Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

16G Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. látjuk, hogy számszerűleg ott sem lényeges a tenyészállatkivitel, mert az utóbbi éveik átla­gában Angliából 900 darab, Franciaországból 1500 darab és Svájcból a háború alatti körül­belül 20.000 darab tenyészszarvasmarha kivite­lével szemben a tavalyi évben összesen 5—6000 darab vitetett ki és ebből is a szimentáli, amely bennünket érdekel, körülbelül 2000 drb. Tehát mindenütt visszaesés mutatkozik. De maga ez a tény is mutatja, hogy nívó te­kintetében messze felettünk álló tenyésztőknél is ez egy olyan pont, amelyen lényegesen nem segíthetünk, amelynek nem javult a sorsa. Mik az okai tenyészállataink ilyen csekély kelen­dőségének? Ez részben abban leli magyaráza­tát, hogyha már külföldre megy az az állami kiküldött, — azokat az államokat értve, ame­lyek bennünket környeznesk — akkor már az eredeti tenyésztőtől akar bevásárolni. Továi>)>á nálunk a príma tenyészállatok árai általános­sá «ban jóval magasabbak, mint a bennünket a kivitel szempontjából érdeklő országok!) ni, amelyeknél nincsen meg a kellő megértés és afe a magasabb gazdasági műveltség, hogy képe : sek legyenek realizálni, hogy egy elsőrendű állatért fetlétlenül tenyészfelárat kell fizetni. De hiba van itt tenyésztőinknél is, akik sajnos, gyakran túlmagas árakat állapítanak meg és ez a külföldi vevőt elijeszti. Ezt a/, észleletét láttuk itt az utolsó években a te­nyiészál lat vásáron is. Mert azt hiszem, talán több üzlet jött volna létre külföldre, ha az igen tisztelt tenyésztők egy kicsit mérsékelték volna áraikat. De elvégre számítás dolga, utó­végre ez az ő számításuk, hogyan jönnek job­ban ki. Latba esik azonban az a körülmény is. hogy főleg a balkáni államokban olyan ál­latfajokat és olyan állatfajtákat is tenyészte­nek, amelyekből nálunk regenerátorokat egy­általában nem lehet találni, mert azokat a faj­tákat mi nem neveljük. Az utolsó körülmény pedig még a kivitelt megnehezítő különböző állategészségügyi rendszabályok alkalmazása, de ebben a tekintetben igazán nem tehetünk egymásnak szemrehányást, mert ezek tisztán reeiprocitási alapon állanak. A tenyészállat nevelésen és értékesítésen sokkal jobban segítene az, ha a belföldi szük­séglet kereteinek és színvonalának növelését megfelelő eszközökkel és irányítással biztosí­tani lehetne, hogy megfelelő értékű apaállato­kat szerezzenek be és ezeket kellőképpen meg is fizessék. Ez a # tény csak emelhetné az állat­tenyésztés nívóját, emelhetné a tenyészálla­tokat nevelő gazfiaságok boldogulását, és azt biszeni. hogy így ez a kérdés legalább részben megoldhatóvá válnék. Allatkivitelünk terén csak kereskedelmi szerződések kötésénél lehetne ezen a kérdésen némileg segíteni. De nagyon jól tudjuk, hogy ebben a tekintetben milyen helyzetben vagyunk. A legnagyobb nehézség mutatkozik az állat­tenyésztés egyik ágánál, a tejtermelésnél. A budapesti piac szaturálva van tejjel. Ennek a Budapestre való tejtódulásnak kettős oka van. Egyrészt Ausztria tejvámja Bécstől Budapest felé fordította országunk nyugati vármegyéi­nek tejfeleslegeit, másrészt pedig a tejtermékek világpiaci árai viszonylag alacsonyak, ahon­nan származik az a körülmény, hogy mindenki nyerstej alakjában és nem tejtermék alakjában iparkodik értékesíteni. (Vay van! Ügy van! a közéven.) Ezeken az állapotokon csak a tejfeles­legek megfelelő külföldi értékesítése útján le­lit'tne segíteni. Ebben a törekvésünkben azonban szemben