Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

Az országgyűlés felsőházának 00. ülése titkosnak, akár kiegészített választójognak, akár többszörös választójognak, mindig úgy tud érvényesülni és úgy tud hatályosulni jó vagy rossz irányban, amint a közület vezetősége azt irányítja és vezeti s annak keresztülvitelében tekintettel van a közjóraNagyon jól emlékszem vissza arra, amikor magunk is nagyon féltünk az általános titkos választójogtól és attól tartottunk, hogy a képviselőválasztásoknál a destrukció fog nagy eredményekkel bejönni és képviselőket nagy számban beszállítani. Itt megállapítani kívánom, hogy még a fővárosban is, ahol pedig elsősorban féltek tőle, éppen a törvény helyes alkalmazása és következetes keresziülvitele folytán sokkal kisebb eredményt tudtak produkálni, mint aminőt a szociáldemokraták részéről a legvérmesebb remények vártak, vagy pedig, mint aminőtől a kormány és a törvényhatóság vezetősége félt. Éppen így volt a törvényhatósági életben, ahol az általános titkos választójog ellenére csak azért sikerült olyan eredményt is elérnie a szociáldemokratapártnak, mert még ezt a törvényt is kormányrendelettel — nagyon helytelenül — olyan irányban magyarázták, hogy annak helyes és minden állampolgárra egyaránt ráillő rendelkezéseit éppen a fővárosi lakosságra és magyar állampolgárokra vonatkozóan kiszélesítették úgy, hogy a törvényhatósági életben olyanok is helyet foglalhatnak, akiknek állampolgársága sem igazolt és akiknek budapesti illetősége sincs bebizonyítva. Ha ez a kormányrendelet ki nem adatik, akkor egészen nyugodt vagyok a tekintetben, hogy a budapesti törvényhatósági életben is megmaradt volna az a helyes arány, amelyet a néprétegeknek a választójogban való részvétele megenged és magával hoz, és a mellett, hogy akkor sokkal eredményesebben tudott volna működni a budapesti törvényhatóság, nyugodt vagyok abban, hogy az még így is megállja a helyét annyira, hogy azon módosítani ma igazán nem szükséges és nem kívánatos és nem időszerű. Én tehát a vármegyei és vidéki törvényhatósági városokban sem félek az általános titkos választójog következményeitől, ha az — ismétlem — megfelelően vitetik keresztül és megfelelően alkalmaztatik. A másik, amit szükséges keresztülvinni, a közigazgatási ügyek intézése a törvényhatóságokban és ezzel kapcsolatban a tisztviselők állandósítása, életfogytiglani választása s a tisztviselői pragmatika. Szerény véleményem szerint, a törvényjavaslat ezt meglehetős részletességgel viszi keresztül s a közigazgatási ügyek intézésére vonatkozóan, főleg azoknak fellebbezési fórumai tekintetében, nem egészen szerencsésen intézkedik. Mégis azt mondom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom; elfogadom azért, mert azokban az esetekben, amelyekkel foglalkozik, helyesen és kellő eredménnyel nyúl hozzá a kérdéshez, s viszont az élet szükségleteinek legkirívóbb eseteiről gondoskodik. Hiányzik azonban két igen fontos dolog ebből a törvényjavaslatból. Jóllehet ezzel már előttem többen foglalkoztak, mégis rá kell mutatnom azért, mert akkor, amikor az alsófokú közigazgatási bíróságról való rendelkezés a törvényjavaslatból kimaradt, — amit én magam is fájlalok — másrészt azonban, amikor a törvényjavaslat a közigazgatási bizottság hatásköréhez hozzányúl és azt meglehetős nagymértékben megnyirbálja, ugyan akkor azt látom, hogy lehetne a törvényjavaslatba kifogásolt rendelkezés módosításával olyan összhangot hozni, hogy végeredményben aztán egy egészen jó intézménynek alapja volna megvetve, akkor, ha az elsőfokú közigazgatási bíráskodást 1929. évi június hő 6-án, csütörtökön. 117 a közigazgatási bizottság hatáskörébe kívánná utalni. Ezt nem azért mondom csak, mert el akarom kerülni, hogy az anyagi eszközök hiánya következtében ez az elsőfokú bíráskodás mielőbb felállítható oe legyen, hanem mondom azért, mert szerény nézetem és tapasztalatom szerint is a közigazgatási bizottság az életben olyan jól működött, hogy egészen nyugodtan bíznám rá a közigazgatási elsőfokú bíráskodást, természetesen annak bizonyos átszervezésével, úgyhogy abban ne egyenlő arányban legyenek a tisztviselők és a választott tagok, hanem a tisztviselők csak bizonyos kétötöd-háromötöd arányban legyenek képviselve. A vármegyei tisztviselők lehetnek az előadói. Ezzel tehát nem kívánok olyan közigazgatási bíróságot szervezni, mint amilyen ma a közigazgatási bíróság, amely legfelsőbb fokon intézi a közigazgatási ügyeket, hanem igenis kívánnám, hogy a törvényhatósági életben ez az elsőfokú közigazgatási bíróság szolgáljon olyan hatósági szervül, amely az egyes ügyeket véglegesen elintézi és csak a jogegység érdekében legyenek azok akár a belügyminisztériumhoz, akár pedig a közigazgatási bírósághoz az egyes esetek utalva. Erre azért is szükség van, mert magam is félek attól, hogy a törvényjavaslatnak eme rendelkezése nyomán oly nagytömegű ügyek vitetnek a belügyminisztériumhoz és a közigazgatási bírósághoz, ami lehetetlenné fogja tenni ezeknek az ügyeknek gyors és jó elintézését. Ma is, amikor pedig korántsincs annyi panaszra alkalom, mert a törvény a legszigorúbban körülírja, mely esetekben lehet a közigazgatási bírósághoz fordulni, amikor nem minden üggyel lehet a belügyminisztériumhoz felmenni, mégis azt látjuk, hogy a legnagyobb igyekezet mellett is sem a közigazgatási bíróság, sem a belügyminisztérium nem tud gyorsan végezni az ügyekkel és a két-három éves elintézési esetek, főleg a közigazgatási bíróságnál nem is ritkák. Méltóztassék meggondolni: mammut-közigazgatási híróság, vagy mammutbelügyminisztérium, amelyet akkor fel kell állítanunk, amellyé ki kell építeni ezeket a szervezeteket, ha minden ügy a törvényhatóságból, a mostani javaslat szerint, odakerülhet, akkor ezek a fórumok még kevésbbé fognak megfelelni annak a kívánalomnak, ho«y gyorsan intéztessenek el az ügyek és még több kifogás lesz a közigazgatás ellen, mert hiszen méltóztassék elhinni, azokra a törvényhatósági életben működő kisebb emberekre, vagy nagyobb emberekre nézve — mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb — a gyors elintézés legalább annyira kívánatos, mint az országos érdekű ügyeknek a legfőbb fórum előtt való gyors elintézése. Méltóztassék elhinni, a legnagyobb zavart mindig az okozza, hogy a kis ügyek néha évekig maradnak elintézetlenül és ezáltal minden további intézkedés is lehetetlenné válik. Én tehát nagyon helyesnek tartanám, ha a belügyminiszter úr foglalkoznék azzal a gondolattal, hogy éppen a saját és a közigazgatási bíróság tehermentesítésével a közigazgatási bizottságot valamilyen elsőfokú közigazgatási bírósággá kiépítené, amely azután az ügyeknek végső fokon való elintézését eszközölné. Hiányzik a törvényjavaslatból a törvényhatósági és községi háztartások rendezése. Ezt én két okból hiányolom. Hiányolom egyrészt azért, mert ha azt kívánjuk, hogy a törvényhatóságok helyesen és jól működhessenek, akkor megfelelő jövedelemre van szükségük; ha azt kívánjuk, hogy a korral haladjanak, akkor megfelelő intézmények létesítésére van szükségük, amelyek pedig a nélkül, hogy pénzzel rendelkezzenek, nem létesíthetők. Hiányolom azért is, mert főleg a községi háztartásban, amikor mindenkinek joga van adót