Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-19

Az országgyűlés felsöházánah 19. ülése A javaslat indokolása felsorolja azokat az álla­mokat, amelyek hasonló törvényeket már hoztak. Ezeket az államokat én két csoportra osztottam. Az egyik csoportba soroztam azokat, amelyek a szeszesitalokkal kapcsolatos termelésben nincse­nek vagy alig vannak érdekelve, ilyenek Anglia, Svédország, Lengyelország, amelyek a korhatárt 18 esztendőben állapították meg, továbbá Norvé­gia, amely a korhatárt magasabban, 21 évben tar­totta jónak kijelölni. Külön csoportba foglaltam össze azokat az államokat, amelyek fekvésüknél, éghajlati viszonyaiknál fogva, népességi, vér­mérsékleti és termelési viszonyaik folytán velünk a mi termelési, éghajlati és vérmérsékleti viszo­nyainkkal rokonságban állanak. Ezek közé soroz­tam Ausztriát, Olaszországot és Jugoszláviát. Ezek az államok a korhatár megállapításánál megelégedtek a 16. életévvel. Nem akarok vitatkozni arról, melyik korhatár az, amely legjobban megfelel Magyarország szem­pontjából ; azonban meg kell állapi tanom, hogy a velünk szomszédos és a velünk rokon termelési viszonyok között élő államok a korhatárt való­színűleg azért állapították meg alacsonyabban, mint az északi államok, mert tekintettel voltak termelési érdekeikre. A javaslat azonban tovább megy, amennyiben meghatalmazást ad a minister ur őnagyméltósá­gának, hogy a korhatárt 18-ról felemelje 21-re. A javaslat tehát már gondol arra, hogy azt a kor­határt honosítsa meg, amelyet Norvégia a maga viszonyai között megállapítani szükségesnek tar­tott. Én azt hiszem, hogy az, aki erős propagálója volt ennek a felhatalmazásnak, nem volt tisztá­ban azokkal a viszonyokkal, amelyekben Norvégia az alkoholfogyasztás terén van és nem állapította meg azt, hogy Norvégia és Magyarország szesz­fogyasztása között milyen különbség van. Norvé­giában ugyanis igen magas szeszfoku égetett ita­lokat fogyasztanak, ezeknek nemcsak a 21. élet­évben, de a magasabb életkorban is meglehetősen káros a hatása ; nálunk azonban ilyen magasfoku égetett szeszes italok a fogyasztás tárgyát egy­általán nem képezik. Én e korhatár megállapítá­sánál tehát termelésünk érdekeit is érintve lát­nám, feltéve természetesen azt az esetet, ha a t. minister ur idővel a javaslatban adott meg­hatalmazással élni akarna és a korhatárt a 18. életévről felemelné 21-re. Hogy minő tekintettel kell lennünk a termelés érdekei iránt a népegészséggel összefüggő kérdé­sek elbírálásánál, azt mindazok, akik népegészség­ügyi kérdésekkel foglalkoznak és hivatva is van­nak ezt legjobban elbírálni, igen jól tudják. Akkor, amikor termelésünk nagy problémái, de sőt az exisztenciális kérdések is megoldatlanok, nem szabad egy törvényhozói munka alkalmával a ter­melés fontos érdekeit tekintet nélkül hagyni, mert ez sokszorosan megbosszulja magát a másik ol­dalon. Ismeretes, hogy a népegészségügy legne­hezebb problémái, amelyek ma alig oldhatók meg, igen könnyen volnának megfejthetők akkor, ha a gazdasági viszonyokon lehetne változtatni. A tö­meglakások, a serdülő gyermekek fogyatékos táp­lálkozása, a betegségek iránti hajlandóság: többé­ke vésbbé függvényei a mai gazdasági viszonyok­nak. Én tehát azt állítom, hogy a népegészség­ügynek legnagyobb hasznára van az, aki jó ter­melési és gazdasági politikát követ és rossz egész­ségi politikát követ az, aki elhanyagolja a ter­melés fontos érdekeit. Nem akarok azonban e tárgynál hosszasan immorálni. Ez a javaslat, amely rövid néhány szakaszból áll, egyik rendelkezésében megállapitja a felelősséget az esetek legnagyobb részében az illető iparüző, annak helyettese vagy alkalma­zottja ellen. Azt mondja, hogy felelős abban az 192^. évi november hó 25-én, pénteken. 15 esetben, ha ifjukorunak, aki a 18-dik évét nem érte el, szeszesitalt szolgáltat akár szándékosan, akár a köteles óvatosság elmulasztásával. Nem lehet észrevétel az ellen, hogy aki szán­dékosan megszegi a törvényt, az szigorúan bün­tettessék; de a köteles óvatosság kérdése az, amely kétessé teszi, vájjon a felelősséget lehet-e megállapítani valaki ellen, akinek nem volt mód­jában konstatálni azt, amit a javaslat eiőir, tudni­illik az életkorát annak, akinek korára nézve kétsége van. Hiába teszi fel az az iparüző a kérdést a vendég előtt, hiába követeli az ő életkorának anyakönyvi kivonattal vagy hatósági bizonyít­vánnyal való igazolását, amikor ezt az okmányt az illető nem köteles felmutatni, de feleletet sem köteles adni, sőt teljesen biztosra vehető, hogy a kérdésre — feltéve, hogy az iparüző a kérdést fel­tenni merészelné, amit kétség be vonok — feleletet nem fog kapni. Emellett az iparüzőnek körülbelül 8 óv folya­mát az ifjú embereknek, a 16—24 éves korig, nyil­ván kell tartani és kell állandóan vizsgálnia abból a szempontból, hogy az illetőket igazoltassa-e vagy ne igazoltassa. A törvénynek pedig nem lehet inten­ciója, hogy oly feladatot varrjon valakinek nya­kába, amelynek az illető megfelelni nem tud. Az iparüző önmagával jut meghasonlásba akkor, amikor kettő közt kell választania : a közt, hogy igazoltassa-e vendégeit és alkalmazza-e rájuk a szankciót, azt a szankciót tudniillik, hogy nem szolgáltat ki részükre italt arra az esetre, ha nem igazolják magukat és akkor klienseit veszti el ; vagy választhatja a másik megoldást, hogy nem tartja meg a törvényt betű szerint és akkor annak van kitéve, hogy kihágásért ismételten megbünte­tik és végül elveszti italmérési engedélyét és ezzel exisztenciájának forrásán Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ugy látom, hogy a javaslatnak egyál­talában a felelősség kérdésére tartozó része legke­vésbé sincs kapcsolatban az élettel, nem számol azzal, hogy az életben mi valósitható meg és azért fontos, hogy a végrehajtási utasításban a felelős­ségnek oly preciz körülírásával egészíttessék ez ki, amely egyrészt kizárja az igazságtalanságokat, másrészt lehetővé tegye a törvény kellő végrehaj­tását. Nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, hogy a felelősség köre kiterjed-e az iparüzőre akkor is, ha az ifjukoru egy felnőtt kíséretében jelenik meg, amely esetben pedig mindenesetre felelős azért, ha megengedi, vagy előmozdítja, hogy a fiatalkorú szeszesitalt fogyaszt. Ha ez kétes, akkor mindenesetre ügyelni kell arra, hogy erre az esetre az iparüző felelősségre vonható ne legyen, annál az oknál fogva, mert ő nem gya­korolhat befolyást arra a cselekedetre, amelyért a nagykorú felelős és intézkedik. Neki hatósági és hatalmi köre nincs, megtiltani a nagykorúnak, vagy annak cselekedeteire befolyást gyakorolni. Arra kérem a mélyen t. Felsőházat, ne mél­tóztassék engem talán az ifjúság ellenségének tartani, vagy szívtelennek tekinteni akkor, ami­dőn felvetem a kérdést, hogy mi volt az, ami a népjóléti minister ur őnagyméltóságát gátolta abban, hogy megállapitsa as ifjak felelősségét. (Mozgás.) Ez a törvény végrehajtását rendkívül megkönnyítette volna, és ha a javaslat indokolása azt mondja, hogy jótékonyan akar hatni, jótékony hatást remél a javaslattól az ifjak erkölcsi fel­fogásának fejlesztése szempontjából is, ugy azt hiszem, hogy a törvénytisztelettel kapcsolatban a felelősség érzetének fölkeltése az ifjukoruakban azok erkölcsi felfogására csak üdvös hatással lehet, sőt a törvény kihatása szempontjából is nagy előnyt biztosit az, ha az ifjukoru már ott­hon hallja azt, hogy ő felelősséggel tartozik azért a törvény előtt, hogy ő bizonyos életkorig sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom