Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

I. országgyűlés felsőházának :>'.). ülése 1929. évi június hó 5-én, szerdán* 95 működtünk együtt és élvezet volt a tanácskozás és a tárgyalás abban a körben. Magam is mindig örömest emlékszem vissza azokra az érdemleges tárgyalásokra, amelyeket ott folytattunk. Azáltal, bogy ott a törvényhatóság kimagasló alakjai és vezetőféríiai vesznek részt, tizenkét olyan ember került be a bizottságba, akik igazán tapasztalatokkal és gyakorlati érzékkel bírtak és akik megakadályozták azt, hogy az állami tisztviselőknél a bürokratizmus túltengjen. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Megmarad jövőre is!) Hasznára volt ez egyszersmind az állami közigazgatásnak is, mert hiszen ha az államnak volt valamire szüksége, igen gyakran éppen az illető urak voltak azok, akik a közéletben vagy a törvényhatóságban közrejátszottak arra, hogy a megyegyűlés ezt megszavazza vagy hogy létesítse egyik vagy másik intézményt. Annak a körülménynek, hogy a különböző megyékben különböző testületek határoztak közigazgatási kérdésekben, amint tapasztaltam, semmi hátránya nem volt, ez a közigazgatást abszolúte nem befolyásolta hátrányosan, különböző rendszabályok és intézkedések nem keletkeztek ezáltal az eljárás által, annál kevésbbé, mert hiszen a főispánnak mindenkor megvolt a joga ahhoz, hogy ellene fellebbezést nyújtson be a. belügyminiszterhez, aminek következtében biztosítva lett az eljárás egyöntetűsége. Azt hiszem, hogy az összes intézmények között, amelyeket az utóbbi évtizedekben megalkottunk, éppen a közigazgatási bizottság volt az, amely a legjobban bevált. Ennek folytán igazán nem tudom az okát annak, hoíry miért szükséges ezt ma megváltoztatni. Ezáltal az ügykör, amelyet eddig a közigazgatási bizottság látott el, ismét a hivatalnokok kezébe kerül és ennek csak az lesz a következménye, hogy kikapcsolják azt a gyakorlati érzéket, amely eddig mérsékelte a formális elintézést. (Gróf Széchenyi Aladár: Üres sallang!) Én mindig azt hittem, bony tulajdonképpen más módon fog ez tovább fejlődni, hogy a közigazgatási bizottság fogja alapját képezni a további fejlődésnek oly módon, hogy a főispáni hatáskört bővítjük ki, a főispánnak lesz nagyobb hatalma az egyes állami tisztviselők fölött, s ez fogja biztosítani az egyöntetűséget a különböző állami teendők ágai között. Annál Inkább, mert hiszen ő a kormánynak bizalmi embere, azonkívül politikai hivatalnok, aki, ha valami hibát elkövet, azonnal elbocsátható, ennek folytán felelősségénél fogva sokkal nagyobb és fontosabb teendők ruházhatók rá, mint más hivatalnokra. Azért is jelentőséggel bír a közigazgatási bizottságnak e működése, mert hiszen éppen az alsóbb állami hivatalok azok, amelyek nem merik vállalni a felelősséget a központtal szemben, amelvek teljes jóakarattal intézi« ugyan azügyeket, de mindig attól léinek, hogy intézkedésük nem fog tetszeni a felettes hatóságnak, s ezért mindig igyekszenek kibújni a felelősség terhe alól. Azáltal, hogy most van közben egy testület, amelyre ráhárítható a felelősség, és amely ezt elvállalja meg volt könnyítve a helyzetük, és a miniszter uraknak, a jelen esitben a belügyminiszter úrnak is. sokkal nagyobb áttekintése volt az ügyek lelett, mindig megbeszélhette az egyesekkel, hogy milyen indokok folytán módosították ezt vagy amazt a határozatot. Ez tehát úgy az állami ügynek, mint a közigazgatásnak javára szolgált és javára szolgált az egyéneknek is Ismétlem, mindig azt hittem, hogy a főispán ügykörét fogják a jövőben ilyen módon kiterjeszteni és ugyanígy a törvényhatósági bizottság hatáskörét is. Ezt ma annál is inkább szükségesnek tartom, mert az utóbbi időkben, 1í)20-as évek óta mindig újabb és újabb törvényeket alkotott a törvényhozás, amelyek kiterjesztették az állam hatalmi körét, nemcsak a megyére, de a magántulajdonra is. (Úgy van ! a közéven.) Most már nem szabad birtokot eladnunk, nem lehet szabadon bérletet kötnünk, nem lehet szabadon fát vágnunk, nem szabad fürdőt nyitnunk és nem tudom mi mindenféle dolgot csinálnunk, ha az állam és a miniszter hozzá nem járul. (Ügy van ! Úgy van ! — Egy hang a középen : A tulajdonjog folytonos korlátozása most a jelszó!) Tapasztalatból tudom, körülbelül .'50 év óta gazdálkodván, hogy ennyi bajom és ennyi utánjárásom ilyen hivatalos ügyekben az állammal szemlén soha ezelőtt nem volt. Segítek magamon elvégre, hosszú nyilvános életem alatt sok összeköttetést szereztem, mindig a hivatal fejéhez megyek, nagyon szívesen be is bocsátanak, nem hagyom magamat, nem panaszkodhatom, hogy sértődés ért; nem is saját személyemre nézve hozom fel ezt panaszképpen, de őszinte sajnálattal gondolok azokra a kis egyénekre (Helyeslés.), akik nai»y költségekkel mennek a városba vagy a megyei központba és előszobáznak a hiva lókban anélkül, hogy bebocsáttatnának, anélkül, hogy hozzájutnának a dolguk elintézésébe/ és na pokat, néha heteket kell el tölteniük, hogy ügyeiket elintézzék. (Ügy van! Ügy van!) Ezt őszintén sajnálom, és éppen azért, mert az utóbbi időben az állami hatalom annyira kiterjedt, azt hi szem: kívánatos volna, hogy mindazok az ügyek, amel.vekre nézve a hatalmat kiterjesztették, elsővagy másodfokon a közigazgatási bizottsághoz kerüljenek ítélethozatalra. Hiszen mindig joga van a belügyminiszternek, hogy a kellő felülbírálást gyakorolja és biztosítsa a közigazgatásban az egyöntetűséget. Mindent figyelembe véve, arra a konklúzióra jutok, hogy a közigazgatási bizottságnak ilyen módosítása olyan hátrányos lesz a közre nézve, annyira utat fog nyitni a bürokratizmus további elterjedésének Magyarországon, - - hiszen egyik utolsó gátjáról van szó a bürokratizmus elterjedésének, — hogy ez okból félek e javaslatot elfogadni. Azért bátorkodom e javaslat helyett a következő határozati javaslatot a mélyen t. Felsőház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): «A Felsőház általánosságban helyeselve a közigazgatás rendezéséről szóló törvényiavaslat tárgyalt szakaszait, felhívja a belügyminiszter urat, terjessze a javaslatot mielőbb ismét az országgyűlés elé olyan módosítással, amely szerint a közigazgatási bizottság eddigi hatásköre nemcsak fenntartatik, hanem kiterjesztetik mindazokra az ügyekre, amelyeknél a kormány az utóbbi időben befolyást nyert a magántulajdon felett való rendelkezésre.» (Élénk helyeslés a középen.) Nagyon jól tudom, hogy ez a javaslat mit jelent és nem akarok nehézséget okozni. Eleget tettem kötelességemnek azzal, hogy itt ilyen irányban felszólaltam. Ha a t. belügyminiszter úr kinyilvánítja nekem, hogy nem hiszi, hogy ezt a javaslatot a Képviselőház elfogadja, azonnal vissza fogom vonni ezt a javaslatot, mert nem akarom, hogy ilyen javaslat, ha nem találna elfogadásra a Képviselőházban, kolliziót idézzen elő a Felsőház és a Képviselőház között. Mindéi,esetre azonban kötelességet véltem teljesíteni, amikor ezekre a körülményekre a t. Felsőház figyelmét felhívtam. (Éljenzés és taps a középen.) Elnök : Szólásra következik Rakovszky Endre felsőházi tag úr ő méltósága! Rakovszky Endre: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Hogy a közigazgatási reform, közéletünknek ez a régi nagy problémája, az elmúlt negyven esztendőnek nagy elvi harcai és eredménytelen kísérletezései után, ha nem is egy organikus, de számos aktuális kérdésre kiterjedő 17"