Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-44

Az országgyűlés felsőházának 44. ülése 1928. évi július hó 11-én, szerdán. 29 alapján olyan árat diktál, amely megfelelő bevételeket biztosit. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de én, aki eléggé ismerem az állami monopóliumok természetét, nem hiszem el, hogy ezek a monopóliumok egy-két kivételtől eltekintve valami nagyon gazdaságosak lennének. Ellenkezőleg : az állami bevételek biztosítása céljából jönnek létre a monopóliumok és nem, a gazdasági szükségszerűségből kifolyólag, és ijjépen ezért a lényeg az, hogy hatalom adassék az államnak arra, hogy a bevételeket belátása szerint, szükség szerint emelje. Nem hiszem tehát, hogy célszerű lett volna a gyufamonopólium megteremtése. Külföldön egyes helyeken megteremtették ugyan és lehetett volna gondolkozni arról, hogy itt is megteremtsük, ismétlem azonban, hogy nem hiszem, hogy a mi viszonyaink között ez célszerű lett volna. Mélyen 1 Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy tisztelettel kifogást emeljek gróf Hadik János őexcellenciája beszédének ama megállapítása ellen, hogy itt egy termelési ág el van zálogosítva. Engedelmet kérek, akár hogy forgatom ezt a kérdést, ezt nem tudom belátni Mert mit jelent az elzálogosítás Î Jövedelmeknek tulajdonba adását. Ezt a szerződés azonban sehol sem teszi. Mi ennek a szerződésnek a, lényege 1 Az, hogy számoltunk azzal a ténnyel, hogy a tröszttel szemben állunk. A Képviselőházban egy pár nappal ezelőtt rámutattam arra, hogyan alakulnak a gyufaárak az egész világon. Tessék megnézni, tulaj donképen csak egyetlen egy állam van — Ausztria, — ahol a gyufaár látszólag olyan nivón van, mint nálunk. Látszólag mondom azért, mert bár Ausztriában mindössze négy fillér a gyufa ára, 4 pengő fillér, de ott a gyufaadó — lehet hogy a számokban valamit tévedek, mert nincsenek előttem az adatok ami 1*50 filléres tételünkkel szemben 0'47 pengő fillér. Méltóztassanak ezt a különbséget figyelembe venni és akkor látható, bogy ott is már tulaj donképen 5 fillér a gyufa ára. De Ausztria más helyzetben is van, mint mi, nem is beszélve arról, hogy a fa inkább rendelkezésére áll. Ettől eltekintve, ha a világpiacon nézzük a gyufa áralakulását, azt látjuk, hogy az árak mindenütt, ahol ez a szervezet talán minden befolyás nélkül érvényesiti hatását, messze túl vannak ezen a határon. Ezt a törvényjavaslatot tehát ebből a szempontból kell megítélni. Ez a törvényjavaslat, függetlenül a szerződéstől, a ma -yar termelés érdekeit, igenis, minden körülmények között meg akarja védeni. (Gróf Hadik János : Nem sikerült !) Szükség van erre a törvényre, ha létrejön a szerződés, de szükség van rá akkor is, ha nem jön létre. Ha nem jön létre a szerződés, akkor ez eszköz, amellyel védekezhetünk a tröszt fellépése ellen ; ha pedig létre jön a szerződés, akkor — nyugodt lélekkel merem állítani, mert hiszen más államok sem szegyeitek ezzel a tröszttel ilyen szerződést kötni, Franciaország nagyhatalom és végeredményben mégis igy járt el, mert érdekei igy kívánták, nekünk sincs tehát mit szégyelnünk — mi semmi egyebet nem teszünk, mint hogy termelési megállapodást létesitünk, amely mig az egyik oldalon tagadhatatlanul egyedüli jogosítványt ad a termelésre ennek a trösztnek, addig a másik oldalon biztositja mindazokat a jogokat, amelyek a kormánynak szükségesek. Mert méltóztassék elolvasni ennek a szerződésnek 9, pontját : abban a tröszt elfogadja nemcsak az eddig fennálló törvényeket, hinem elfogadja az ebben a törvényjavaslatban levő szabályozásokat is. (Helyeslés a baloldalon.) Lehet talán arról beszélni, hogy melyik lesz az erősebb fél a későbbi időkben, de ebben a tekintetben az én nézetem szerint mindegy, hogy van-e szerződés, vagy nincs, mert ez attól függ, hogy a kormány milyen erős. Akár van szerződés, akár nincs, látjuk, hogy ha a gazdasági élettel szemben fel akar lépni a hatalom, az eredmény mindig attól függ, hogy mennyire tud a maga hatalmával élni, természetesen mindig a jog határai között. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tekintetben azok a jogok, amelyek a kormány részére biztosítva vannak, érvényesülni fognak, annál inkább, mert ezeken a jogokon túlmenni nem akarunk és erre nem is gondolt soha senki. Ilyen körülmények között azt a telelt, hogy itt elzálogosítás történnék, a magam részéről nem tudom elfogadni. Ellenkezőleg, mikor egy olyan hatalmas tőkecsoporttal állok szemben, amelynek ma már birtokában van a termelés és ezzel a hatalmas tőkecsoporttal szemben megállapítom, hogy : neked kötelességed a magyar fogyasztást az egész vonalon magyar termeléssel fedezni, akkor ez nem egy termelési ágnak idegen tőke számára való elzálogosítása, hanem annak az idegen tőkének a magyar földhöz való kötése. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha az ellenkező álláspontra helyezkednénk, végzetes útra lépnénk, mert akkor nagyon sok iparágra, amely idegen tőkén alapszik, azt kellene mondanunk, hogy nincsen itt helye. Egészen más elveket kell követnünk. Azt kell vallanunk, hogy csak jöjjön ide az idegen tőke, hadd foglalkoztassa a magyar munkáskezeket, mert ez a mi érdekünk. Ebből a szempontból nézve a helyzetet, azt tartom, hogy a kormány a tervezett megoldással talán még szerencsésebb is e téren, mint ahogy az máshol történt, amennyiben a magyar fogyasztást idebenn fogják fedezni. A szerződésből méltóztatik látni, hogy a jövőben még a luxusfogyasztást illetőleg is itt ell a termelést végezni. A kormány tehát a magyar termelést biztosította és a magyar munkás sorsát szem előtt tartotta. Az a feltevés is felmerülhet, hogy végeredményben az exportban ez akadályozni fog minket. De ne legyünk ennyire túloptimisták ebben a kérdésben sem. Mi törekedtünk exportot csinálni, de nyíltan bevallhatjuk, hogy nem sok eredménnyel. Ne feledjük el azonban a kérdés másik oldalát sem. Nézzünk közül : ez a tröszt mindenütt szerveződik és organizálódik. Látjuk, hogy ennek a trösztnek hatalmi köre lassan kiterjed körülöttünk is, hiszen majdnem az összes környező államokkal folynak tárgyalások. És vájjon nincsen-e több kilátásunk nekünk exportra akkor, ha a trösztnek saját termelése van itt ? Ha ugyanis azt fogja látni, hogy a szomszédba exportról lehet szó, akkor egészen biztos vagyok afelől, hogy mindenképen meg fog próbálkozni azzal, hogy innen oda exportáljon. Ha pedig a tröszt megorganizálódik a szomszédban anélkül, hogy szerződést kötnénk vele, akkor mindenki el kell hogy higgye nekem, hogy úgysem tudtunk volna oda exportálni. Ez kizárólag konkurrencia kérdése. Megpróbálkoztunk az exporttal pl. Franciaországba, ahol elég magas árak vannak, valahogy sikerült is, de különösebb eredményeket nem értünk el. Azt hiszem, hogy ezeket Hadik őexcellenciája is látja, mert hiszen a törvényjavaslatot és alapjában véve az abban foglalt elveket elfogadja. De nézzük, hogy ilyen hatalmas világszervezetekkel szemben, amelyek mindjobban átfogják az egész világot, tulaj donképen van-e valami védekezés lehetősége ? (Gróf Hadik János : Van módja, de élni kellett volna vele!) Kérem őexcellenciáját, ezt bizzuk talán a jövőre, mert hiszen nem látjuk a jövőt. A jövő fogja megmutatni, hogy mennyire fogunk élni és mennyire kell élnünk a védekezési lehetőségekkel. Nekem a másik fél-