Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-54

12 Az országgyűlés felsőházának 54. ülése 3. Hajlandók-e kilátásba helyezni, hogy az új intézmény szervezésére vonatkozó tárgyalásokba a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola képviseletét is belevonják ? 4. Hajlandók-e a soproni m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolának évek óta jóváhagyásra váró szervezeti és ügyviteli szabályzatát, valamint tanulmányrendjét és szabályait ettől függetlenül tárgyalás alá venni és elintézni?» T. Felsőház! Interpellációmhoz a következő megjegyzéseket fűzöm. Hogy az interpellációt nem a kultuszminiszter úrhoz magához terjesztettem be, annak oka az, hogy a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola, amelyet itt a Felsőházban képviselni szerencsém van, a pénzügyes földmívelésügyi miniszter urak főhatósága alá tartozik. Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter úrnak van alárendelve a magyaróvári Gazdasági Akadémia is, így tehát nyilvánvaló, hogy a kultuszminiszter úr terve, vagy — mondjuk talán így — eszméje csakis ezen a két minisztériumon keresztül, ennek a két minisztériumnak hozzájárulásával valósítható meg. De interpellációm negyedik pontja olyan természetű, hogy arra csakis a pénzügyi- és földmívelésügyi miniszter urak adhatják meg a választ. Természetes, hogy a kultuszminiszter úr eszméje élénk érdeklődést keltett mind az illető főiskolák tanári karában, mind az érdekelt szakkörökben általában, sőt már egyes vidéki városoknak versengése is megindult az új főiskolának megszerzése iránt. Ezzel szemben néhány újságcikken kívül semmiféle adat nincs kezünkben arra nézve, hogyan kívánja és egyáltalában kívánja-e a kormány ezt a tervet megvalósítani. Ez a körülmény, ez a bizonytalanság felesleges izgalmakra ad okot, amelyeket hosszabb ideig felszínen tartani semmiképpen sem kívánatos. Ezért tartanám szükségesnek, hogy a kormány részéről olyan nyilatkozatok tétessenek, amelyek az új egyetemi intézmény létesítésének módját és időpontját illetőleg — legalább általánosságban — megadják a szükséges tájékoztató felvilágosításokat. Leszögezem itt azt a meggyőződésemet, hogy ezt a kérdést sikeresen megoldani csak úgy lehetne, ha az új főiskola szervezetének megteryezési munkálataiba az összes érdekelt főiskolák, illetőleg egyetemi fakultások képviseletei is belevonatnának, véleményüket meghallgatnák, javaslataikat fontolóra vennék és nem teremtenének egy esetleges fait accompli által olyan helyzetet, amely esetleg később már nehezen reparálható hibákat rejthet magában. Máskülönben általánosságban vizsgálva és taglalva a kultuszminiszter úr tervét, abban több megszívlelni való momentumot találhatunk, amelyekre már a kereskedelemügyi miniszter úr is rámutatott az Üj Nemzedékben közölt interjújában. Az összes őstermelési tudományszakoknak közös, egyetemi nívón álló intézmény keretében való egyesítése annyira megokolt, hogy szinte csodálatosnak látszik, hogy ebben a par excellence őstermelő államban ez már régen nem történt meg. Hogy ez így van, annak oka főkép az őstermelést képviselő egyes tudományszakok, főiskolák véletlenül elszigetelt történelmi fejlődésében keresendő. Magának a bányamérnöki és erdőmérnöki fakultásnak egy őstermelési egyetem keretébe való bevonása ellen nem lehet komoly elvi kifogásokat tenni, mert hiszen a bányászat is, az erdészet is őstermelés. Megjegyzem azonban, hogy ezekben a szakokban — a bányamérnöki, kohómérnöki és erdőmérnöki szakokban — amintanevük is mutatja, nagyon sok a technikai elem, a technikai vonatkozás, úgyhogy erre egy 1929. évi február hó 