Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

38 Àz országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. és az ezzel kapcsolatban felveendő kölcsönök biztosítását célozza. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekben a kérdésekben utaljak a Felsőház közgazdasági és közlekedésügyi, közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi egyesített bizottságainak jeleütésére és méltóztassanak megengedni, hogy eltekintsek attól, hogy a törvényjavaslat egyes szakaszainak rendelkezéseit ismertessem. (Helyeslés.) Ugy gondolom, hogy ezekre ma már, miután közkézen forognak, nincsen szükség. Rá kell azonban mutatnom mégis egyes rendelkezésekre, amejyek talán megvilágításra szorulnak és amelyekre vonatkozólag az egyesitett bizottságok határozati javaslatokat is fogadtak el épen azért, mert már most leszögezni kivánja a mélyen t. Felsőház azt, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén annak keresztülvitelét milyen elvék, milyen szempontok és milyen határok között kivánja eszközölni. A megválthatóság a törvényjavaslatban meglehetős szűk térre szorittatott, mert a törvényhozás ma már abban a szent meggyőződésben van, hogy további megváltási eljárás lefolytatására szükség nincs, az felesleges és a földnek állandó mozgását vonja maga után. Én megvallom — és azt hiszem, velem együtt az együttes bizottság is — a megválthatóság kérdését még szűkebb térre kívántam volna szoritani, mert különösen a kishaszonbérletek kérdésében, amelyeket most bizonyos feltételek és körülmények között megváltani enged a törvényjavaslat, egészen felesleges, hogy ismét közel 200,000 kat. hold földet hozzunk mozgásba. Ebben a tekintetben a Felsőház együttes bizottsága határozati javaslatot is terjeszt be, amelyben megmagyarázni kivánja azt a határt és megvonni kivánja azt a kört, amelyen belül ez a megváltási eljárás lefolytatandó volna. A másik ilyen magyarázatra szoruló jogi kérdés az ingatlanok ellenértékének megállapítása. Példánk van már a korábbi földbirtokreform eljárásokból arra, hogy bizonyos normákat fel kell állítani, az értékmegállapitás tekintetében és szomorú tapasztalataink vannak a jelenlegi földbirtokreform eljárásáról is, amikor a normák felállítása nélkül eszközölt megváltási ármegállapítások a legnagyobb szélsőségek között változnak, úgyhogy néhol a valóságos értéknek alig egy pár százaléka, máshol pedig annak többszöröse állapíttatott meg. Nem állítom azt, hogy egy norma felálllitása mindig abszolút igazságra fog vezetni, ellenben állítom azt, hogy lehet normát felállitani, ame y megközelíti általában az igazságot, és ez az a törvényes rendelkezés, amely a kataszteri adatok alapján kivánja megállapítani a föld értékét. így ha talán nem is teljesen igazságos ármegállapítást fog eszközölni, de általában legalább meg fogja mégis közelíteni azt az értéket, amelyet a földbirtokreform során, tehát nem a szabadforgalmi eladásban, az ingatlanok elérhetnek. Rá akarok azonban mutatni arra a hibára — és ez egyéni véleményem — hogy az 1921. évi szeptember 7-iki dátum szerinti felállítás, mint a kataszteri adatok állapotának íixirozása, nem egészen szerencsés, mert hiszen a kataszteri kiigazításokat elrendelte ugyan annakidején a törvényhozás és ennek végrehajtásáról a kormány intézkedett is, azonban igen sok helyen ezt 1921. szeptember 7-éig nem vitték keresztül. Hiszen méltóztatnak emlékezni rá, hogy már a világháborút megelőző pár év alatt sem lehetett ezeket kijavítani. Magam tudok esetet, ahol ötször hatszor is sürgetni kellett a kiigazítást 1913 óta és még ma sem vitték keresztül. Ilyen körülmények között nehéz azt mondani, hogy az 1921. szeptember 7-iki kataszteri állapot kell hogy irányadó legyen, kivéve, ha a kormány gondoskodik róla, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben ez a kataszteri kiigazítás 1921. szeptember 7-éig meg nem történt volna, ez a kiigazitás előbb keresztülvitessék és a vételár azután állapíttassák meg- Erre annál is inkább szükség van, mert konkrét eseteket tudunk — nem egy esetről beszélek, hanem igen sok esetről — amikor a megváltást szenvedett földbirtokos földje valódi belső értékének, nem forgalmi értékének, hanem a kisebb, a gazdasági értéknek csak alig Vio-ed részét kapná meg, ha ezek a kataszteri adatok kijavítva nem volnának. Fontos jogi rendelkezése a javaslatnak a 3 §. harmadik bekezdésének az a rendelkezése, hogy a földhöz jutottak bizonyos földekre vonatkozólag már meghozott, jogerős birói Ítélettel megállapított vételárát most megtámadhatják, ha az aránytalanul magasnak látszanék és ennélfogva újrafelvételi alapon kérvényezhetik a vételár ujabb megállapítását. Ez a rendelkezés az egyik, amely az együttes bizottság jelentése szerint nem találkozhatott az együttes bizottság helyeslésével, Ha nézzük azt, hogy tényleg egy jogerős birói Ítélet utólagos megváltoztatására irányuló jog adatott, akkor azt mondom, hogy az együttes bizottság jelentése helyt áll és nem helyes az az ujabb törvényhozási intézkedés, amely mindig visszaható erőt kivan tulajdonítani az egyes rendelkezéseknek. Azoknak véleményét is meg kell fontolni azonban, akik az esetleg előfordult igazságtalanságok kiküszöbölésére kivannak módot adni és ebben a tekintetben — azt hiszem — a mélyen t, Felsőház bölcsessége meg fogja találni azt az utat, amelyen a vélemények kiegyenlitődésével a helyes törvényhozási alkotás, a helyes törvényhozási rendelkezés helyet fog foglalni. Végül jogi intézkedés — és pedig fontos jogi intézkedés, — a törvényjavaslatban az hogy a földhöz juttatottak tulajdonjoga a külön alkotandó telekkönyvekbe bevezettesék, még pedig tehermentes lejegyzéssel. Fontosnak tartom ezt a rendelkezést, mert látszólag ez a rendelkezés sérti a korábbi tulajdonos jogát és sérti a hitelezők jogát. Ez a rendelkezés azonban folyik az 1920 : XXXVI. tcikkből és ennek novelláiból s ennélfogva korrektivumot kellett felállitani, hogy jogsérelem tényleg ne következzék be. Ez a korrektivum pedig az, hogy a vételárhátralék dologi teherként terheli a megváltott ingatlant, tehát akár átvitetik uj telekkönyvbe, akár nem, akár uj teher jön rá, akár m m, a vételár az ingatlant követi és minden követelést megelőz. A másik.megállapítás pedig a hitelezők javára az, hogy a vételár telekkönyvi birói letétbehelyezendő, hogy a hitelezők igényei kielégíttessenek. Nem állítom, t. Felsőház, hogy ez teljesen megfelel annak a régi jogszabálynak, hogy a telekkönyv az az abszolút biztonságú közogi irat, amelyből megállapíthatjuk az ingatlan vagyoni állapotot, de állítom azt, hogy az eddigi javaslatokkal szemben ez előrehaladás és mint előrehaladást, el kell fogadnunk s igyekeznünk kell, hogy ez igy keresztül is vittessék. A törvényjavaslat földbirtokpolitikai rendelkezése — mint voltam bátor emliteni — az elővételi jog a kormány részére és az eladásnál elővételi jog gyakorlásának hiányában a hozzájárulás megtagadásának joga, valamint a további földfelosztás irányítási joga. A törvényjavaslat elővételi jogot kivan biztosítani a földmivelésügyi miniszternek a törvényjavaslatban körülirt kétszáz holdon felüli eladások esetében, azonban ugyanazon feltételek mellett, mint amelyekkel az adás-vételi szerződés megköttetett. A törvényjavaslat továbbá biztosítani kivánja a kormánynak azt a jogot, hogy amennyiben nem élne az elővételi joggal, fontos