Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-63
192 Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 1929. évi június hó 22-én, szombaton. delkezésre bocsátani, vagy pedig az európai gazdásági életben aktíven részt venni. A tőkének ez az eltolódása a mi grazdasági életünk súlyos problémáinak egyik legnehezebbike. Ez a tőkebőség Amerikát abba a helyzetbe juttatta, hogy termelését a legmodernebb technikai eszközökkel szerelhette fel s hogy a racionalizálás gondolatát végesvégig tudta vezetni. Ha Európa ezzel versenyezni akar — már pedig kell versenyeznie az életért folytatott küzdelemben — akkor kénytelen drágább tőkeeszközökkel fizetni. Amerikában jelszóvá lett a «no vaste more effycienci.» Nem szabad pazarolni emberi erőt, anyagot, semmit. Ez áll nálunk is a magángazdaságban s az államháztartásban egyaránt. A másik jelszó pedig, amelyet át fog venni az egész világ, az, hogy minden termelő eszközt, amely szunnyad egy nemzetben, a legteljesebben ki kell fejteni, a legteljesebben kell a gazdasági élet szolgálatába állítani. Európa politikai atmoszférája szintén a békeszerződések nyomán vált oly nyomottá. Az a megegyezés, amely most a németek reparációs kötelezettsége tárgyában készül, talán bizonyos nyugvópontot fog jelenteni, Legalább is bizonyos stabilitást idéz elő az eseményekben. Bátor voltam rámutatni arra, hogy a gazdasági bajok másik forrása, a határeltolodásokban keresendő. Idesorolnám azt is, hogy Oroszország kikapcsolódott a világ piacából. tehát Európa iparának egyik legnagyobb felvevőpiaca ki van kapcsolva s éppen tegnap hallottuk, hogy Oroszország most óriási, ötéves ipari Programm megvalósításához akar hozzáfogni. Tgaz, evvel szemben magyar szempontból nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország kikapcsolása a magyar mezőgazdaságra azi jelenti. Ihogy egyik versenytárs legalább bizonyos ideig elmarad. Hogy Magyarországra mit jelentett a határeltolódás, arról — azt hiszem — kár beszélni. Magyarország gazdasági erőit megtizedelte, megfosztotta nyersanyagforrásaitól, a jövő nagy tartalékaitól, amit mindennemű munkánkban állandóan érzünk. Egy speciális nehézséget jelentett ez a haiárváltozás a magyar mezőgazdaságra nézve. A magyar mezőgazdaság, amely azelőtt egy vámmal védett területen tudta nagyban és egészben eladni termését, ma kénytelen a világpiac árai szerint igazodni. A nemzetközi pénz- és hitelválság, a fogyasztás naery csökkenése, illetőleg a fogyasztás régi emelkedésének teljes elmaradása a mezőgazdaság súlyos válságát idézte elő, amelynek hullámait a magyar mezőgazdaság is érzi. A búza katasztrofális áralakulása rikítóan rávilágított erre az újabb válságra. Kiviteli statisztikánk adatai is tanúskodnak arról, hogy a mezőgazdasági kivitelünk hanyatló tendenciát mutat. A gazdasági miniszter úr expozéjában helyesen mutatott rá arra az öszefüggésre, amely a külföldi ipari államok r kereskedelmi politikája és a mi mezőgazdaságunk között fennáll. Tényleg annak vagyunk tanúi, hogy az összes államok, amelyek bennünket érdekelnek — erről ma már szó is volt a vita során — mezőgazdaságunkban autarchiára törekszenek, aminek politikai, de valószínűleg pénzügyi okai is vannak. Ez az autarchia azt jelenti, hogy az öszszes államok fejlesztik mezőgazdaságukat viszont a Népszövetség tekintélyének felhasználásával azt követelik tőlünk s az összes közép• Mirópai és keleti iparosodni akaró államoktól, hogy hagyjanak szabad utat a nyugateurópai ipar termékeinek. Ez a gondolat dominálta a népszövetségi gazdasági konferenciát is. A folyó év májusban megtartott genfi ülésen Hadik ő excellenciájának egy memoranduma tárgyaltatott, amely helyesen hívja fel a figyelmet arra, hogy a Népszövetség és a világgazdasági értekezlet különféle ajánlásai két év óta szakadatlanul a vámmérséklések szükséges voltát hangsúlyozták, de ezt eddig csalt az ipari vámtételekre vonatkoztatták, a mezőgazdasági államok életbevágó érdekei nem érvényesülnek olyan mértékben, mint ahogyan azt gazdasági helyzetük szükségessé tenné. Arról is gondoskodni kellene, — mondotta — hogy a mezőgazdasági terményfeleslegeknek keletről nyugatra való áramlását ne akasszák meg olyan vámpolitikai rendszabályok, amelyek már nem is vámvédelmet jelentenek, hanem közel járnak a beviteli tilalomhoz. Egészen kétségtelen, hogy mióta a világgazdasági konferencia öszeült, azóta Magyarország leszállította ipari vámjait, ellenben a körülöttünk levő államok egész sora újabb vámvédelmet, vámemelést léptetett életbe. Ausztria, Olaszország a lisztet, a cukrot és még a szenet is egyre emelkedő vámokkal sújtották. Ugyanezt látjuk Amerikában, amely egészen rendkívüli prohibitív vámrendszert, készít elő és látjuk, hogy Németországban egy óriási agrárprogramm kerül most kidolgozásra, amely a legsúlyosabb vámvédelmet, a legmesszebbmenő beviteli tilalmat, mintegy monopóliumot követel az agrárcikkek részére- Érdekes, hogy a német szocialista párt egyik legkomolyabb gazdasági folyóirata azt a megjegyzést fűzi ehhez, hogy a mezőgazdaság helyzetének könnyítése a legjobb fogyasztóvédelmi politika. Egyet azonban mindig szem előtt kell tartani : a termelés biztosítására szolgáló intézkedések, még ha áldozatot is jelentenek, általános nemzeti ügyet szolgálnak, amelyek ellen a munkásosztály sem véthet, ha nem akarja saját sorsát kockáztatni. Igen érdekes a német szocialistapárt legkomolyabb orgánumának ez az állásfoglalása, amelyet itthon is meg lehetne szívlelni. A helyzet tehát az, azzal a körülménnyel sajnos^ számolnunk kell, hogy a ' körülöttünk levő államok olyan vámpolitikát követnek, amely teljesen független a mi ipari vámvédő politikánktól. Meg vagyok róla győződve, hogyha bármit tennénk az ipari vámvédelem terén, ha elejtenénk is az eddigi vámrendszert, ez a körülöttünk levő államok gazdasági politikáján egy jottányit sem változtatna. A világgazdasági helyzet az, amely ma a magyar gazdasági élet mozgási és fejlődési lehetőségét megszabja s amely passzív fize ; tési mérlegünkben is kifejezésre jut. Gazdasági életünk legfőbb problémája az állandó passzív fizetési és kereskedelmi mérleg; s hogy azt mikép tudjuk kiegyenlíteni, milyen eszközökkel, milyen módon tudjuk kereskedelmi mérlegünk egyensú lyát legalább megközelítőleg helyreállítani. A mezőgazdaság válságos helyzete még jobban rávilágított arra a lappangó magyar problémára, amelyet Wekerle pénzügyminiszter úr ő excellenciája olykép jellemzett: vájjon az ország mai népsűrűsége mellett — négyzetkilométerenként 92 lakos — el tudja-e tartani termelésének mai arányai mellett az ország lakosságát? A magam részéről a mezőgazdaság sorsdöntő fontosságától át vagyok hatva úgy nemzetünk jövendője, mint az összes termelési ágai szempontjából. Természetesnek tartom azt, hogy a mezőgazdaság érdekében ma minden intézkedést meg kell hozni. Ügy érzem, hogy
