Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-37
Az országgyűlés felsőházának 37. ülése 1928. évi június hó 19-én, kedden, Báró Wlassics Gyula és gróf Széchényi Bertalan elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Bezerédj István, gróf Ambrózy Gyula, Igaz Béla, Koós Zoltán, Szuly János, Berzeviczy Albert, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Scitovszhj Béla, Walko Lajos, Bud János, gróf Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Latinovits Endre jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urat kérem fel. Bemutatom gróf Széchenyi Andor Pál újonnan kinevezett felsőházi tag meghivó levelét, A meghivó levél megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatik az igazoló bizottságnak. Bemutatom gróf Almássy Imre felsőházi tag levelét^ amelyben egészségének helyreállítása céljából hatheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért .szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés ) Kimondom, hogy a Felsőház a kért szabadságot megadja. Bemutatom Mezőberény község elöljáróságának meghivóját a község hősi halottainak emlékére emelt emlékműnek folyó hó 24-ik napján történő leleplezési ünnepélyére. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik az igazoló bizottság jelentésének tárgyalása Belatiny Arthur, Frommer Rudolf, Vészi József és Kolosváry Bálint felsőházi tagok igazolása, valamint gróf Vay Tibor felsőházi tag elhalálozása folytán az igazoltak névjegyzékének ujabb kiigazítása, továbbá gróf Zichy Béla elhalálozása folytán az örökös jogú főrendi családok részéről választásra jogosultak névjegyzékének kiigazítása, végül a Magyar Kegyes Tanít órend helyettes rendfőnöke felsőházi tagsági jogosultságának kérdése tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az igazoló bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan valaki az igazoló bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. senki nem kivan, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az igazoló bizottságnak a jelentésben foglalt javaslatait elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy Belatiny Arthur, Frommer Rudolf, Vészi József és Kolosváry Bálint felsőházi tagok az igazoltak névjegyzékének megfelelő rovatába felvétetnek, gróf Vay Tibor a felsőházi tagok névjegyzékéből, gróf Zichy Béla pedig az örökösjogú főrendi családok részéről választásra jogosult tagok névjegyzékéből töröltetik, végül a Magyar Kegyes Tanitórend helyettes rendfőnöke felsőházi tagsági jogosultságának kérdése érdemleges tárgyalás végett az igazoló bírósághoz utaltatik. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szólásra következik Bezerédj István őméltósága. Bezerédj István: Nagyméltóságú Elnök ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem fekvő állami költségvetés közel 2-5 millió pengő felesleggel zárul, ami mindenesetre konszolidált állapotra, az állam pénzügyeinek helyreállítására mutat és ebből a szempontból örvendetes jelenség. Ha azonban az érem másik oldalát nézzük, akkor kevésbbé örvendetes kép tárul elénk, nevezetesen a konszolidált és szanált állammal szemben áll egy leszegényedett, sok tekintetben megnyomorodott, némely rétegeiben egyenesen nyomorusággal küzdő társadalom, amelyről az összes felszólalók megállapították, hogy igen súlyos gazdasági válsággal küzd. Azt hiszem, ez nem elszigetelt jelenség nálunk, hanem Európaszerte igy van és következménye annak a rettenetes világháborúnak, amelyet végigszenvedtünk. Ha azonban a helyzet nálunk talán súlyosabb, mint másutt, annak mindenesetre Trianon a legfőbb oka. Ez a küszködő, ez a szűkölködő társadalom egyelőre vár, várja a segítséget onnan, ahonnan remélheti, várja különösen az államhatalomtól, de várja és reméli mindenekfelett a trianoni igazságtalanság jóvátételét, annak re52
