Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-49

Àz országgyűlés felsőházának 49. ülése javaslatommal, hogy csak a jövő év végén vagy közepén tudtam volna tárgyalás alá juttatni, nem haboztam volna abban a tekintetben, hogy nem nyújtok be törvényjavaslatot, mert a megalkotandó új törvénnyel lehetett volna a jelenlegi állapotot egyszerűen azzal elimináloi. hogy a régi törvény hatályát vesztette. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy a javaslatom nagyjában készen van, az érdekkörök is tárgyalás a á fogják vermi, különösen ami az adminisztrácionális részt illeti Kissé késedelemben vagyok a politikai rés

z megszerkesztésével. Ez nagyobb előtanulmányt, nagyobb statisztikai adatgyűjtést igényel. Ezeknek minden részletét még nem kaptam meg a statisztikai hivataltól, de mihelyt megkapom, nem sok időbe fog kerülni formába önteni azokat a részeket is, melyek magával a politikai résszel foglalkoznak. így remény van arra, hogy legrövidebb időn belül — terminust nem akarok mondani, mert nem tőlem függ ezeknek a terminusoknak beváltása, hanem sok körülménytől — elkészítem a törvényjavaslatomat, amint arra a lehetőség megvan és előzetesen letárgyaltaim ki vánom mindazokkal a tényezőkkel, amelyekre tartozik s így kerül majd a plénum elé. (Joanovich Pál: A fővárossal méltóztatik majd előzetesen közölni ?) A fővárossal mint ilyennel nem fogom közölni, mert az eddig sem volt gyakorlatban. Ennek a gyakorlatnak felvétele igen rossz volna és téves gyakorlat megindítását jelentené. Ennél a törvényjavaslatnál is pártközi konferenciát hívtak össze s az illető uraknak tudomására hoztam, hogy mi a tervem. Valószínűleg hasonlóképpen fogok cselekedni a másik törvényjavaslatomnál is, de az egyes pártok vezéreivel mindenesetre közölni kívánom a törvényjavaslatot és esetleg a véleményüket is meg fogom hallgatni ebben az irányban. Természetesen mindezek meghallgatása időkitolást jelent, aminek én nem vagyok túlságosan barátja, mert akkor majd mindig engem méltóztatnak sürgetni. Az igen tisztelt felsőházi tag úr int, hogy nem, pedig mindig sürgették, hogy már adjam be, sőt ő méltósága volt az, aki tőlem napra határozott Ígéretet kért. (Joanovich Pál : A közigazgatás rendezése tárgyában !) A fővárosi reform törvényjavaslatnak időre való benyújtását követelte tőlem. Erre a terminusra nem tudok Ígéretet tenui, de törekvésem az. hogy ezt a törvényjavaslatot miüél előbb beterjesszem. Ügy áll a helyzet, hogy most választani kellene ismét három évre. Megvan a reményem arra, hogy ezt a törvényjavaslatot egy év alatt te ő alá tudom hozni, úgyhogy már az új törvény alapján lehet a választást elrendelni. Mint említettem, az összes fővárosi törvényhatósági pártok vezéreit magamhoz kérettem és közöltem velük ezt a szándékomat. Az összes pártok vezérei kijelentették előttem, hogy ők nem helyeslik az én elhatározásomat, mert kissé hosszúnak találják az időt, de ettől eltekintve is minden egyes párt készséggel megy bele a választásokba, mert mindegyik a győzelem biztos reményével tudna a választásokon megküzdeni, őszintén szólva, ez az egyhangú elhatározás engem megnyugtatott abban az irányban, hogy azzal, hogy a törvényjavaslatot mégis benyújtottam, senkivel különös sérelem nem történik, hanem mindenkivel egyforma sérelem történik, mert mindenki azzal az egyenlő bizakodással és reménnyel ment volna a választásba, mint a másik, így tehát tulaj dóriképpen sérelem egyformán ér-t mindenkit, sőt ha úgy veszem, egyiket sem érte sérelem ebből a szempontból. (Ügy van!) De nem tartottam volna helyesnek, mert magának a törvényhatóságnak is meglehetősen nagy költségével járt volna ennek a választásnak megejtése, 1928. évi november hó 28-an, szerdán. 107 adminisztrációs költségekkel, de az összes pártoknak is nemcsak anyagi áldozatot jelentene ez, de fizikai áldozatot is, és jelenti egy erkölcsi tőkének odadobását a választási küzdelmekbe, amelyet én nem kívántam volna így rövid időre eltékozoltatni engedni, mint az egy választás esetében megtörtént volna. Méltóztassék a pártoknak az ilyen most megtakarított anyagi és fizikai erőt, de különösen a felhalmozott nagyobb erkölcsi tőkét és erőt a jövő választásoknál annál erősebben és nyomatékosabban latbavetni, hogy az ő óhajtásuk és biztos reménységük, amellyel ebbe az ideiglenes választásba méltóztattak volna belemenni, annál jobban, súlyosabban jusson kifejezésre azoknak az intencióknak értei mében,-amelyeket önök képviselni hivatva vannak, pártjaik és zászlaik révén. Természetesen olyan határidőt kellett szabnom az egyes mandátumok meghosszabbítására, hogy azon idő alatt a törvény elkészülhessen s az ott nyerendő felhatalmazással, amelyben a választások előkészületére a rendes megállapított normáktól el érőleg szűnebb és rövidebb határidőkben legyen a választás eszközlendo, per analogiam, amint az 1925. évi választói törvényben is fmnakidején a kormánynak ez a felhatalmazás megadatott. Ugyancsak biztosítanom kellett éppen az autonómia szempontjából annak a lehetőségnek bekövetkezését, hogyha az autonómia felfüggesztési jogát itt nem szabályozom abban a formában, amint azt a törvényjavaslat kontemplálja, úgy megtörténhetett volna akármelyik párt részéről a mai ügyrend mellett, hogy rákényszeríthette volna a kormányzatot arra, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlését feloszlassam, így természetesen azt a célt, amelyet a törvény intendált volna, ezzel meg lehetett volna akadályozni. Ezt kikerülendő voltam kénytelen azokat a rendelkezéseket a törvényjavaslatba felvenni, hogy igenis, itt is érvényben maradnak az 1924. évi XXVI. tc.-ben a felfüggesztésre megállapított rendelkezések azzal, hogy amennyiben ezzel a joygal a belügyi kormány élne, akkor összehívni csak legkésőbb 1929. december 31-ig kellene. lit eltérés van a jelenlegi fővárosi törvénynél, mert ott meg van állapítva, hogy az első esetben hat hónapon belül, a második esetben egy vagy két év muha tartozik összehívni. Ezzel az autonómiát kívántam biztosítani, mert fel kellett tételeznem, hogy arra kényszeríteni nem fogják a jelenlegi viszonyok között a belügyi kormányzatot, hogy ebhez az eszközhöz nyúljon, mert akkor az egész autonómia felfüggesztődne és interregnum állana be, ami nem lehet az autonómia érdeke. Így tehát maga az autonómia fog igyekezni minden olyan eset felidézésétől tartózkodni, amelynek alapján a lehetőségét csak távolról is megadná a belügyi kormányzatnak arra, hogy ezzel a súlyos jogával éljen. Én azonban tartozom annak kijelemésével, hogy sokkal komolyabban fogom fel ezt a kérdést: én ehhez az eszközhöz nemcsak ennek a törvénynek alapján, de az eredeti törvényben foglalt ilyen rendelkezések alapján is, csak a legsúlyosabb és a legkomolyabb esetben élnék. (Élénk helyeslés) Ez szolgáljon megnyugtatásul, mert sokkal többre becsülöm az autonómiát, semhogy ezzel a joggal akár politikai, akár más célok szolgálatában könnyelműen élni kívánnék (Élénk helyeslés.) Ez ellenkezik az én egész valómmal, egész egyéniségemmel, Ez volt az indok ennek a törvényjavaslatnak benyújtására Nem kívántam jogokat sérteni, inkább célszerűségi alapokra fektettem az egész kérdést abból a szempontból, hogy nem lehet a két kérdést, a főváros adminisztrációját és a főváros politikai részének szabályozását önállóan rendezni, csak egy harmonikus, egységes törvény-