Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülése vaslat a legfelsőbb fokon való fegyelmi bíráskodást független bíróságra, még pedig a m. kir. Közigazgatási Bíróságra bízta volna. Ennek megfelelően a 87. § tárgyalása alkalmával az együttes bizottság elé oly értelmű módosító javaslatot terjesztettem, hogy a legfelsőbb fegyelmi bíróság a Közigazgatási Bíróságra bízassék, és annak ötös tanácsában két helyet a belügyminiszter által kijelölt két magasabb állású miniszteriális tisztviselő foglaljon el, hogy óképpen a bírói elem túlsúlya mellett a most élő közigazgatási szervezet mentalitása is képviseletben részesüljön a bíráskodásban. Ezt a változtató indítványomat sem a miniszter úr ő excellenciája, sem az együttes bizottság nem tette a magáévá és ezért levonva ennek a helyzetnek konzekvenciáját, egy határozati javaslatott terjesztettem elő, amelyet azután úgy ő nagyméltósága, mint az együttes bizottság is magáévá tett és jelentésébe belefoglalt. Ez a határozati javaslat, amelyet a bizottsági jelentés, ismétlem, elfogadásra ajánl, így szól (olvassa): «Utasítja a Felsőház a kormányt, hogy a jelen törvény 87. §-a szerint megalakított fegyelmi bíróság működéséről terjesszen a törvényhozás mindkét Háza elé három éven belül, az esetleg szükséges újabb törvényalkotásra is kiterjedő jelentést.» Ennek a határozati javaslatomnak az elfogadását kérve, a tárgyalás alatt álló javaslatot, még pedig annak a fegyelmi eljárás szabályozására vonatkozó részét is most már elfogadom, elfogadom pedig először azért, mert magam is átérzem a javaslat sürgősségét és nem óhajtok annak hatálybalépése elé akadályokat gördíteni, egyrészt közjogi okokból, másrészt az önkormányzati tisztviselők anyagi helyzetének javítása érdekében ; másodszor azért, mert készségesen elismerem, hogy a javaslat általában, de különösen az együttes bizottság által megállapított formájában úgy az eljárást szabályozó, mint a fórumokat rendező részében is határozott haladást jelent az eddigi állapotokkal szemben s harmadszor azért, mert a határozat elfogadása esetén a Felsőház nyomatékos kifejezést fog adni annak, hogy a meghozott törvényt a fegyelmi eljárást szabályozó részében ténylegesnek nem tekinti, azt inkább kísérletképen lépteti életbe és három éven l elül újra foglalkozni fog ezzel a fontos joganyaggal, amikor is remélem, a törvényhozásnak módja lesz arra, hogy mindazokat a biztosítékokat, amelyek ma a javaslatból még hiányzanak, a meghozandó törvénybe belefoglalja és különösen módja lesz ahhoz, hogy gondoskodjék arról, mikép a fegyelmi eljárásban a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elvei hatékonyabb megvalósulást nyerjenek, és hogy úgy a fegyelmi eljárást elrendelésnek, mint a felfüggesztésnek a kérdése és természetesen az érdemleges Ítélkezés minden fokon és minden esetben a bírói függetlenség összes attribútumaival felruházott, vagy legalább is olyan testületek kezébe kerüljön, amelyeknél a bírói elem túlsúlya biztosítva van. Mindezek alapján, ismételten kérve, a határozati javaslat elfogadását, magát a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Szólásra következik Széchenyi Aladár gróf ő méltósága. Gr. Széchenyi Aladár : Nagyméltóságú Elnök Úr ! Tisztelt Felsőház ! Felszólalásomat azzal kezdem, hogy hálás köszönetet mondok a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának azért a konciliáns és megértő magatartásáért, amellyel lehetővé tette, hogy az együttes közigazgatási és közjogi bizottságokban a törvényjavaslat lényeges módosításokon mehetett keresztül, amelyek a javaslatnak feltétlenül előnyére szolgálnak, mert a közigazga1929. évi június hó 6-án, csütörtökön. 111 tás meglehetősen komplikált gépezetét egyszerűsítik és a közigazgatás gyorsítását elősegítik. Nagy figyelemmel hallgattam az előttem szólott t. felsőházi tag urak fejtegetéseit, amelyekkel — egész őszintén bevallom — nagyrészt egyetértek, de feltűnt nekem és észrevettem, hogy mindazok, akik a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadták, nagyrészt ellenzéki beszédeket mondottak; például Rakovszky Endre t. barátom, sőt még az általam mélyen tisztelt Némethy Károly ő excellenciája, a magyar közigazgatás atyamestere is, aki szintén ellenzéki húrokat pengetett. Ilyen körülmények között meglehetős zavarban vagyok, mert én elejétől fogva azt az álláspontot foglaltam el, hogy a törvényjavaslatot nem fogom elfogadni és így most, ha az előttem szólott t. felsőházi tag urak példáját követni akarnám, akkor nekem tulajdonképpen annak ellenére, hogy a javaslatot nem fogadom el, a javaslat mellett, kellene érvelnem és beszélnem. (Derültség.) Ügy hiszem azonban, hogy mindennek ellenére kötelességem röviden megokolni álláspontomat. Röviden azért, mert ma az általános vitát be kellene fejeznünk, hogy szombaton hazamehessünk. (Derültség.) T. Felsőház! Ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, akkor az általános és titkos választói jog bevonul az ősi vármegyébe és ezzel egyben a magyar közéletbe is. Történik pedig ez olyan időben, amidőn a külföldi országokban már nagyon jól látják az általános titkos választói jog veszedelmes következményeit (Ügy van! Ügy van I a jobboldalon.) és keresik a gyógyszereket, keresik a remediumokat, amelyekkel ennek a választójognak káros kihatásait ellensúlyozni lehessen. Ennek logikus következménye szerintem az volna, hogy várjunk, ne léptessük még életbe az általános titkos választójogot mindaddig, míg annak következményeit a nyugati országokban világosan nem látjuk. A most lezajlott angol választások erre vonatkozóan óvásra intő példát szolgáltatnak. (Ügy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem azonban, t. Felsőház, erről ma felesleges beszélni, mert hiszen a magyar rendszerint a saját kárán szokott tanulni és okulni. Nagyon sokan vannak, akik az általános, titkos választójognak határozott ellenségei. (Ügy van ! a jobboldalon.) Én nem tartozom azok közé, mert én a múltban lelkes híve voltam az általános választójognak, azonban őszintén bevallom, hogy e lelkesedésből eléggé kiábrándultam azok után, amiket a legutóbbi tíz esztendőben láttam és tapasztaltam. (Helyeslés.) Én tehát megértem azt, hogy a korral haladni kell ; megértem azt is, hogy kézzelfogható bizonyítékát kell adnunk annak, hogy nem vagyunk az a maradi, reakciós ország, amelynek bennünket a külföldön nevezni szoktak, Az általános, titkos választójog tehát engem nem akadályozna meg abban, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadjam, már csak azért sem, mert nem szeretném multamat dezavuálni, azonban nagy óvatosságot ajánlok a t. kormánynak s a rómaiakkai mondom, hogy : caveant consules ! mert a demokrácia nagyon szép dolog, de csak addig, amíg az állam fundamentumát alá nem aknázza, ameddig az állam pilléreit meg nem ingatja. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Midőn tehát ebben a kérdésben a t. kormány álláspontjának deferálok, sajnos, nem tehetem ezt más kérdésekben, amelyek szerintem a javaslatnak kardinális hibái és feltűnő gyengeségei, T. Felsőház! A javaslatban vörös fonálként húzódik végig az önkormányzat ellenes és centralizációs törekvés; kétségtelen, hogy ez a kettő mindig együtt jár. A miniszteri hatáskörnek tervezett kibővítése feltétlenül a helyi önkormány-