találjuk magunkat a világpiacon a dán vajjal, amelynek átlagos ára kilogrammon­kint .5 dán korona, vagyis körülbelül 4% pengő. Vagyis itt egy literenkinti 15 filléres értékesí­tési különbözet mutatkozik, amelyből természe­tesen levonandók az összes rezsiköltségek. Ilyen áron mi tejet termelni nem tudunk. Ezek által a drágább termelési költségek által előálló disz­paritáson csak akként lehetne segíteni, ha a Bécsbe gravitáló tej kedvező fuvardíjtételben, vagy fuvardíjvisszatérítésben részesíttetnék, inert úgy tudom, hogy a magyar tejtermelő­területen az ország határáig menő tarifa ma­gasabb, mint az osztrák határtól Bécsig menő tarifa. A márkázott vajnak és a sajtkészítmény­nek kivitelét is erősebben és minden eszközzel támogatni kellene, hog# azok kivitele is lehe­tővé tétessék. Minőség tekintetében a magyar vaj az utolsó időkben, különösen egyes gazda­ságokban kiállja a legszigorúbb kritikát, úgy­hogy a dán vaj mellett is a legteljesebb mérték­ben megáll. Természetesen ezt általánosságban nem lehet mondani, de e téren is^ lehet még eredményeket elérni. Fokozni kell és meg kell szervezni a vidéki városok tejfogyasztását. A belföldi piacon a tej értékesítése és a tejár te­kintetében szükséges, hogy a tejtermelő gazdák erőteljesebb befolyást gyakoroljanak az ármeg­állapításra, amint az más külföldi államokban máris látható. Nálunk néhány nagykereske­delmi vállalat monopolizálja teljesen a tejár­megállapítást és igen könnyen bánik el az egyes elszigetelt gazdákkal. Ezzel szemben csak a gazdák erőteljes szövetkezése vezethet célhoz, és pedig akár különálló értékesítési szövetkeze­tek által, akár úgy, hogy a gazdák kizárólag az ármegállapításra vonatkozólag tömörülnek és kijelentik, hogy szolidárisak, hogy ilyen meg ilyen áron alul pedig nem adnak árut. Látszik, hogy az erőteljesebb összefogás mit jelenthet Méltóztatik visszaemlékezni, hogy a cukorrépa ármegállapításánál kellő eredmény mutatkozott és mindkét félre nézve kielégítő megoldást ta­láltunk volt. így lehetséges eredményt elérni. Ennek az összeállásnak azonban igen sok tagú nak kell lennie, amely teljes súllyal és hatalom mai lép fel és aki abból kiugrik, természetesen a társai részéről megfelelő elbánásban része­síttetik. Áttérek már most a versenyképesség egy másik tényezőjére és ez az árkérdés. A ter­ményeik áránál irányadó a termelési költse«. Ennek komponensei: a munkabérek, a ter­mény előállításához szükséges iparcikkek árai. a közterhek és a hitelviszonyok. Az elsővel, a munkabérek kérdésével nem kívánok foglalkozni, mert ez nagy általános­ságban nem lépi túl a termelési kereteket. Az Iparcikkek árai azonban messze kiugranak a normális keretekből, mert összehasonlítva e cikkek árait ugyané cikkek árával külföldön, messze felette vannak. Ha ennek okát keres­sük és kutatjuk, ez részben a túlzott vám­védelemben, részben a túlsók közvetítő kézben leli magyarázatát. Érdekes volt, t. Felsőház, a közelmúltban megfigyelni azt a harcot, amely az ipar és ke reskedelem között a kartellkérdésben, mint ár­drágító tényezőben mutatkozott. Mindegyik fél tudatában volt és van annak, hogy az iparcik­kek drágák, de engedni egyik sem akart és a fogyasztók, vagyis a mezőgazdaság, viselhetik ennek a túltengésnek egész súlyát A túlsók közvetítőkéz egészségtelen állapot. Miért kell a mezőgazdaságnak megfizetni ezeknek az ( xisztenciáknak megélhetését, amikor egyesek­nek ténykedése csak abból áll, hogy egy levelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom