elő az igazságügyiuiniszter úr, teljes mértékben egyetértek, csak egyre bátorkodom felhívni az ő figyelmét. Amint már 1920 óta jogi szaklapokban állandóan hangsúlyoztam, mielőtt a kereskedelmi törvénynek, különösen pedig a részvényjognak revízióját elővennék, teremtse meg külön törvénnyel — amely azután bekapcsolható lesz a kereskedelmi törvénybe — a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvényt. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az jön leg közelebb!) Méltóztassék elképzelni azt, hogy a sok részvénytársaság csak azért alakul meg, mert sem mint betéti, sem mint közkereseti társaság nem alakulhat meg, mert az egyetemes felelősséget nem akarja senki sem magára vállalni; ellenben ott, ahol az egyéni képesség, az egyéni munka, ízlés és felfogás párosul kisebb tőkével, csak a maga tökéje, a maga személye az, amelyet kockáztat és ezzel megadja a lehetőséget a gazdasági munka kifejtésére, a korlátolt felelősségű részvénytársaság formáiában. 33*