Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

164 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. Most portig kérem a jegyző urat, hogy a pénzügyi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: Szólásra következik gróf Somssich Láfízló ő méltósága. Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy mindenekélőtt az igen t. kormányhoz egy kérést intézzek: Méltóztassék szakítani avval a niosi már két év óta, úgy látszik, szokássá vált cselekedettel, hogy a költségvetést a Felsőház elé a legutolsó napokban terjeszti, úgyhogy az ex Iexbe kerülés veszélyével való fenyegetés a tárgyalások sürgősségét teszi szükségessé és így nines meg a kellő nyugalom ahhoz, hogy az évnek ezt ;i jóformán legnagyobb munkáját teljes tárgyilagosséjr&ra] és úgy bírálhassuk el, ahogy ez ennek a Háznak méltóságához illik. (Ügy van! Ügy van!) Tavaly is. idén is ugyanezzel a téfnnyel találkoztunk, úgyhogy az idő rövidsége következtében lehetetlenné vált például M Képviselőház által hozzánk származtatott határozati javaslatokat nyomtatásban látni é>s csak egyszeri olvasás alapján kellett azokról határoznunk. Én érteni és nagyon átérzem azt, hogy nem lehet pontosan napra megállapítani, hogy a Kénviselőház mikor fejezi be tárgyalásait, de méltóztassék a költségvetést ennek szem előtt tartásával annvival előbb benyújtani a Képviselőházhoz és akkor a Felsőháznak is meglesz a módja és ideje arra. hegy azt teljes nyugalommal tárgya' hassa. (Úgy van! Ügy ran!) Nagyon kérem; méltóztassanak ezt a kérdést konszideráciő tárgyává tenni. Áttérve már most a fel szól alá soin tulajdonképpeni targyára, n n/dkül, hogy túleivár kenet akarnék a mezőgazdaságról adni, mégis komolyan kell szemügyre vennem a magyar mezőgazdaság helyzetét. Teljesen igaza van és osztozom az igen t. pénzügyminiszter úrnak a Képviselőházban tegnap is elhangzott abban az elvében, hogy nem szabad kétségbeesnünk és egyszerűen egy gazdasági defetizmu« áldozataivá válnunk, mert csak jajgatásba] nem születik meg az orvoslás és a segítség. Hogy azonban elsősorban mégis ezzel a kérdéssel foglalkozom, ezt nem passzimizmus váltja ki belőlem, hanem az a tudat és meggyőződés, hogy minél alaposabban és minél több oldalról foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és minél alaposabban vizsgáljuk azt meg. annál közelebbi jutunk a végcélhoz, hogy ennek a válságnak a megoldásához az orvosságot és segítséget meg tudjuk találni. (Helyeslés.) Mindazok az orvosszerek. amelyeket a t. kormány telje« jóindulattal foganatosít és foganatosított, csak ideig-óráig segíthetnek, de ;i helyzet gyökeres javulását nem eredméiiyezhetik. (Ügy van! Ügy van!) Olyanok ezek, — legyen szabad egy, az életből voH hasonlattal élnem — mint a hideg vagy meleg borogatás, vagy az injekeió, amelv egy könnyű betegséget meggyógyít de egy súlyos bajnak csak a fájdalmait enyhítheti, magát a bajt azonban nem gyógyíthatja mey. Gyökeres javulást csak az Í nropni nemzetközi gazdasági megértés hozh;it, amely végre realizálja a kontinensnek teljes függését Amerikától. Amerika óriási gazdasági fejlődése mindinkább alárendelt szerepre ítéli Európát, ahol a nagy értékesítési területek hiánya és a számtalan közbeeső vámvonal teszi tönkre a forgalmat. Amerika most már nemcsak mint főhitelező szerepel a világpiacon, hanem az utóbbi időben már haszonrészesedést is köt ki magának azokból az üzletekből- amelyekben ő tőkéivel résztyesz és folyton fejlődő és fokozódó ipari és mezőgazdasági termén vei vei agyon nyomással fenyegeti az egész világot. (Ügy van! Ügy van!) Az a szűkkeblű, és most mind erőteljesebben lábrakapott felfogás és irányzat, hogv minden államnak lehetőleg a sajátjából kell előállítani az összes mezőgazdasági terményszükségletét, éles ellentétben áll az európai mezőgazdaság természetes fejlődésével. Európának szüksége van az árucserére és az európai államok kell, hogy termelésüket azokra a terményekre korlátozzák, amelyek az illető ország éghajlati és talajviszonyainak legjobban megfelelnek. Nagyon jól tudóm, hogv naivnak és talán keresztülvihetetlennek méltóztatnak tartani ezt az állításomat, de utóvégre az emberiség érdeke előhbrevaló, mint az állítólagos nemzeti különérdek. Ne felejtsük el soha. hogy a mezőgazdaság általános emberi érdek, mert a mezőgazdaság ma is különböző t ágaiban az emberiség legnagyobb százalékát foglalkoztatja és örök igazság marad az a tétel, hogv a mezőgazdasági terményeknek ipari termények ellenében való árucseréje képezi mindenkor egyedüli alapját a kereskedelemnek és a világforgalomnak. Ehhez azonban szükséges. hogy e két típus-cikk árai arányban legyenek egymással, vagyis egy bizonyos vásárlóképességi reláció álljon fenn közöttük. Lehetetlen helyzetet teremtett főterménvünkeek. a búzának egy év leforgása alatt 45%--kal való áresése, fis ha jól figyeljük a belföldi búza áralakulását, úgy ez éppen nem igazodott a csikáeói búza árához, mert például január óta átlagosan egy pengővel maradt alatt a budapesti iegyzés a e-nkágói áraknak. Amennyiben e kérdés iránt méltóztatnak intenzívebben érdeklődni, a Köztelek egyik legutóbbi számában megjelent egy grafikon, amely pontosan mutat ia ;i esiká<>ói jegyzést, a newyorki jegyzést, a budanesti készáru- és a budapesti határidőpiac árait. Ebből méltóztatnak látni, hogv

7 micsoda szélsőséges különbözetek voltak. Voltak momentumok, amikor 1 pengő 80 fillér volt a különbözet, voltak momentumok, amikor 20 fillér volt a különbözet. A budapesti tőzsde még a legntóbbi szélsőséges áringadozásokat sem követte, amelyek ezelőtt talán három héttel voltak. A gazdák természetesen joggal nézik a legnagyobb aggállyal a határidőpiac Jegyzéseinek hullámzását, ahol a legális határidőüzlet leple alatt könnyen rejtőzik el a papiroshűzával való vad játék. (Ügy van! l7ft>/ van!) Ezt tovább tűrni nem lehet, s a gazdák képviselőinek a tőzsdetanácsba való bevonulása által remélnünk kell, hogy a tőzsde reformjának kérdése közelebbi megvalósulás stádiumába fog lépni. De a kormányzat hivatása is, hogy — ha kell — e kérdésbe belenyúljon. A zsemle, a kenyér, a korpa ára nem követi sohasem olyan hűségesen és pontosan a csikágói árjegyzést, (Ügy van! Üfj?/ van!) mint ahogy állítólag a búza teszi a Szabadság-téren. 1913. évben a búza átlagára 2.VS4 pengő volt, akkor a kenyér ára 35 fillér a korpáé 12*92 pengő volt. 1929 április havában a búza ára körülbelül ugyanennyi volt, vagyis 25*73 pengő, ugyanakkor a kenyér ára 44 fillér, a korpáé 1863 pengő. Hogy mellékesen egy-két érdekes adatot itt felsoroljak, a gyapjúszövet ára 1913-ban méterenként 6*95 pengő, 1929-ben