Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

se 1929. évi június hó 21-én, pénteken. 170 Az otszággyüles felsőházának 62. úlé mert különösen a folyton fokozódó adósságcsinálás és eladósodás következtében dobra fognak kerülni a birtokok, de a mai viszonyok között, amikor általános a pénztelenség és olyan csekély a föld hozadéka, még kérdés, hogy találkozik-e egyáltalán vevő. (Ügn van! a középen.) De éppolv szigorúsággal kell keresztülvinni a takarékosságot az államháztartásban is. K tekintetben őszintén bevallom, nem vagyok megnyugodva és mint minden évben, úgy ez alkalommá] is hangoztatom, hogy bizonyos tárcák túlzott pénzigénylésc megszüntetendő. Ingatlanok, paloták és kastélyok vásárlása az állam számára, midőn nem tudjuk kielégíteni a rokkantak és nyugdíjasok méltányos igényeit, mellőzendő. (Üft*' van! Úgy van! — Taps a középen és a jobboldalon.) Barin ily fenkölt és nemes kulturális célt szolgálhat ezeknek az ingatlanoknak vásárlása, nem szabad immobilizálni ilyen összegeket, amikor a folyó kiadásokra és emberbaráti, morális kötelezettségeink teljesítésére nem telik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úr is és a pénzügyminiszter úr is kilátásba helyezte, de a Képviselőház is határozatot hozott^amely előttünk fekszik, hogy a jövő évi költségvetés összeállításánál a legnagyobb takarékosság tartandó szem előtt és hogy az egyes tárcák kiadási tételei alapos revíziónak vetendők alá. En .bízom a miniszterelnök úr szavában és a pénzügyminiszter úr erélyében és hajthatatlanságában, hogy az ilyféle kiadásokra és felesleges állások dotálására beállítandó tételekre csábító szirénhangoknak kellően ellen fognak állani. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) A mezőgazdaság, amely az egész háború alatt és az azutáni időkben is, többek között a vagyonváltság természetben való lerovása által, a legnagyobb áldozatokat hozta, joggal elvárhatja ;i kormány hathatós támogatását, hogy a teljes bukástól megmentse, mert ezzel buknék az ország, az ipar és a kereskedelem is, a mitől Isten óvjon. Miután ezt a kálváriát megjártok, mégis minden nap közelebb hoz minket a talpraálláshoz. Félre kell tenni a szeméi yes kdés rút fegyverét, hiszen a végcél elérésében teljesen egyetértünk, csak a keresztülvitel móldszereiben lehetnek különbségek. Nézzünk szembe a veszéllyel, amely a mezőgazdaságot pusztulással fenyegeti.' Itt segítő karok és nem ölhetett kezekkel való jajgatás kell. A kormánytól pedig erőteljes, magvas gazdaságpolitikát várunk. Vonja be a gazdasági érdekképviseletek vezetőit a gazdasági irányú tanácskozásba. (Helyeslés a középen.) Gazdasági politikát nem lehet incidental iter »•sinálni, mert a (helyes gazdasági politikának alapja a tervszerűség. (Gróf Hadik János: Felesleges, mert minden miniszteri tanácsos jobban tudja!) Nemcsak itt benn — és ezeket a szavaimat ipari, kereskedelmi és pénzügyi köreink exponenseihez is intézem — hanem egész Európában, ahol erre alkalom nyílik, urbi et orbi hirdetni kell, hogy csak a gazdasági megértés adja a lehetőségét a boldogulásnak az európai államok számára és így elsősorban a mi számunkra. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljen :és és taps.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Szólásra következik Huszár Aladár ö méltósága. Huszár Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! A parlamentarizmus által szentesített szokáson alapuló joga az az országgyűlés mindkét Háza tagjainak, hogy évenként legalább egyszer, akikor, amikor a költségvetés tárgyaltatik, terepszemlét tarthassanak a kormányzat minden ágazatának munkája felett és ennek a terepszemlének eredménye alapján gyakorolhassanak kritikát a kormány ténykedésével szemben. Amikor én ezt a jogomat, egészen röviden véve igénybe az igen t. Felsőház nagyrabecsült figyelmét, most gyakorolni szándékozom, meg kell említenem, hogy az én szerény felfogásom szerint az a kritika, amelyet valaki gyakorolhat, háromféle. Van objektív kritika, amely tárgyilagosan, a közérdek szempontjából vizsgálva, mindent és tárgyilagosan a múlttal összehasonlítva a jelent s ezek eredményei között megfestve a különbséget, gyakorolja ezen jogát. Van azután a szubjektív kritika, amely már a kritikának bizonyos tekintetben felületesebb válfaja, amikor tisztán és kizárólag a saját érdekkörömbe eső eseményeket teszem kritika tárgyává és ezeket nem hozom vonatkozásba a múlt eseményeivel, a közérdek követelményeivel, hanem egyedül és kizárólag a saját szempontból vizsgálom és a saját szemüvegemen át nézem az eseményeket és íery gyakorlom a kritikát. De a legveszedelmesebb válfaja a kritikának a harmadik, a maliciózus kritika, amikor nem akarok észrevenni semmit, ami jó, ami üdvös, dicséretes eredmény, hanem kiszínezve, felfújva, megtoldva festem mindazt, ami hiányt mutat, mindazt, ami eredménnyel nem kecsegtet. Igen t. Felsőház! En objektív kritikát szándékozván gyakorolni, egészen röviden mutatok rá arra, hogvha most a költségvetést átnézem, megállapíthatom, részben aggodalommal, részben örömmel azt, hogy a költségvetés az 1.432,171.400 pengő bevétellel szemben 1.428,671.400 pengő tényleges kiadásokat tüntet fel, vagyis ismét felesleggel zárul, bár nem jelentékeny felesleggel, 3,500.000 pengővel. Sajnálattal tölt el, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr legjobb törekvése ellenére még mindig nem volt elkerülhető az, hogy az államháztartás kiadásai terén ma is még bizonyos emelkedő irányzat mutatkozik. A legnagyobb bizalommal tölt el a pénzügyminiszter úrnak erre vonatkozó kijelentése, aki ezt hangsúlyozottan kifejezésre juttatta, hogy mindenáron arra kell törekedni, hogy a legközelebbi jövőben az államháztartás kiadásai ilyen növekvő tendenciát ne mutathassanak, örömmel tölt el a pénzügyminiszter úrnak az az elhatározása, hogy ezt a mutatkozó 3,500.000 pengő felesleget egyelőre a mindenesetre igen méltánylást érdemlő célra, az érdemes köztisztviselői kar lakbérdotációjának javítására fogja fordítani. Ha most ezt az objektív kritikát gyakorlom, akkor lehetetlen elhallgatnom azt, hogy az általam megtett összehasonlítások a teljes megelégedés érzését váltják ki belőlem. Azt hiszem, ha behunyjuk a szemünket, még mindannyian látjuk azokat a füstölgő, üszkös romokat, amelyeket alig tíz évvel ezelőtt a kommunista éra megszűntekor az ország megrontói örökségként itt hagytak ránk. Nem volt akkor pénz az államkasszában, nem volt akkor személybiztonság, vagyonbiztonság; azt mondhatom a vallás szabad gyakorlatának lehetősége sem állott fenn, szóval a jogrend terén is a legnagyobb biztonytalanság uralkodott s ma alig tíz év után, ha összehasonlítom a ma eredményeit a múlttal, meg kell állapi-