Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-54

I<> országgyűlés felsőházánál; 54. ülés engedik meg vallási kötelességének gyakorlását a hívőkkel szemben, hogyha azt mint magán­emberek akarják teljesíteni. A keresztény iskolá­kat szétrombolták és megtiltották a krisztusi evangélium tanítását. Megfosztották az ottani keresztényeket minden anyagi eszköztől és igy nem tudják az Isten által rendelt hivatásukat teljesíteni. Kimondhatatlanul szenvednek Mexikó keresztényei e súlyos igazságtalan és kegyetlen rendszer hatása alatt. És nem tudom, ebben a pillanatban mi nagyobb bennem, a fájdalom, a keserűsége-e, vagy az ámulat, a bámulat és a tiszteletteljes elragadtatás, a mikor ezeket a modern vértanukat nézem, akik száz­számra halnak meg, feszíttetnek keresztre hitbeli meggyőződésükért és panasz nélkül, Krisztus királyt éltetve, fejezik be vértanú-életüket, meg­mutatván e hit iránt közönyös, e hit-hideg kor­szakban is, hogy nagy emberi eszményekért, er­kölcsi igazságokért még ma is tudnak az embe­rek életet áldozni. (Úgy van!) Azt hiszem, hogy híven teljesítettem köteles­ségemet akkor, amikor nemcsak mint katholikus ember, de mint e törvényhozás egyik tagja is, itt a plénum előtt is felemeltem szavamat a ke­resztényeknek ily üldözése ellen. (Élénk helyes­lés.) Hiszen, amint a hercegprímás ő Eminen­ciája a külügyi bizottságban oly szépen mondta, Magyarországon, a magyar nemzetnél, tradíció a vallási szabadságért való küzdelem, és kívá­nom, hogy ez a szellem mindenkor maradjon is meg a magyar nemzetben és az az erkölcsi fel­háborodás és tiltakozás, amely innen elhangzik, erőt, bátorságot és biztatást adjon a Mexikóban élő keresztény vértanú népnek az ő hitének val­lására, és kívánom, hogy hozza el minél előbb a jó Isten szabadulásuk óráját. És hogyha itt megütöttem a bánat és kese­rűség hangját, akkor méltóztassék megengedni, hogy röviden, egy-két perc alatt örömömnek ad­jak kifejezést a felett, hogy amikor a földteké­nek egyik részén a keresztényeknek ily üldözését látjuk, akkor itt, Európában, oly fontos törté­nelmi eseményre utalhatunk rá, amely felett szintén nem mehetünk el szótlanul. Azt hiszem, hogy a velünk barátságos viszonyban élő olasz államnak, az olasz királyságnak és a Vatikánnak kibékülése, a laleráni békekötés, oly nagy ese­mény, hogy innen a Felsőház padjairól, a Felső­ház terméből is ezt csak lelkesedéssel és szerencse­kívánatokkal lehet kísérni. (Igaz! Ügy van!) Ez a nagy históriai esemény nekünk magya­roknak különösen erkölcsileg fontos. Nekünk nincs más reményünk, mint az, hogy a mi igaz­ságunk, ami erkölcsi igazságunk győzni fog a maga erejénél fogva. (Igaz ! Ügy van !) Ahogy a lateráni békekötésnél nincs győző és nincs le­győzött, mert ott nem gépfegyverekkel, nem gáz­támadásokkal, nem tankokkal és nem száguldó rohamokkal intéztetett el ez a históriai probléma, amely megoldhatatlannak látszott, hanem egy nagy államférfiúnak bölcseségével és a római Szent Atyának nagylelkűségével, tisztán az er­kölcsi igazság alapján, amint volt mód arra, hogy ez a nemzetközi nagy bonyodalom elimi­náltassék, ez a nagy kérdés végképpen eltűnjön a nemzetközi politika fórumáról: azonképpen hisszük és reméljük, hogy el fog jönni az idő, amikor a magyar nemzetnek igazsága is éppen íey ki fog fényesedni és a magyar nemzet erköl­csi igazságát ugyanily eszközökkel, ugyanily mó­don fogjuk kivívhatni. (Igaz ! Úgy van !) Mikor tehát ebben a teremben tiltakozom mexikói testvéreink kegyetlen, nerói üldözése ellen s egyúttal örömömnek adok kifejezést a lateráni békekötés alkalmából — s azt hiszem, nincsen ennek a Felsőháznak egyetlen tagja sem, - 1929. évi február hó 14-én, csütörtökön. aki elmondott szavaimmal ne értene egyet — végül még csak annak az óhajnak és kérésnek adnék kifejezést, hogy az elnök úr ő Nagyméltó­sága valahogyan találná módját annak, hogy az olasz király ő Felségét, az olasz nemzet vezérét, Mussolinit és a római Szent Atyát valamilyen alkalmas módon, ahogy ilyenkor szokás, értesítse a Felsőháznak ez esemény felett kifejezett örö­méről. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kíván-e valaki a jelentéshez hozzá­szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás be­fejeztetvén, következik a határozathozatal. Miután a külügyi bizottság jelentésében több különböző tárgyú javaslat van, a kérdést mind­egyikre külön-külön fogom feltenni. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a külügyi bizottságnak azon javaslatát, hogy az I. szám alatt felsorolt feliratok a külügyminisz­ternek pártolólag adassanak ki, s egyben kéressék fel a külügyminiszter, hogy alkalmas időben és módon adjon kifejezést a r^elsőház tiltakozásának a mexikói vallásüldözések ellen, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem továbbá, méltóztatnak­e a külügyi bizottságnak II. szám alatti jelentésében foglalt azt a javaslatát, hogy a felsorolt vármegyék, ille­tőleg városok közönségének feliratai, valamint Bihar-, Heves- ós Zala vármegyék, továbbá Pécs sz. kir. város közönségének a mai napon a Ház asztalára letelt feliratai adassanak ki a külügy­miniszternek azzal a felkéréssel, hogy alkalmas időben és módon tegyen a Népszövetségnél meg­felelő lépéseket a trianoni békeszerződés revíziója tárgyában, elfogadni, igen vagy nem'? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Végül kérdem, méltóztatnak-e a külügyi bi­zottságnak azt a javaslatát, hogy Bihar vármegye közönségének a románok által megszállt magyar városokban a román diákok által véghezvitt rom­bolások és védtelen magyarokkal szemben elköve­tett atrocitások tárgyában benyújtott felirata a külügyminiszternek pártolólag, megfelelő rendel­kezések végett adassék ki, elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság jelentése a Bodrog­közi gazdasági vasutat a Nyiregyháza-vidéki kis­vasútakkal összekötő Kenézlő-balsai vasútvonal engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelen­tését felolvasni szíveskedjék. Dáni Balázs jegyző (olvassa a bizottság jelen­tését). Elnök: Van-e valaki szólásra feljegyezve? Dáni Balázs jegyző : Nincs! Elnök : Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kíván a kereskedelemügyi miniszter úr szólni ? Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter: Nem! Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, követke­zik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Bodrog­közi gazdasági vasutat a Nyiregyháza-vidéki kis­vasútakkal összekötő Kenézlő-balsai vasútvonal engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom