Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken, Báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Táryyai : Elnöki előterjesztések. — A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Fel­szólaltak : Józan Miklós, Kolossváry Mihály, Scitovszky Béla belügyminiszter; a 4. §-hoz Beliczey Géza, a 7. §-hoz Kaltenecker Viktor, a 15. §-hoz Joanovich Pál.j a 16., 21. ós 23. §-hoz Tomcsányi Móric előadó, a 34. §-hoz Petz Lajos, az 58. §-hoz Tomcsányi Móric előadó, a 66. §-hoz Joanovich Pál, a 68. §-hoz Földváry Elemér, Rakovszky Endre, a 69. §-hoz Petz Lajos, a 80. §-hoz Tomcsányi Móric előadó.a 97. §-hoz Tomcsányi Móric előadó, a 99. §-hoz Tomcsányi Móric előadó és ugyancsak a fenti szakaszokhoz Scitovszky Béla belügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. -- Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Scitovszky Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula fog­lalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzökönyvének vezetésére Borbély György jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Latinovits Endre jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik a Felsőház közigazgatási, valamint közjogi és törvényke­zési bizottsága együttes jelentésének folytatód lagos tárgyalása a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szólásra következik Józan Miklós ő méltó­sága! Józan Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ur, mélyen tisztelt Felsőház! Amikor ennél a fon­tos tárgynál felszólalok, lelki szemeim előtt egy ősi várkastély lebeg, amelynek tornyai az ég felé mutatnak, amelynek küszöbén tiszte­lettel áll meg mindenki, aki annak a fáznak közelébe férkőzik, az is, aki ott bent lakik s az is, aki oda csak vendég gyanánt érkezik. A magyar állam struktúrájánlak alapvető pil­lére volt elejétől kezdve a vármegye, és én, mint Torda vármegye szülötte, csakugyan gyermeki ragaszkodással viseltetem az iránt a megye iránt, amely a maga minitűr képében, egy-egy országot képvisel a mi szemünkben. Avagy nem bon mot csupán a Biharország elnevezés és nem bon mot csupán Ugocsa non coronat, a jus resistendinek az a megvaló­sítása, amely komoly célzattal ós szent szán­dékkal minidig szívén viselte az egész ország ügyét? Nemcsak valami mozaikdarabról van itt szó telhát, amit helyettesíthetünk így vagy amúgy és kicserélhetünk, hanem egy ősi intéz­ményről, amely kiállotta a próbát a századok folyamán. Ha most némi rendezésre, némi ja- ! FELSŐHÁZ] NAPLÓ. IV. vitásra szorul, hisz ez előfordul más épületek­nél is, pláne középületeknél, amelyekre jó nagy gondot fordítani, hogy azután az idők jártával is mindig megállhassa a helyét. En­nek a középületnek külső tekintetében lehet valamely változás, de belső tartalmában, a hagyományokhoz, az ősi nemzeti hagyomá­nyokhoz való szent ragaszkodásban változás nem állhat be. Az atmoszférának is annak kell lennie, ami a multakban volt, átidomítva esetleg, azokkal a köivetelméűtyekkel, ventilá­eióval és egyebekkel, amelyeket a modern kor úgyis magával hoz. A jelen törvényjavaslathoz igen sokan hoz­zászóltak, méltóképpen átérezve ennek nagy fontosságát s egyúttal a renoválás szükséges­ségét is. Azok, akik féltik annak a politikai eszménynek a gyakorlatba való átvitelét, amely úgyszólván az egész vilásron hódító útjára kelt, jogos aggodalmat táplálnak a lelkükben, ha csak a múltra tekintenek vissza. Azok azonban, akik a jelent vizsgálva, egyúttal a jövőbe is tekintenek, látják, ho-— kikerülnetetlen annak a nemes voksnak behozatala, akár nyilvános, akár titkos úton, amely utóvégre ennek a nem­zetnek zömét alkotja. À nép fárad, a nép szánt a barázdákban, a nép arat, a nép verejtékezik, a nép fizeti az adó legjavát és a nép állítja ki, ha kell, a maga leventéit és katonáit a haza védelmére, mint ahogy az a világháborúban is megnyilvánult. Ennek a népnek, amely minden izmával és lelkének összes áhítatával csüng az ő magyar hazáján, jussa van a dolgok intézé­séhez, rendezéséhez, és én nem féltem sem a vármegyét, még keyésbbé a parlamentarizmust attól, hogy ez a kísérletképpen behozandó titkos választás később általános alakjában megvaló­síttassék a parlamenti választásoknál is. Hiszen az ország egy na"* r megye és a megye egy kis ország; ha tehát az összes motívumok, amelyek az egyikben érvényre juthatnak, megállanak, akkor megállanak a másik téren is es kifelé azokkal az áramlatokkal szemben, mélyen t. Felsőház, amelyek ezt a mi országunkat olyan bizonytalan, kaleidoszkopszerü szemüvegen te­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom