Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

!-!<•> A: országgyűlés felsőházának 60. ülése Ù29. évi június hú 6-án, csütörtökön. ő ezt ellenezni nem fogja, sőt a törvényjavaslat jelentésébe is beletették, hogy a belügyminiszter úr ő excellenciája ettől idegenkedni nem fog. Ezt csak azért említettem fel, hogy erről a közönség és a Felsőház is tudomást vehessen, hogy ez tényleg így van, mert hiszen nagy méltánytalanság volna, ha egészen elzárnák a lehetőségét annak, hogy a megyék fakultatíve segíthessenek. Széchenyi Aladár gróf ő méltósága kifogást tel! először a demokráciát illetőleg. Erre vonatkozólag, azt hiszem, feleltem azzal, amit a demokráciára nézve mondottam. De kifogást tett még abban a tekintetben is, hogy a kormány gyarapítja a maga hatalmát azáltal, hogy ;t főispán jogát megerősíti és kiterjeszti. (Grőf Széchenyi Aladár: Igen! Nagyon erősen!) Itt tévedésben méltóztatik lenni, mert a főispán az örökös tagokat nem nevezi ki. (Grőf Széchenyi Aladár: Ott tényleg tévedtem, beismerem!) Tévedett ő méltósága annyi ban, hogy a főispán nem nevezi ki az örökös tagokat, hanem csak elnöke annak a bizottságnak, amely az alispán által kinevezett két bizottsági tagból és még két tagból áll. A főispáni állásra azt mondják, hogy mégjobban megerősíttetik. Amikor a főispán a közigazgatási bizottság elnöke volt és a közigazgatási bizottság sok olyan tárgyat tárgyalt, M melyet most hatásköréből kivesznek, akkor nagyobb hatalom volt. Most elnöke lesz ő, vagy a helyettese a kisgyülésnek. A kisgyűlésben nincs hatalma. A közigazgatási bizottságban volt 10 tisztviselő, 1 főispán és 10 választott tag, most a kisgyűlésben lesznek választott tagok és lesz a főispán, e tekintetben tehát még lefelé ment az ő hatalma. Méltóztassanak most megengedni, hogy arról szóljak, hogyan vélekedem a virilizmusról, mert a közgyűlés egyik főtörzse lesz a virilizmus. Sokszor hallottuk e napokban dicsérni és méltányolni a megye működését. Ügy dicsérjük leginkább, ha megmaradunk a régi szokásos szavaknál: az alkotmány védője, az alkotmány bástyája, és — amint Kossuth mondta — a haza gyöngye. Mi zászlót hajthatunk a megye működése előtt, mert ő volt az összes adminisztrációnak teljes orgánuma, amely a koronából leszivárgó jogokat érvényesítette az életben. Ezt tették a megyék a XV. századtól fogva egészen 1848-ig. Az egész szabadságot, a hazának egész alapját tényleg, igazán a megyének köszönhetjük, ha tehát zászlót hajtunk előttük, kötelességünket tesszük. Most nézzük, hogy kikből állt az a megye. A megye a magyar nemességből, a közbirtokosságból és a nagybirtokosokból állt. Ezek működtek úgy, ahogyan a haza megkívánta, egyes területekre kiterjesztették az ő autonóm jogaikat és az autonómia következtében meg tudtak felelni nemcsak az egész haza iránti kötelezettségek teljesítésében, hanem abban is, hogy a helyi szükségleteket, azokat, amelyek az élethez kellettek, rendben tudták tartani. Megbíztunk ós megbízhattunk volna továbra is abban az elemben, ha megmaradt volna most is, de ezt az elemet egészen megváltoztatta az idők folyása. 1848-ig tartott ez az állapot, és akkor, amikor az 1848-iki törvény a parlamentarizmust behozta, gondoskodni kellett arról, hogy a parlamentarizmussal, a minisztériummal egybehangzó és vele együttműködő képviselet alakíttassák, más módon, mint amilyenek a régi rend szerint alakuló bizottságok voltak. Ez azonban nem történt meg, mert 1848-tól fogva egészen 1867-ig nem volt alkotmányos életünk. Ez volt az a korszak, amikor nagyon küzdöttek ez ellen az idea ellen, hogy megint olyan törvényhatóságok legyenek, amilyenek a megyék ; voltak, mert tudták, hogy a megye a szabad! ságból nem enged semmit sem, ők pedig a ! szabadságot megengedni nem akarták és nem i is tudhatták. Egészen addig, amíg Deák Ferenc bölcs működése következtében, Ferenc j József nagyemlékű királyunk, hazaszeretete | és a magyarok iránti kibékülési szándéka ! folytán hozzájárult, hogy annak a magyar koronának megfelelően, amely a mi szemünkben mindig annak szimbóluma volt, hogy egy állam reprezentációja, amelynek egyes tagjai mi vagyunk, membrum eoronae regni Hungáriáé, megint legyen szabad Magyarország, alkotmányos Magyarország. Akkor volt az a momentum, amikor gondoskodnunk kellett arról, hogy a megye újból ala kuljon. Tulajdonképpen úgy alakították a megyét, hogy a rendi szisztémára nem térhettek át, tehát összejöttek megint részint nemes, részint^ nemesi régi jogon, részint bizonyos választási jog következtében a bizottsági tagok, és úgy maradt egészen 1886-ig. Hogy 1886-ban hogyan alakultak, arra már mindannyian emlékszünk, J mert hiszen még most is azon az alapon vagyunk. Ez örökké nem maradhat meg, mert váltoúk a választási törvény, változnak az idők é? változnak különösen az élet szükségletei. Ehhez kell formálni azt, amit mi megyei adminisztrációnak nevezünk. Es formáljuk is. Azt hiszem, hogy ennek a törvénynek alap ján olyan megyebizottságok jönnek össze, ame| lyek képesek teljesíteni működésüket autonóm i jogon olyan módon, amely ki fogja elégíteni i mindazt, amit tőlük kívánunk. Pedig sokat kell követelnünk tőlük, mert soha ennyi dolgunk a hatósággal nem volt, mint most. E tekintetben egy nagy kívánságom van és az abból áll, hogy a vagyon, különösen a föld; birtok most már végre szabadíttassék fel tökéj letesen. Jankovich Béla ő nagyméltósága azt ! mondotta, hogy tartsuk fenn a közigazgatási ! bizottságot, mert hiszen a közigazgatási bizottság közvetíti, legalább tűrhetővé teszi azt az állapotot, hogyha valaki birtokát el akarja adni, vapy bérbe akarja adni; inkább egy autonómia legyen az, amely megengedi, vagy korlátozza ezt a szabadságot, mint a minisztérium vagy más hatóság. Ebben igaza van, de én nem akarom sem a közigazgatási bizottságot, sem a minisztériumot. En azt akarom, hogy a birtokom szabad legyen tökéletesen, eladhassam, bérbe adhassam, amikor tetszik és ahogyan tetszik. (Helyeslés a balközépen.) Még csak CFV óhajt legyen szabad kifejeznem. Amikor elkezdtem, azt mondtam, hogy engedtünk a demokráciából, de moderáltuk. Azt akartam ezzel mondani, hogy moderáltuk olyképpen, hogy reméljük, az egész nemzet legjobb emberei jönnek össze és a legjobb emberek összetartásával folyik majd az ország adminisztrálása. Az én reményem az, hogy ez sike rül, hogy a megyei bizottságok összeállítása abból a rétegből fog történni, amely a legjobb. Akkor nem lesz sem arisztokrácia, sem plutokrácia, sem másokrácia, mi azonban vigyázzunk arra, hogy olyan nép legyen körülöttünk és olyan vezetői legyenek a népnek, akik azt mondják: hazánkért, koronánkért, becsületünkért és a tisztességért, ezért küzdünk és ezért élünk! A törvényhatósági .javaslatot általánosság lián elfogadom. (Elénk éljenzés és taps )