Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

22 'Az országgyűlés felsőházának 19. ülét jövendő generációban, az abba a veszedelembe kerül, hogy a társadalom részéről millió csatornán az ifjúság lelke felé áramló benyomások következtében tönkremenjen : akkor azt kell megállapítanom, hogy ilyen összefogás nélkül a család, az iskola, a templom, a társadalom és az állam szolidaritása nélkül lehetetlenség az ifjúságot megmenteni. (Ugy van ! Ugy van!) Erre rá kell mutatnom a lehehető legnagyobb erővel, és épen itt jutok arra a gondolatra, amelyet hangsúlyozni szeretnék, hogy t. i. ezt a törvényjavaslatot kizárólag csak az állam kinyújtott vaskesítyüs öklével nem lehet végrehajtani, illetve nem lehet a törvényalkotásnak célját elérni csak ennek a törvénynek exclusiv végrehajtásával ; hanem szükséges az is, hogy igen széles medrü propaganda induljon a család felé is, amely rendkívül sokat vétkezik a jövendő generáció ellen; induljon a felnőttek társadalma felé is, amelyet talán még nagyobb felelősség terhel az ifjúság romlása miatt, mint amilyen terheli mulasztásai miatt a családot, vagy esetleg elégtelen működése okán az iskolát. Nagy propagandát kell inditani benn a családban is, mint ahogy rámutatott erre — ha jól emlékszem — Kolossváry őméltósága felszólalásában: a törvény nem tud a család szentélyébe behatolni az ifjúság védelme címén. Ennek a propagandának be kel oda hatolnia. Mert hiszen amit féligmeddig humorosan vagy talán nagyobbik részében a magyar nép jövője iránt aggódó lélekkel Baán őméltósága elmondott, hogy a családban a tejet pálinkával keverik és a csecsemőnek szopó eszközét borba mártják és azzal bírják rá a gyermeket a csendességre: ez tulaj donképen annyit jelent, hogy az az édesanya vagy az a gyermekgondozó, aki ezt teszi, és az a családapa, aki ezt elnézi, saját gyermekének hóhéra és gyilkosa. Talán nem megy tönkre az a gyermek fizikailag szervezetében, de hogy meg fog gyengülni, az egészen bizonyos. Meggyengül biológiailag és születése után a harmadik generáció talán már az államot fogja terhelni azzal, hogy kórháztöltelékké válik az apák és anyák mulasztásai és vétkei miatt, s ezenkívül az a generáció feltétlenül megrokkant erkölcsi arra valóságában is. Az ilyen propagandának tehát be kell harsonáznia ezeket az igazságokat a családba, hogy a család maga felvilágosittatván, a vallási és propagandisztikus tényezők hatása alatt racionálisabban, okosabban, egészségesebben nevelje a jövendő generációt. De ismét rátérek a társadalomra. Nekem nem feladatom Savonarola módjára itt lángoló színekkel festenem, hogy milyen irtózatos felelősség terheli a felnőttek generációját szemben a gyermekek generációjával. Azt sem kérem én ugyancsak Savonarola módjára, hogy minden szépnek, jónak látszó élvezeti és civilizatórius cikket hordjunk össze máglyarakásra a piacokon és gyújtsuk fel. Én nem akarom a kultúrát és a civilizációt rombadönteni. A szépet én is látom és élvezem, ellenben sohasem fogadom el azt az alapgondolatot, amely ha nem is elméleti érvényt, de gyakorlati valóságot szerzett magának, hogy t. i. ami szépnek látszik, az feltétlenül kell, hogy egyszersmind izgató is legyen és hogy az, ami szép és izgató és ami mint élvezet szerepel a felnőttek részére, annak feltétlenül olyannak kell lenni, amely őket rontja és rajtuk és példájukon keresztül alkalmas a jövő generációnak tönkretevésére. Én ezt a regulát nem fogadom el. El tudom képzelni a szép és esztétikailag értékes életet, sőt az életet magát élvező stílust is olyan módon berendezettnek, amelynek semmi káros hatása nincs sem arra, aki élvez, sem arra, aki a példát látja. A? állam azonban nem bjva1927. évi november' hó 25-én, pénteken. tott arra, hogy a társadalmat a saját életében, a társadalom életében minden ilyen vonatkozásban megregulázza ; az állam végre is közjogi formája a társadalomnak. A társadalom nyersanyaga az államnak, az állam a társadalomból épül fel. A társadalom fontosabb, mint az állam, ha abból a szempontból nézem, hogy lehet ugyan erős, gyenge társadalom mellett rövid ideig, — mert hiszen bukása okvetlen kell hogy bekövetkezzék — azonban bizonyos, hogy erős társadalom inkább lehet alapja, gyenge állam korában, egy elkövetkező erősebb államnak.^ Fontosabb tehát az, hogy a társadalom egészségesüljön meg önmagában i jelenében, de különösen jövőjében, a következő generációban. Ezek azok az elgondolások, méltóságos Felsőház, amelyek vezették a kormányt ennek a javaslatnak a kidolgozásában. Ami illeti mármost a termelés kérdését, amelyre különös mértékben Belatiny őméltósága méltóztatott rámutatni, a törvényjavaslatnak a termelés kérdéséhez semmi köze. Itt nem szesztilalomról van szó, nem a szeszfogyasztás korlátozásáról van szó, itt nem fenyegettetik a magyar bortermelés azzal, hogy a belső fogyasztás lecsökkent és ennek a révén a termelők tönkremennek ; itt arról van szó, hogy a magyar ifjúság kizárassék olyan helyek látogatásából, ahol egyéb veszedelmek között az alkoholfogyasztás veszedelme is megvan. Nagyon gyenge lábon állana a magyar bortermelés, valamint nagyon gyenge lábon állana az az okfejtés, amely a magyar bortermelés érdekében felhozatik, ha csak arra a mennyiségre kellene támaszkodnia, amelyet az itt érintett ifjúság fogyaszt, illetőleg amely elmaradt a fogyasztásból a törvény életbeléptetése révén. Majd eljön annak az ideje, méltóságos Felsőház, amikor foglalkoznunk kell az országgyűlés mindkét házában ezzel a rettenetes problémával, az alkohol veszedelmének problémájával. Én meg vagyok győződve róla, hogy ha az érdekeltségek jogosan és helyesen felszólalnak is majd a termelés érdekeinek védelmében és ha a kormány a maga részéről megpróbálja is majd megvédelmezni a kincstári jogos érdekeket, nem fog akadni a törvényhozás mindkét házában egyetlenegy törvényhozó sem, aki a magyar nemzet egészségének, a jövő magyar generáció épségének mindeneket túlhaladó roppant értékét és érdekét ne helyezné fölibe minden részlet- és törmelékérdeknek. És én ebből a szempontból kívánom majd nézni a jövőben is ezt a problémát, amikor kétségkívül beigazolódik Belatiny őméltóságának az a sejtése, hogy ez csak az első kisérlet azon az utón, amelyen el kell indulnia a kormányzatnak a magyar nemzet megvédése szempontjából e nagy veszedelmekkel szemben. Említtetett, talán épen, ha jól emlékszem : Belatiny őméltósága részéről, hogy a kocsmárosokat, az ipar engedélyeseket ne terheljük olyan felelőséggel, amelyet ők nem tudnak elviselni, másrészt pedig vegyük figyelembe az idegenforgalom érdekeit is, amikor arról van ti. szó, hogy a törvényhozás magas fóruma határozattá emeli-e vagy sem azt a határozati javaslatot, amelyet az Alsóház elfogadott, a vasár- és ünnepnapi szesztilalom dolgában. Nem félek attól, méltóságos Felsőház, hogy a kocsmárosokat és általában a mulatóhelyek tulajdonosait ezzel a törvénnyel olyan felelősséggel rójuk meg, amelyet ők nem tudnának viselni. Faluhelyen mindenki ismer mindenkit, és ha olyan kocsmáros akadna, aki nem ismeri azt a falut, az inkább ne is menjen oda, mert hiszen nem is fog tudni prosperálni üzletével. fia a.z ember ismeri a fa}u mentalitását, akkor