Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-48

88 Az országgyűlés felsőházának 48. ülés biztosító hatását és rendeltetését az egész vonalon nem volt képes beváltani, még pedig azért nem, mert az 1907. évi törvény hatálya — mint Ő excellenciája is mondotta — a katonai bírásko­dási viszonylatban nem érvényesült Nem érvé­nyesült az akkori katonai szervezet miatt. Más­részt az azóta alakult új biróságok tekintetében à régi törvény szintén nem nyújtott módot arra, hogy ezeknek a hatásköri összeütközési eseteknek elbírálása bírói kézbe tétessék le. Elsősorban tehát alapjában véve azt célozza ez a törvényjavaslat, hogy a hatásköri bíróságnak alkotmányjogi biztosítékot képező hatásköre ki­terjesztessék a magyar jogi életnek minden meg­nyilvánulására, minden ágára, vagyis, hogy a szabadságjogok minden hatósággal szemben e legfelsőbb forum által biztosíttassanak és megvé­dessenek. Ebből kifolyólag gondoskodnunk kellett arról, hogy azazótaalakultú.ibíróságokúj hatóságok és a meglévők közötti hatásköri összeütközések esetére "is kitérjesztessék a hatáskör, Ez volt az. egyik, a fő indok ; a másik indok pedig az, amire ő excellenciája szintén lámutatott, hogy ennek a hatásköri bíróságnak megadjuk azt a jogot, hogy döntvényt alkotva, ez a döntvény a hatóságokra, bíróságokra kötelező erővel bírjon mindaddig, amíg ez a legfelsőbb fórum ezt a maga döntvé­nyét meg nem változtatja. Szükséges volt ez azért, mert ha az 1907. évi törvény rendelkezése maradt volna hatályban, tényleg bekövetkezhetett volna az az eset, amely esetre ő excellenciája itt rámutatott, hogy nem lévén kötelező a hatásköri bíróság döntvénye egy más esetben, a különféle hatóságok ismét csak a saját belátásuk szerint — nem kötve ez­által a felsőbírósági határozat által — járhattak volna el és ezáltal jogbizonytalanságot teremt­hettek volna. Ez volt a másik cél, és én azt hiszem, hogy ennek a két célnak 'a törvényben történt megvalósítása által most már az egész magyar jogélet terén, az egész magyar jog­szolgáltatás minden ága tekintetében teljes bizonyosság teremtetett abban a tekintetben, hogy a legfelsőbb független hatásköri bíróság megóvja minden halóságnak és minden bíróság­nak a kompetenciáját és biztosítja azt a fő-fő alkotmányjogi alaptételt, tiogy senki illetékes hatósága, bírája elől el nem vonható. Ezek a gondolatok érvényesülnek ebben a törvényben. Én azt hiszem, hogy ez Magyarország alkotmányjogi épületének egy lényeges betető­zése. És ezért kérem az igen t. Felsőházat, mél­tóztassék ezt a törvényjaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nitom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot ál­talánosságban, a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni, igen, Vígy nem! (Igen!) Ha igen, ki­mondom a határozatot, nogy a Felsőház a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakas air ak sorszámát felolvasni. Borbély György jegyző (olvassa a törvényja­vaslat címét és a szakaszok sorszámát.) Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfo­gadja azt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben véglegesen, igen vagy nemi (Igen!) Kérem, méltóztassanak azok, akik a törvény­javaslatot végszerkezetiien elfogadják, azt felállás­sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a 1928. évi november hó 16-án, pénteken. hatásköri bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének mód< sításáról szóló törvényjavas­latot a Képviselőház szövegezési szerinti végszer­kezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesít­tetni fog. Mai napirendünk ezzel letárgyaltatván, az ülésünk elején hozott határozatnak megfelelően következik Bernát István ő méltóságának inter­pellációja a kultusz- és az igazság ügy miniszter urakhoz, a könnyelmű elválások tárgyában. Bernát István ő méltóságát illeti a szó. Bernát István : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Igen tisztelt Felsőház" (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt majdnem két évtizeddel, egészen precí­zen : 1911-ben, egyik szürke tudományos folyó­iratunkban egy már akkor nagy reményekre jogosult fiatal statisztikusunk tollábóJ, aki azóta Magyarország pénzügyminiszteri székébe emel­kedett és itt nagy sikereket érve, éveken át vezette a pénzügyeket: Bud Jánosnak a tollából egy ta­nulmány jelent meg, mely azzal a nagyon sajná­latos jelenséggel foglalkozott, hogy Magyarorszá­gon a házassági elválások az utóbbi — már az akkori — időkben rendkívüli módon megszapo­rodtak és pedig annyira, hogy összehasonlítva az itteni adatokat a külföldi államokban gyűjtött idevonatkozó adatokkal, Magyarország sötét ké­pet mutat- Bud kutatván a jelenség okait, kény­telen volt azt konstatálni, hogy az elválások az 1894-ben megalkotott házassági törvény óta rohamosan emelkedtek, de még rohamosabb lett az elválások emelkedése akkor, amikor 1907-ben a XXXI. törvénycikkei a Kúria ezektől az ügyek­től a túlterheltség miatt mentesíttetett. Bud felszólalása ]9ll-ben történt. Akkor a magyar társadalomban ez a felszólalás alig kel­tett visszhangot. Egyetlen egy társadalmi testület volt, amely felismerve ennek a kérdésnek nagy fontosságát és azt látva, hogy itt igazában véve nem egyes felekezeteknek, hanem az összes fele­kezeteknek életbevágó érdekéről van szó, próbált bizonyos társadalmi mozgalmat megindítani. Ez az egyesület a Magyar Kálvin Szövetség volt, amelyliek tényleg sikerült ezen a téren bizonyos eredményeket elérnie. A legnagyobb eredmények közé kell soroznom azt, hogy JSíagy-Magyarország utolsó hercegprí­másától az egyesülethez egy levél érkezett, amely­ben a kezdeményezéssel való tökéletes harmóniá­ját, megegyezését jelenti ki és maga részéiői fenn­tartva természetesen katholikus álláspontját, min­den olyan mozgalmat támogatni hajlandó, amely a házasságok stabilitását és tartósságát biztosí­tani igyekszik. Még két más egyházi fejedelemnek idevonat­kozó leveléről ke 1 megemlékeznem. Az egyik Prohászka Ottokáré, aki, alig pár héttel halála előtt, körülbelül hasonló értelemben nyilatkozott és igen erős módon megrótta a magyar társada­lomnak azt a fejlődését, amelyet e tekintetben mutat. A másik pedig Ravasz Lászlóé, aki rá­mutatott arra, hogy e bajok orvoslása tulajdon­képpen csak a vallás, illetőleg az egyházak révén eszközölhető. (Ügy van! Úgy van!) 1914-ben sikerült egy társadalmi mozgalmat indítani, amelynek eredménye gyanánt előter­jesztés történt az akkori igazságügyminiszter úr­hoz, Balogh Jenő ő excellenciájához, és én ismerve lelkületét, felfogását, erősen bíztam abban, és hi­szem ma is, hogy ha közbe nem jön a háború, ezen a téren kezdeményezőleg lép fel. A háború után a romok eltakarításával vol­tunk elfoglalva. Kevés időnk és figyelmünk ma­radt arra, hogy vannak bizonyos, hogy úgy mondjam felszín alatti folyamatok és áramlatok, amelyek a nemzet életére nagyon veszedelmesek lehetnek, amelyeknek gyengítése, kiirtása nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom