Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-20

30 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése kozási betegségek azok, melyeket maga a szak­munka okoz vagy okozhat, amilyen például az ólommérgezés, a higanymérgezés, a lépfene. Szóval ilyenfajta betegségek ellen való kárta­lanítás-, illetőleg biztosításról van ebben az ajánlásban szó. Ezt az ajánlást a magam ré­széről tisztelettel volnék bátor elfogadásra ajánlani azért, mert hiszen mi már törvényben intézkedtünk ebben az értelemben. A másik hármat azonban kérném mellőzni, illetőleg a jelentésemet elfogadni abban az ér­telemben, hogy az mellőzni kéri a másik három ajánlást. Nevezetesen azt az ajánlást, amely az üzemi balesetek kártalanítása kérdésében egyenlő elbánást kér az idegen honosok és a magyar állampolgárok között, az én jelentésem nem tudja elfogadásra ajánlani, és pedig azért nem, mert messzebb megy intézkedéseiben, mint amennyire a már meghozott törvények elmen­nek. A harmadik ajánlás az üzemi balesetek te­rén a legkisebb járadék megállapításánál akar egy minimumot ajánlani és elfogadásra kérni. Ezt szintén kérném jelentésemnek megfelelő pontja szerint mellőzni, amennyiben intézkedé­sében messzebb megy, mint a magyar törvény­hozásnak ebben az esztendőiben elfogadott ren­delkezései mennek, tudniillik a testvérekre is kiterjeszti a balesetet szenvedettnek járó kár­talanítási jogot, s azonkívül a mértéket is na­gyobb arányban szabja meg, mint amennyiben a magyar törvényhozás már megszabta. Ez az az eset, amikor figyelemmel kell lennünk a magyar termelés érdekeire. — ismétlem — & megromlott és megrontott magyar termelés érdekeire. Annak sem megromlásáért, sem megrontásáért nem mi vagyunk felelősek. (Ugjs van! Ugy van!) Az utolsó ajánlás a baleseti biztosításnál a bíráskodás kérdésében szeretne néhány alap­gondolatot figyelembe ajánlani. Tisztelt Felsőház! Maga az alapgodolat, melyet az ajánlás tartalmaz, tuljdonképen he­lyes. Mivel azonban a föMmiyelésügyi minis­ter ur őexcellenciája jelenleg épen ezzel a ma­tériával foglalkozik és különösen az agrár ré­tegek biztosításának kérdését törvényjavaslat alakjában kívánja a Ház elé hozni, azért kér­ném, hogy az én jelentésemet ebben a pontban is elfogadni, tehát a javaslat gondolatát eluta­sítani méltóztassanak azért, mert nem volna talán indokolt megkötni a törvényjavaslatot most szerkesztő földmivelésügyi minister ur kezét egy ilyen alapgondolat elfogadásával. Sokkal helyesebb a törvényalkotó kezét megkö­tetlenül hagyni, mert hiszen lehet, hogy epén ezen alapgondolatot fogja igénybe venni. Ezek alapján tisztelettel kérném^ hogy a nevemmel jegyzett ministeri jelentést elfo­gadni és országos határozattá emelni méltóz­tassanak. (Élénk helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a nép­jóléti és munkaügyi bizottság javaslatát elfo­gadni, illetőleg a népjóléti és munkaügyi mi­nister ur jelentését tudomásul venni és a Kép­viselőháznak e tárgyban hozott határozatahoz hozzájárulni, igen vagy nem 1 ? (Igen.) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a népjóléti és munkaügyi minister ur jelentését tudomásul veszi s a Képviselőháznak e tárgyban hozott határozatát országos határo­zattá emeli, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. . Napirend szerint következik a közjogi es törvénykezési bizottság jelentése a telekkönyvi tulajdon és a tényleges birtoklás között előal 1927, évi november hó 26-án, szombaton. lőtt eltérések megszüntetését célzó egyes intéz­kedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Jelentem a t. Háznak, hogy a Felsőház közjogi es törvénykezési bizottsága a törvény­javaslat előadójául Szőke Gyula felsőházi ta­got választotta meg. (Éljenzés.) Szőke Gyula előadó urat illeti tehát a szó. TT . Szőke Gyola előadó: Nagyméltóságú Elnök Ur! Melyen t. Felsőház! A telekkönyvi tulaj­don es a tényleges birtoklás között előállott el­térések megszüntetését célzó egyes intézkedé­sekről az igazságügyi kormány törvényjavas­latot terjesztett elő, amelyet az alsóház elfoga­r»ij. e ^ alkotmányos tárgyalás végett hozzánk küldött. Ez a törvényjavaslat a telekkönyvi be­tétekben fennálló hibákat kivánja kiküszöbölni. A telekkönyvek készítésével az 1848 utáni idők­ben kezdett az abszolút kormány foglalkozni a regi földkönyvek alapján és akkor rendelték el a telekjegyzőkönyvek szerkesztését. Ez hosz­•szabb f ideig tartott. Közben az alkotmányos kormányzat elrendelte az adókataszter felállí­tását, úgyhogy amikorra a nép egyrészt meg­szokta volna a telek jegyzőkönyvekkel való ko­molyabb foglalkozást és megértette volna az ország, hogy erre szükség van, akkorra már ez a telekjegyzőkönyvi intézmény elavultnak volt tekinthető. Ezért az 1886 : XXIX. tc.-ben majd az ezt módosító 1889 : XXXVIII. tc-ben és az 1891 : XVI. tc.-ben a törvényhozás elrendelte a telekkönyvi betétek szerkesztését. A telekkönyvi betétek szerkesztése volta­képen a telekkönyvi ügyekre vonatkozott, ezzel kapcsolatban azonban összefüggést kivánt a. törvényhozás létesíteni az adókataszter, a ka­taszteri birtokivek és a telekjegyzőkönyvek között. Egészen uj rendszert vezetett be tehát, amellyel ugy a birtoklási viszonyok, mint az adózási viszonyok igen könnyen és röviden megállapíthatók lettek volna, azonkívül pedig biztonság létesittetett volna a tényleges bir­toklás, a föld tulajdonával szemben. A törvényhozás akkor, amikor a telek­könyvi betétek szerkesztését elrendelte, nyil­ván arra gondolt, hogy ez bizonyos, nem hosszú idő! alatt fog keresztülvitetni, épen ezért átmeneti intézkedésekre nem gondolt. Az élet azonban megcáfolta a kormányzatot, meg­cáfolta azzal, hogy bizony a telekkönyvi beté­tek szerkesztése nem ment gyorsan, úgyhogy ez bizonyos helyeken még ma sincsen keresz­tülviye. Ezért szükséges volt a telekjegyző­könyvekben időközben előállott hiányok kikü­szöbölése, mert különben lehetetlen lett volna, — addig is, amig a telekkönyvi betétek elké­szülnek — a telekkönyvi adatokban bízva, a tulajdonjog megszerzése és a telekkönyvi rendtartás eddigi intézkedéseinek betartásával a tényleges tulajdon és a telekkönyvi birtok­lás közötti eltérés kiküszöbölése. Az 1892 : XXIX. te. a telekjegyzőkönyvek módosításá­ról rendelkezik, amely részben a felek kérel­mére, részben az igazságügyi kormányzat ren­delkezésére, részben pedig a telekkönyvi ható­ság rendelkezésére megengedte azt. hogy a telekjegyzőkönyvekbe is bejegyezhetők legye­nek egyrészt a tényleges birtoklási viszonyok, másrészt törölhetők legyenek az időközben megszűnt terhek, részben a közös tulajdon megszüntetése, részben pedig a tagosítás és az úrbéri viszonyokból eredő változások és telek­könyvi módositások keresztülvihetők legyenek. Mindezt azonban a törvényhozás csak arra az időre szánta, amig a telekkönyvi betétek ügye rendeztetik, úgyhogy a terv az volt. hogy a telekkönyvi betétek megszerkesztvén, ezekre

Next

/
Oldalképek
Tartalom