Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

.1: országgyűlés felsőházának 59. ülése Î929. évi június hó 5-én, szerdán. 103 alapján megtaláltuk a módját annak, hogy a helyzeten segítsünk, ma azonban más a helyzet. Ma rá kell mutatnom arra, hogy a mai árak alakulása inkább világtényezők hatása alatt áll. Ma az áralakulást tulajdonképpen az egész világon a tengerentúli államok diktálják, ezeknek hatása érvényesül mindenütt Hogy az ennek folytán bekövetkező áresés a magyar gazdatársadalmat érzékenyebben érinti, ez érthető, mert éppen olyan időben jön, amikor megvan a dis paritás az egyéb termelésbe/, szükségelt árukbeszerzése tekintetében, másrészt a hitelforrások majdnem teljesen el vannak zárva előtte, vagy pedig olyan kamatot kell fizetnie, amely mellett elpusztul, de megélni nem tud. (Ügy van!) Ezek a tényezők azok, amelyek azután aggodalommal kell, hogy eltöltsenek mindenkit és annál élesebben kell megvizsgálnunk azt, hogy nincsenek-e olyan okok, amelyek mesterségesen ínég ezt az árnívót is leszállítják. Ebben a körben nem hiszem, hogy szükség volna arra, hogy a határidőüzlet jelentőségéről és fontosságáról beszéljek, megvan az indok mindaddig, amíg árbiztosítás és árkiegyenlítés nincs, de nem lehet aláírni és elfogadni, mihelyt arra szolgál, hogy az árakat meg nem indokolt alacsony színvonalra vigye, amely semmi összefüggésben nincs a világpiaccal. (Szőke Gyula: Akkor miért vár a kormány?) A kormány nem vár, a kormány állandóan figyelemmel kíséri a dolgokat és ha ebben a tekintetben nem is történik különös intézkedés, (Szőke Gyula: Ez a baj!) méltóztassék megnézni az adatokat, hogy ezidő szerint telejesen a osikágói és az egyéb piacok hatása alatt állunk, de a kormány igenis, felvette ebben a tekintetben a tárgyalásokat, megfelelően intézkedett, hogy a határidőüzlelrt abban az irányban módosítsák, amint az az ország érdekeinek megfelel. (Zaj a középen.) Ebből a szempontból különösen az a fontos, hogy ki kell zárni mindazokat, akik tulajdonképpen csak a játék kedvéért vesznek részt ebben. Mi nem játékot akarunk, mi reális üzletet akarunk. Ebhez képest a legszigorúbban revizió alá kell venni azt, hogy tulajdonképpen kik vesznek részt a mai üzletben, még a inai létszámot is sokkal szigorúbb ellenőrzés alá kell venni. Amiket látunk a tőzsdén, azokat a legnagyobb ellenőrzés alá kell venni. Azt hiszem, bogy azt az alacsony fedezetet is, amelyet nyújtanunk kell ilyen üzletek kötésébez. megfelelően emelni kell, hogy gyengébb kezek, amelyek a spekulációval csak aláássák a búza árát, abban ne vehessenek részt, hanem igenis, maradjon meg az üzlet azok között a keretek között, amelyeket az ország érdeke megkíván. Ebből tehát méltóztatnak látni, hogv a kormány ebben a tekintetben tárgyalásokban is van a tőzsdével. A tőzsde meg is kell, hogy tegye a magáét, mert ragaszkodunk ahhoz, hogy megtegye és én hiszem, hogy a mai egészségtelen helyzetet, amely egyik-másik oldalon jelentkezik, meg fogjuk szüntetni. De ennél is tovább megyek. Biztosítom a t. Felsőházat, bogy a kormány állandóan figyelemmel kíséri ezt a kérdést. Az ősz óta, amit lehetett, mindent megtett a búza megfelelő értékesítése dolgában. Természetesen nyíltan meg kell mondanom, bogy nehéz helyzettel álltunk és állunk szemben, mert nagy világtermés volt és most is jobb világterinés következik, de amit megtehettünk, azt megtettük és meg fogjuk fenni a jövőben is az export és a tarifák terén minden egyéb módon, ahol szükség van a gazdaközönség támogatására. Itt azonban ezzel szemben még egy gondolatot is kifejezek. (Halljuk! Halljuk!) Ha a világpiacot nézem, a helyzet, az, hogy alapjában véve a kereskedelemnek folytonos megszervezésével állok szemben a világpiacon. Bissen ma is mi a helyzetünk? Tud védekezni a világpiac áralakulása ellen az az állam, amely tud élni a hatalmas fegyverrel, a vámemeléssel. Egy exportállamban azonban ez a fegyver nem áll rendelkezésre, vagy legalább is ezzel hatást elérni nem lehet. Igenis, lehetséges azonban az, hogy mi is szervezkedjünk valahogy a világgazdaság felé. Mert méltóztassanak utána nézni, az import államokban mindinkább egyes kezekben tömörül az ottani kereskedelem, amely egységesen lép fel az export államok felé. Azt hiszem, hogy itt tényleg olyan kérdéssel állunk szemben, — amint a másik Házban már régen mondottam — hogy tulajdonképpen itt az ideje annak, hogy ne állami monopóliumok, meg hasonló dolgok szülessenek meg, hanem igenis a kereskedelem, a gazdaközönség és a pénzintézetek összevonásával a magyar búzának egy olyan egységes értékesítését teremtsék meg, amely megengedi a külföld felé jobb kihasználását, de amely képes ezen az alapon a belföldi piacon feltétlenül biztosítani a helyesebb és jobb értékesítést. Ebből folyólag tehát azt hiszem, hogy a kormány a maga részéről nem fog elmulasztani semmi alkalmat a határidőüzlet tekintetében, amelyre gróf Széchenyi Aladár ő méltósága célzott, sőt kifejezetten ebben a tekintetben tett kérdéseket, hogy megtétessenek az intézkedések, hogy indokolatlan árki lengések a budapesti tőzsdén ne forduljanak elő és így ne legyenek ártalmára a magyar gazdaközönségnek. Ezeket kívántam válaszképpen megadni. Kérem ő méltóságát és a t. Felsőházat, hogy válaszomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és taps.) Elnök: Gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát a vi szón válasz joga megilleti. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! Szerencsés véletlen, hogy éppen a tegnapi napon, amidőn a magas Felsőház színe előtt interpellációmat elmondtam. ;i chicagói és liverpooli gabonatőzsdéken megfordult a helyzet és a baisse-irányzatból hausse irányzat lett. A budapesti gabonatőzsdén is emelkedett a búza ára. Ennek a szerencsés véletlennek rendkívül módon örvendek, de azt hiszem, a mélyen t. miniszter úr is örvendeni fog, mert hiszen a válaszadást neki megkönnyítette. A tegnapi napon interpellációm indokolása alkalmával azt állítottam, hogy a budapesti gabonatőzsdén a kenyérmagvak ára, szemben az összes külföldi gabonatőzsdékkel, a legalacso nyabb. Ennek az állításomnak igazolására engedtessék meg nekem, hogy a budapesti Pénzintézeti Központ gazdasági jelentéséből felolvassak egy passzust. Ez a gazdasági jelentés a külföld részére készült és német nyelven van írva. A következőket lehet ebben a jelentésben olvasni (olvassa): Nach Neujahr hingegen, — so am 6. Januar 1929 — notierte die Budapester Börse den ungarischen Weitsten mit 23.70 Pengő, Segen 26.43 Pengő in Chicago. Die Differenz betrug daher nahezu 3 Pengő zum Nachteil des ungarischen Marktes. Im allgemeinen geht aus den Vergleich der Budapester Notierungen mit jenen von Chicago hervor, dass sich die Budapester Kurse nicht restlos nach der Wertmarktlage richteten und der Preisrückgang im Verhältnis zu den übrigen Märkten relativ grösser war.» Ezt mondja a Pénzintézeti Központ. En úgy hiszem, hogy ezt el kell és el is lehet fogadni. 18*