14-én, csütörtökön. esetleges szervezés alkalmával feltétlenül figyelemmel kellene lenni. Célszerűen egészíthetné ki ezt az intézményt azután a kereskedelmi szakosztály és a jogi fakultás is. Az evangélikus teológiai fakultásnak bevonása mellett azonban alig lehet más érvet felhozni, mint azt, hogy ez a fakultás már úgy is Sopronban van és végleges ottmaradása több oknál fogva kívánatos. Egy másik megszívlelendő momentum, amelyre a kultuszminiszter úr is hivatkozott vezércikkében, Sopron város megsegítése. Talán felesleges rámutatnom azokra a szolgálatokra, amelyekkel Sopron ezt a támogatást megérdemelte. Sopron ós környéke az egyedüli része ennek a megcsonkított hazának, amely a pusztító világégésből valamit megmentett az ország számára. Sopron és környékének még ma is nagyrészt német anyanyelvű lakossága nem volt hajlandó olyan könnyelműen, de egyszersmind olyan hűtlenül belemenni a magyar haza cserbenhagyásába, mint azt — sajnos — sok más idegenajkú testvérünk tette. Sopron németségének becsületes hazaszeretete és Sopron magyarságának lelkes ragaszkodása ehhez a veszélyben forgó drága röghöz meghozta a csodát : megmentette az ország egyik legszebb gyöngyét, nem engedte azt a haza testéről leszakítani és másnak .koncként odadobni. (Éljenzés ) Sopronban még ma is ott láthatók azoknak a reánk nézve annyira emlékezetes szép népszavazási időknek maradványai, azoknak a megfakult nemzetiszínű papírlapoknak alakjában, amelyeknek felírása még ma is büszkén és boldogan hirdeti, hogy ők magyarok maradtak. De van azután még egy további nem lekicsinylendő előnye is a kultuszminiszter úr tervének, még pedig az, hogy ennek megvalósulása esetén az ország igen olcsón jutna hozzá egy nagyszabású kulturális intézményhez. Mert hiszen már meglévő státusoknak összecsapásáról lévén csak szó, ez a reform az államháztartást, az állami költségvetésnek a személyi kiadásokra vonatkozó rovatait nem terhelné meg újabb tételekkel, és maga az elhelyezés is kevés költséggel volna megoldható, mert ha olyan alakban létesülne az új főiskola, amint a lapok írnak róla, akkor ennek az új főiskolának három fakultása — a teológiai, bányamérnöki és erdőmérnöki — már úgyis Sopronban helyben volna, az új főiskolának a törzse tehát már megvolna, úgyhogy annak csak kiegészítéséről, kibővítéséről volna szó. Amint tehát láthatjuk, a probléma legkritikusabb pontja, az anyagi kérdés megoldása sem ütközik bele még az ország mai súlyos gazdasági viszonyai között sem a máskülönben feltéüenül respektálandó szigorú takarékosság elvébe. Míg azonban az új főiskola létesítése, illetőleg annak elvi kimondása kormányzatittény jellegével birna, addig a belső szervezet kialakítása, a többékevésbbé heterogén szakok érdekeinek összeegyeztetése és a köztük lévő kapcsolat célszerű kiépítése, azután az elhelyezés gyakorlati megoldása és sok egyéb kérdés feltétlenül . beható, alapos, előzetes megvitatást kíván meg, amelynek folyamán az összes érdekelt intézményeknek megfelelő hozzászólási jog és szabadság volna biztosítandó. Arra nézve kérem tehát a kormány megnyugtató nyilatkozatát, hogy amennyiben az új főiskola terve a közeljövőben egyáltalán szőnyegre kerülne, az előzetes tanácskozásokhoz a bölcs vezetésük 'alatt' állóí intézmények,* így tehát a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola képviselete is meg fog hívatni. Interpellációm negyedik pontjához a következő magyarázatot kell fűznöm. 1923-ban, tehát hat évvel ezelőtt terjesztette fel a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolajaz ő szervezeti és ügyviteli szabályzatát a pénzügy- és földmívelésügyi