Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-32

234 Az országgyűlés felsőházának 32. ülése 1928. évi május hó 2-án, szerdán. tanfolyamra idejövő orvosokat támogattak ugyan­csak ebből a rendelkezésre álló összegből ; bizo­nyos segélyben részesitették őket. hogy ha hosszú idő alatt a kurzus folyamán amúgy is elveszítet­ték praxisukat, legalább ilyen módon pótolják őket némiképen. Mindezt az ebadóból rendelke­zésre álló összeg tette lehetővé. Azt hiszem, hogy ahhoz nem kell különösebb fejtegetés és magya­rázat, hogy igenis nagyban szolgáljuk a közegész­ségügyet azzal, ha az ilyen felhasználható össze­get olyan ügynek, vagy olyan egyéneknek a tá­mogatására fordítjuk, amely ügy vagy amely egyén támogatásának a közegészségügy az illető vidéken is csak hasznát fogja látni. Ma még nem tartunk ott, hogy a Képviselőház által törült eme régi rendelkezést egyszerűen elejtsük, t. i- elejt­sük azt, hogy ezeket az ebadóból befolyt összege­ket ezentúl csak állategészségügyi célokra szabad felhasználni és hogy elejtsük az egyéb közegész­ségügyi célokra való felhasználás lehetőségét, mert hiszen ma nem áll rendelkezésére az országnak, különösen a vidéken ily célokra nagyobb összeg. A vidék és az ország nem tud közegészségügyi célokra nagyobb összeget kapni az államtól, mert az állam nagyon tul van terhelve. A megyék a rendelkezésükre álló összegekből a maguk szük­ségleteinek megfelelően nagyon sokszor tehetnek közegészségügyi intézkedéseket és létesíthetnek olyan dolgokat, amelyeknek a megye, a község, a közvetlenül érdekeltek ott és az egész ország közegészségügye látják a hasznát. Én tehát nem veszem szivesen, hogy ez a rendelkezés a törvény­javaslatba ilyen módon került be és nem szeret­ném, ha ez ilyen formában emelkednék törvény­erőre." Ugy tudom, hogy a Képviselőházban is inkább talán csak azért csúszott be ilyen formában a lörvényjavaslatba vagy azért ejtették el a másik rendelkezést, mert nem gondolták kellőképen át annak a nagy jelentőségét, hogy mi történik akkor, amikor ilyen nagy összeg, amely eddigelé rendelkezésükre állhatott a vármegyéknek és a törvényhatóságoknak, egyszerre kivonatik ebből a rendelkezési körből. Hiszen még ha az állat­egészségügyi vonatkozást emiitik, azt lehet bizonyos jóindulattal ugy is értelmezni, hogy — teszem fel — a tejnek nagyobb termelése, a tej­ivásnak propagálása érdekében lehessen ezekhez az összegekhez nyúlni, hogy ezekből pl. a gyer­mekeknek sokasága, a szegény gyermekeknek sokasága kapjon tejet. Hány gyermekéletet lehetne megmenteni, hány gyermeket lehetne életerős ifjúvá és a társadalomnak hasznos tagjává fel­nevelni, ha kicsiny korában hozzájutna a leg­fontosabb táplálékhoz, a tejhez, amelyhez talán épen anyagiak hiánya következtében nem juthat hozzá, ha pl. tejkiosztó helyiségeket létesitenének. amelyekben a szegény emberek jó, friss tejet kapnának. Ezt is lehetne az ebadóból befolyó ösz­szegekből fedezni, ezeket az összegeket erre fel­használni, mert hiszen ezt voltakepen — ha ugy vesszük — állategészségügyi célnak is lehet nevezni, hiszen a tehenek számának növelésével, a tejetadó állatok számának növelésével bizonyos mértékben állategészségügyi célokat is szolgálna ez az akció, de ez általában véve a közegészség­ügynek is nagy hasznára volna. Én tehát, miután tudom azt, hogy a Képviselőházban is nagyon nehezen ment keresztül az a dolog, hogy ebben a tekintetben a régi rendelkezéseket egyszerűen el­8 jtsék vagy talán azért ment keresztül, mert nem mérlegelték kellőképen ez összeg elvonásának nagy jelentőségét, bátor vagyok határozati javas­lattal előállni, amely a következőképen hangzik. (Olvassa) : »A Felsőház kívánatosnak tartja, hogy a Kép­viselőház által már elfogadott az állategészség­ügyről szóló törvényjavaslat 37. %•& módositfassék olyképen, mint ahogyan a földművelésügyi minis­ter ur azt 1927. december 2-án benyújtotta, vagyis, hogy az ebadóból folyó jövedelem a törvényhatósá­got, vagy a rendezett tanácsú várost illeti, de csak állategészségügyi, állattenyésztési vagy köz­egészségügyi célokra szabad fordítani.« Ez az utóbbi tudniillik a Képviselőház által elfogadott javaslatból hiányzik. Egyebekben ezt a törvényjavaslatot, mint kiváló alkotást és a közegészségügy pavitására szolgáló uj törvénytervezetet teljes egészében el­fogadom a határozati javaslat hozzáadásával, amelynek szives támogatását kérem és annak meggondolását, hogy ez a helyzet valóban olyan érdekeket sért, amelyek egyrészről 22 év óta már igy gyakoroltatnak mindenütt és amelyeknek az eredményét senki sem kifogásolta, sőt ellenkező­leg mindenki helyeselte. Méltóztassék ezt meg­gondolás tárgyává tenni és határozati javaslato­mat támogatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A következő szónok if j. Mészáros István felsőházi tag ur. ifj. Mészáros István : Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Felsőház! Amidőn az állategész­ségügyi törvényjavaslatot tárgyaljuk, köteles­ségemnek tartom, hogy csekélységem is itt a Felsőházban a törvényjavaslathoz hozzászóljak. Sokszor szóban forog és foglalkoznak az ille­tékes tényezők a cigány-kérdéssel, a cigányok lovainak kérdésével, vagy a cigányok által űzött lókereskedés kérdésével. Mint falun élő embernek látnom kell, hogy először a közvagyonnak, másod­szor a közbiztonságnak ártanak ezek a cigányok, akik lókereskedést űznek. Először is meglopják földjeinkről takarmányainkat, mert máshogy nem tudják állataikat eltartani» csupán abból, amit tőlünk kisgazdáktól elvisznek. Másodszor terjesztik a járványos betegségeket, mert a dög­terekről elhurcolják — akárhogy is be van ke­ritve, bejutnak a dögterekre — az elhullott állatok hulláit, ha nem is megevésre, de igenis azért, hogy az illető községeket befertőzzék. És még emellett el vannak látva ipari, keres­kedői igazolvánnyal és nyugodtan és jogosan űzik egész csonka hazánk területén a lókereskedést, ami igazán mind reánk, mind pedig az állam­kincstárra'nézve a nagyban való csempészés folytán űzött üzérkedés miatt csak káros. Terjesztik továbbá a takony kórt, az összes járványos beteg­ségeket, amelyek igazán nem kívánatos, hogy az állattenyésztésben továbbra is megmaradjanak, Habár az uj törvény 56. §-ának 2. pontja ki is mondja, hogy (olvassa) : »ha a betegség elterje­dése ellen való védekezés a jelen törvényben foglalt rendelkezésnek megfelelő intézkedésekkel a fennforgó körülmények közt máskép nem bizto­sitható, a takonykórra gyanús állatot a hatóság szintén köteles leöletni«, tudvalevő dolog, hogy a cigányok lovai csaknem mind benne vannak a takony kórban és hogy a vásárokon mind ők viszik a főszerepet, akárhány gazdát megkárositanak, ezért itt kérem a nagyméltóságú földmivelésugyi minister urat, hasson oda, hogy ez a cigánykérdés megoldassák és hogy legalább a jövőben a gazdál­kodásnak és az állategészségügynek előbbre vitelét ne akadályozza meg. Látnom kellett továbbá idő­közönként, hogy vannak országos vásárok, ahol a kupeckedés meg van engedve és ott keresztül­kasul hajszolják az állataikat csak azért, hogy az állatorvosi vizsgálat alól kibújhassanak. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula fog­lalja el.) Megesik az, hogy ők megint csak azért, hogy a beteg állataikat eladhassák, a jóhiszemű gazdákat megkárosítják. Megint nem lesz más

Next

/
Oldalképek
Tartalom