Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-47
Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. 63 bejöttem, kértem a javaslatot és azon a magam részéről, ha jól emlékszem : három lényegesebb módositást óhajtottam tenni. Ekkor kerestük az előadó urat. Fájdalom, nem tudtam megtalálni az előadó urat- Közvetíteni akartam a módosításra irányuló kívánságot, azonban ez nem sikerült. Ennek eredménye az lett, hogy amikor a hitelesítési tárgyalást egy órára kitűztem, az előadó ur őméltóságát nem tudtam megtalálni. A bizottság mindamellett összeült, azonban ott olyan véleménykülönbségek merültek fel, hogy nem tudtuk a hitelesítési eljárást ugy befejezni, amint azt kellett volna, és végre is igy voltam kénytelen a bizottsági jelentést én is aláírni. Méltóztassék most figyelembe venni, hogy ez 18-án délután háromnegyed kettőkor történt. Nekünk még aznap be kellett küldenünk a bizottsági jelentést a nyomdába, ott azt ki kellett szedni, lenyomatni, visszaküldeni és még aznap a bizottsági tagoknak szét kellett küldeni, hogy tájékozódhassanak ennek tartalmáról. Ilyen körülmények között olyan kevés ido állott rendelkezésünkre, hogy már ujabb megidézéseket nem teljesíthettünk. Másnap azután természetesen ilyen alakban került ide a törvényjavaslatról szóló jelentés, amelynek tartalmát most kifogásolják. Méltóztassék ezekután megengedni, hogy a mélyen t. Felsőház bírálatára bocsássam azt a véleményemet, hogy Hadik őexcelleneájának kritikája az előadó urral szemben talán egy kicsit túlzott és t ! Ián nem is egészen igazságos. Túlzottnak találom azt azért, mert hiszen az előadói szövegben, ha azt alaposan megnézzük, igazán semmi olyan nincs, amely glorifikálása volna a javaslatnak, vagy merőben ellenkeznék őexcellenciája álláspontjával. Én magam is átolvastam az előadó ur szövegét, de nem tudtam ilyet felfedezni. De feltéve, hogy ilyen megtévesztő vagy félrevezető mozzanat lett volna abban a javaslatban, őexcejlenciáéknak akkor is módjuk volt ezt itt a plenáris ülés alkalmával kifejezésre juttatni és az előadói jelentésnek hatását nullifikálni. Részemről igazságtalannak tartom őexellenciája eljárását, először azért, mert neki figyelembekellett volna vennie ezeket a körülményeket, amelyeket hangsúlyoztam, hogy milyen rövid idő állott rendelkezésünkre, amelyet nem tudtunk jobban felhasználni, már csak azért sem, ismétlem, mert az előadó urat nem tudtuk megkapni; másodszor igazságtalannak tartom azért, mert azt el kell ismerni, hogy az előadó urat ugyanazok a nemes intenciók vezették minden előadásánál és minden munkásságánál, amelyek vezették őexellenciáját (Ugy van! half elöl. — Gróf Hadik János : Na, na !) De igazságtalannak tartom végül azért is, mert — bocsásson meg őexellenciája — az a hangnem, az az irányzat, amelyben ez a jelentés szerkesztendő volt, soha sem szavazás, sem vita tárgyát nem képezte, sőt, amikor az előadó ur a bizottságban előadta ugyanezen gondolatok és elvek alapján a maga véleményét, akkor ellene különleges véleményt nem támasztottak. Szavazás tárgyát csupán az a két indítvány képezte, amelyek be is jöttek a jelentésbe és pedig egészen őexcellenciája intenciója és akarata szerint. Végül méltóztassanak megbocsá.itani, igenis aláirtam a jelentést, de azt mégis meg kell jegyeznem, hogy a logikának úgynevezett örökérvényű törvényei szerint, ha egy bizottság valamely törvényjavaslatot elfogadásra ajánl, akkor arról a törvényjavaslatról mégis csak kell valami jót is mondani. (Derültség.) Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Szőke Gyula előadó : Szót kérek !) FELSŐHÁZI NAPIZÓ, in. Elnök : Milyen címen kíván az előadó ur szólni 1 Szőke Gyula előadó : Személyes megtámadtatás cimén. Elnök : Méltóztassék ! Szőke Gyula előadó ' Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Az előbb azt voltam l átor mondani, hogy szokatlan, hogy azért támadják meg az előadót, mert a bizottsági jelentésben az ő véleményének egy porcikája is benne lenni látszik. Most gróf Hadik Őexcellenciája megengedte magának, hogy miután szerinte én belepottyantam az előadói székbe, megleckéztessen engem, hogy mit kell tudomásul vennem. Méltóztassék nekem megengedni, én nem gondolom, hogy az előadói székbe belepottyantam. Ens>em a bizottság megválasztott az előadói tisztre, amelyet mély tisztelettel elfogadtam és igyekeztem annak meg is felelni. A mélyen t. Ház bölcsesége fogja megállapítani, hogy megfeleltem-e annak 1 Méltóztassék megengedni, bármilyen jól vagy rosszul csináltam, de immár harmincéves közpályám alatt olyan kritikát, amilyennel gróf Hadik őexcellenciája engem megtisztelt, a közpályán való működésemért még soha nem kaptam. Méltóztassék ezért megengedni, hogy ne kövessem őexcellenciáját abban a hangnemben, amellyel ő engem megtisztelni szives volt. mert az alatt a hosszú idő alatt, amióta a közpályán és a magánéletben dolgozom, ugy a politikai téren, mint odahaza, a legmélyebb tisztelet hangsúlyozását és ilyen hangnemet szoktam meg. (Tavs a balközépen.) Elnök: A földmivelésügyi miniszter ur őexcel lenciája kíván szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház ! Miután az előttünk fekvő javaslat nemcsak pénzügyi és birói, hanem földbirtokpolitikai vonatkozású is, méltóztassanak megengedni, hogy az általános vita során elhangzott s a földbirtokpolitikai szempontokat érintő egyes felszólalásokra válaszomat röviden megadhassam. Mélyen t.. Felsőház ! A föld birtoklásának kérdése minden nemzetnek fontos ügye, sokszorosan fontos azonban Magyarországon, ahol — agrárállam lévén — a lakosság túlnyomó része hivatásszerűen foldmiveléssel foglalkozik, kenyerét, megélhetését foldmiveléssel s a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos munkák végzésével biztosítja. A föld szeretete, a földtulajdonszerzés utáni vágy tehát érthető nálunk, mert hiszen azok, akik foldmiveléssel foglalkoznak, a maguk és a családjuk jövőjéről való gondoskodást, existenciájuknak biztosítását ezen az úton kívánják elérni. A föld mivelése sok-sok verejtéket, nehéz fizikai munkát igényel, épen azért a föld szeretete, a földtulajdonszerzés vágya, tehát erénye a mi népünknek, amelyet meg kell becsülnünk és ápolnunk kell, mert hiszen az volna egy agrárállam csődje és bukása, ha a mi népünk nem szeretné a földet, a földtulajdonszerzés utáni vágyról lemondana, ha megvetné a nehéz földmivesmunkát és talán könnyebb és kényelmesebb megélhetési módokat keresne. Mélyen t. Felsőház ! A földreform fogalma régi fogalom, amely mégis mindig uj marad. A földreform kérdésével, mintahogyan azt az előadó ur is volt szives előadói beszédében említeni, nálunk is a multakban nemcsak a gazdasági élet vezetői és irányitói, nemcsak a birtokososztály, de maga kormányzat is foglalkozott, mert hiszen egyik nagynevű elődöm idevonatkozói ag egy kész törvényjavaslatot is készített, amely azonban, sajnos, a fiókban maradt. Ha annak idején ez a törvényjavaslat törvén erőre emelkedett volna, akkor a magántulajdon és az 12