Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

34 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1927. évi november hó 26-án, szombaton. azért, mert ezek a hiányok imminensen és gyorsan egyébként, mint a tényleges birtoklás alapján való bejegyzéssel, nem orvosolhatók. De okulva a multakon és okulva azon, hogy a betétszerkesztésről szóló törvény gondozatla­nul hagyta a betétek későbbi sorsát, rábízta a felek tetszésére, hogy vájjon a tulajdonjogban beállott változás keresztül vitetik-e vagy sem, tz a törvényjavaslat a tulajdoni állapotot, a telekkönyvnek a tényleges állapottal való meg­egyezését és e megegyezésnek megállapítását hatósági ellenőrzés alá helyezi azzal a rendel­kezéssel, hogy módot nyújt arra is, hogyha a telekkönyvi hatóság a telekkönyvekben vagy egyéb adatokban ilyen elmaradásokat észlel, ezek tekintetében az eljárást hivatalból is el­rendeli. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a ren­delkezés a későbbi idők folyamán biztosítani fogja, hogy az ilyenformán rendbehozott te­lekkönyvekben a rend továbbra fentartatik. Az előadó ur rámutatott arra, hogy nélkü­lözi ebben a javaslatban olyan telekkönyvi in­tézkedések megtételét, amelyek az ingatlan tu­lajdoni állapotának és helyzetének rendezése szempontjából szükségesek lennének. Elsősor­ban rámutatott a földbirtokpolitikai célokból igénybe vett földek telekkönyvi bejegyzésére. Való igaz, hogy ebben a törvényben erre vonatkozólag nincs rendelkezés, jelenthetem azonban a Felsőháznak, hogy most van tárgya­lás alatt és befejezéshez közel az O. F. B. meg­szűnésével kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat s ebben a törvényjavaslatban igenis, bennefoglaltatik a rendelkezés az igénybe vett területek bejegyzésére vonatkozó­lag. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az előadó ur­nák megjegyzését és kérdését illetőleg meg­nyugtató kijelentést tehetek abban a tekin­tetben, hogy ez az eljárás, az igénybe vett terü­letek telekkönyvi lejegyzése talán nem fog olyan hosszú időt igénybevenni, mint ahogy azt az igen t. előadó ur a méltóságos Felsőház­nak jelezte, mert mi ezt a kérdést akként kon­templáljuk, — s az indokát is meg fogom adni annak, hogy miért kontempláljuk igy — hogy elsősorban az igénybevett ingatlanokat, hogy tiszta telekkönyvi helyzetet teremtsünk, osz­tatlan állapotban le fogjuk jegyezni és külön telekkönyvbe fogjuk felvenni. Annak a procedúrának, amelyre az előadó ur rámutatott, nevezetesen a kataszter el­különítésének, stb. a lejegyzés utáni időben kettős célja van. Első célja, amire az előadó ur is rámutatott, az, hogy a megváltást szenve­dett birtokra nézve telekkönyvi tiszta helyze­tet teremtsünk, másik célja pedig az, hogy a küszöbön álló pénzügyi megoldásnál a földbir­tokrendezés kérdésének olyan alapot és pedig gyors alapot teremtsünk, — mert gyorsan aka­runk cselekedni — amely az egész pénzügyi megoldás bázisát is fogja képezni. Mert ez a lejegyzett ingatlan terhelve talán dologi teher­ként azzal a bizonyos megváltási árral vagy a finanszírozó pénzintézet követelése által, mint flologi teher által már nyugodt telekkönyvi el­járás materiáját képezheti anélkül, hogy bár­melyik fél érdeke külön sérelmet szenvedne. (Helyeslés.) Áttérve az előadó ur által felhozott arra a kifogásra, amit a telekkönyvi hivatalokban a telekkönyvi teendők ellátásában beállott torló­dásokkal kapcsolatban mondott, kétségtelenül ugy van, ahogy az előadó ur mondotta. Szo­morú, talán soha nem látott állapotok vannak e tekintetben. Nem mentségül hozom fel, csak a helyzet megismerése szempontjából vagyok bátor közölni azokat a számadatokat, amelyek az egész helyzet kialakulását bőségesen meg­magyarázzák. Ha az 1924. évi állapotot veszem alapul, ak­kor a helyzet az, hogy 1925-ben, 1924. évvel szemben 40%-os az emelkedés, 1926-ban 1925-höz képest 100%-os, 1927-ben, 1926-hoz viszonyitva ismét 25%-os emelkedés állott be a telekkönyvi ügyforgalomban. Ha ezeket a százalékokat ösz­szeadom, körülbelül 170% jön ki 1924-gyel szem­ben. Ez az egyik indoka a telekkönyvi ellátat­lanságnak, de van egy másik indoka is. Amikor láttam a telekkönyvi hátralékok felszaporodá­sát, és azt a nyomasztó helyzetet, amely ennek következtében beállott, igyekeztem munkaerők beállításával a helyzeten segiteni. Már két év­vel ezelőtt a mostani telekkönyvezetők létszá­mának 50%-kai való felemelését kértem, vagyis kértem 135 telekkönyvvezetőt, nem pénzügyi szűkkeblűség volt, ami e kérésem megtagadásá­hoz vezetett, hanem az, hogy akkor ellenőrzés alatt állottunk, a létszámokat csökkenteni vol­tunk kénytelenek és semmiféle végszükség sem volt indok arra, hogy emelni tudtuk volna a tisztviselői létszámot. Próbáltam segiteni ugy, ahogy az adott helyzetben erre mód kinálkozott. Rendszeres tisztviselői állást nem állíthattunk be, mert el­lenőrzés volt, tehát díjnokokkal próbáltunk se­giteni. 135 rendes tisztviselő helyébe beállítot­tam a pénzügyminister ur hozzájárulásával 380 díjnokot, azonban ezek nem szakértők, hanem kezdő emberek lévén, velük a kivánt célt el­érni nem tudtuk. Talán most elkövetkezik a pillanat, hogy erről a kérdésről ismét beszélhe­tünk, hogy szakértő emberek beállítása lehetővé válik. A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy megfelelő munkaerőt kapjunk, hogy a hátralék feldolgoztassák. (Helyeslés.) Némi eredményt máris tudok felmutatni, mert a múlt évi hátralékhoz viszonyitva, ez év végére körülbelül 25%-kal csekélyebb lesz a hátralék. Azonban hol vagyunk még a béke­beli állapottól, amikor záros határidőn belül 8 nap alatt expediálni lehetett a telekkönyvi keresztülvezetéseket. Ki kell jelentenem, hogy nem a munkatel­jesités körüli mulasztás miatt állott be ez a hátralék, mert itt ismét statisztikai adatokkal bizonyíthatom, hogy mig a telekkönyvezetők megterhelése az 1911--13. évek átlagában, tehát békeidőben 3304 volt, addig 1927-ben 4444, tehát több, mint egyharmadrésszel több. Olyan hely­zetben vagyunk tehát, amelyért igazán nem az emberek, hanem az az áldatlan súlyos helyzet a felelős, amelyben az egész ország van. Egy ígé­retet tehetek, hogy errevonatkozólag minden erőmmel, törekvésemmel, látva, ismerve, tudva a nagy célt, melynek érdekében dolgozunk, mindent elkövetek, hogy ez a nagy oél eléres­sék. (Élénk helyeslés.) Szuly János igen tisztelt felsőházi tag ur­nák az ügyvédekre vonatkozó fejtegetéseire nézve legyen szabad azt a megjegyzést tennem, hogy teljesen tisztában vagyok azzal a súlyos helyzettel, amelyben ma a magyar ügyvédi kar van. Hogy mi által állott elő ez a súlyos helyzet, azt csak összetett módon tudjuk meg­határozni. Előállott ez elsősorban az ügyvédi munka megcsappanása folytán, ami viszont az ország elszegényedésének, forgalma csökkené­sének következménye, de előállott az ügyvédek számának rohamos növekedése folytán is, (Ugy van! Uay van!) En ezt a helyzetet nem hogy megnyugtató­nak, hanem katasztrofálisnak vagyok kényte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom