Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-62
18Ö Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929, évi júfiius hó 21-en, pénteken. visszaélés is történt, de mégis lehetetlen dolog, hogy a XX. században ártatlan piciny gyermekek éhezzenek és sírjanak az éhség miatt. A harmadik dolog, amelyet említeni akartam, a nyomorék gyermekek ügye. A nyomorék gyermekekről nincs gondoskodás. Az államok elfogadták már azt az elvet, hogy szerencsétlen tagjaikkal szemben kötelességeik vannak és törvénybe iktatták már a siketnémák, vakok, hülyék, elmebetegek állami gondozását, de a nyomorék gyermekekről megfeledkeztek. Kik is azok a nyomorék gyermekek? Mindjárt meg méltóztatnak tudni, kik azok, ha hivatkozom a mélyen t. Felsőháznak azokra a tagjaira, akik láttak már vásárban, búcsúban, vagy valami nagy sokadalomban gyermekeket, akik az út mentén levetve ingüket és alsóruhájukat, mutogatták csonkjaikat és így koldultak kenyeret. Nyomorék gyermekek azok, akik egyrészének nincs ujja, más részének nincs keze, harmadik részének lába hiányzik, a negyediknek keze 15 centiméternyi, csigolyája kiugrott és úgy mászik a földön. Ezek a nyomorék gyermekek. A Nemzeti Újság június 8-iki számában olvastam egy kis statisztikát, amely felületes volt és azt mondotta, hogy Magyarországon 12.000 ilyen nyomorék gyermek van és egy nyomorékotthon van a Mexikói úton 150 ággyal és állítólag Tétényben is van még egy 25 ággyal. Igaz, hogy Budapesttől Kelet felé Szanfraneiszkóig nincs egyetlen nyomorékotthon sem, de a művelt Nyugaton már van, már 1832-ben felállította Johann Edler von Thurs az ő nyomorékotthonát, s Németországban ma már 87 nyomorékotthon van, ahol 10.800 ágy van és amelyekben 167 orvos, 277 tanító és vagy 200 inarosmesterember tanítja, gyógyítja, oktatja a nyomorék gyermekeket, hogy legalább egy nagy percentjüket megmentsék és ne legyenek kénytelenek kenyerüket úgy keresni, mint Magyarországon: nyomorék, elromlott testrészeiknek mutogatásával, koldulással. Nekem az az alázatos előterjesztésem a népjóléti miniszter úrhoz, — amit különben a pénzügyi bizottság ülésén is előterjesztettem — csináljanak statisztikát arról, mekkora Magyarországon a nyomorék és hülye gyermekek száma, — mert a nyomorékság félig együtt jár a hülyeséggel — és akkor fogjuk látni majd, hogy mennyi pénzbe kerülne, mennyi épületre lenne szükség. Tudom, hogy ma nem lehet ezt megoldani, de lehet, hogy jön idő, amikor a megtakarításokból vagy a luxuskiadások redukálásából lesz erre is pénz. Egyben örömmel jelenthetem be azt, — és azt hiszem, erről már van tudomása ő méltóságának, a szegedi püspök úrnak is — hogy a napokban, egy-két hét múlva fogunk Szegeden megnyitni egy száz ággyal bíró nyomorékotthont. Nem maradhat elrejtve az ország színe előtt annak a neve, akitől ez a gondolat kiindult és ez Polyák Károly egyszerű, hitoktató Szegeden, aki kétemeletes házát, mondjuk palotáját ingyen adta oda erre a célra és azt mondta, hogy még néhány hold földet is fog adni. A népjóléti miniszter úrral, aki megértő a nyomor és fájdalom iránt, sikerült neki a tárgyalást lebonyolítania, azután hozzám fordult, mint a magyar szatmári irgalmas nővérek országos protektorához, hogy adjunk tagokat. Sikerült nekünk összehozni lelkes nőket, akiknek megmagyaráztuk, hogy mire vállalkoznak, hogy a földön csúszó-mászó, magukat összepiszkító, önmagukban enni nem tudó gyermekeket kell gondozniuk és táplálniok, de így is vállalkoztak s ezt az otthont meg fogjuk nyitni és azt hiszem, megérdemli ez a férfiú, hogy az ő nevéről itt megemlékezzem. (Élénk éljenzés.) En három alázatos kérést terjesztek a mélyen tisztelt Felsőház elé. Méltóztassanak pártolni azt az ügyet, hogy valamilyen úton-módon a sokgyermekes családokat ne űzzék el minden ajtótól; méltóztassanak valamelyes úton-módon segítségül lenni abban a tekintetben, hogy akár a pap, akár a jegyző, akár a tanító által az egyes községekben minden télen — hiszen a legfontosabb a három téli hónap, amikor nincs kereset — összeirassanak a parányi kis éhező gyerekek. Méltóztassanak propagandát csinálni és a magyar kormánynál támogatni azt a kérelmet, hogy a nyomorék gyermekek otthonára legyen gondja. Egyébként a költségvetést egész terjedelmében elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg szakítom. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 22-én, szombat délelőtt 10 órára tűzzük ki, amelynek tárgya lenne az igazolóbizottság jelentési?, azután folytatjuk az 1929/80. évi állami költségvetésről szóló törvény javaslat és az azzal kapcsolatos beruházásokról szóló pénzügyi jelentések tárgyalását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Dani Balázs jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki s az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 órakor.) Hitelesítik Gróf Erdődy Sándor s. k. Farkas Elek s. k. naplóhitelesüű-bizottsági tagok.