Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-32

232 Az országgyűlés felsőházának 32. tartozó helyhatósági, városi és községi állatorvosok csak korlátolt hatáskörrel fognak az igazgatásban résztvenni. A jövőben is a helyhatósági állatorvos a betegségről csak véleményt fog mondani, amely azonban csak akkor érvényes, ha azt a m. kir.. állatorvos megerősiti. A jövőben is a helyhatósági állatorvos csak az előzetes intézkedésekre vonatkozólag tehet majd javaslatot, az elsőfokú hatóság ezeket az intézkedéseket a maga állami szakközegeinek véleménye alapján fogja jóváhagyni vagy módositani. Nem akarok szólani a helyhatósági állatorvosok méltatlankodását ól afölött, hogy az állam nem ismeri el az ő véleményeiket, diagnózisukat és eljárásukat, annak ellenére, hogy a m. kir. állatorvosokkal egyforma állatorvosi oklevelük, esetleg doktori oklevelük van. Közérdekből azonban az a hátrány származik ebből, hogy a helyhatósági állatorvosok, nem lévén felruházva megfelelő jogokkal, nem is érzik át teljes mértékben az egyéni felelősséget s ennek következtében az eljárások ahárháayszor késedelmesek. E mellett tekintettel kell lenni a helyhatósági állatorvosok kényes helyzetére, amelybe belekerülnek minden olyan alkalomkor, midőn, mint autonom választott^ tisztviselők, kénytelenek törvényes rendelkezések alkalmazásával az illető községeknek vagy az illető község lakosainak többé-kevésbbé kellemetlen és anyagi károkat okozó javaslatokat tenni. De megérthető, hogy a központi kormányzat nem támaszkodhatik olyan szaktisztviselőkre, akik nem tőle függenek, akikre tehát nincs nekik közvetlen befolyása. Igaz, hogy az uj törvényjavaslat bizonyos ellenőrzési és utasítási jogot biztosit a m. kir. állatorvosoknak, nagyon kérdéses azonban, vájjon ennek a jognak meglesz-e a kellő foganatja s nem fogja-e esetleg még fokozni a súrlódásokat az egymástól különböző és egymástól teljesen független két tisztviselői kar tagjai között. Azt hiszem, nem szorul beható bizonyitásra, hogy a törvénynek és rendelkezésnek egészen szabatos, egészen a községig lemenő végrehajtása csakis ugy lehetséges, ha a hatósági állatorvosok mindannyian egy státusba tömörülnek, amely státus közvetlenül a földmivelésügyi ministernek van alárendelve és pedig annál inkább szükséges a helyhatósági állatorvosoknak ilyen alapon való besorozása a státusba. Az ilyen átszervezés különben is megfelelne az államosítási törvény fejlődésének. Amidőn 1888-ban a VII. tcikket megalkották, amikor volt 49 állami állatorvos és ezek közül 38 be volt osztva a 88 törvényhozáshoz, ezeknek működését azonban a törvény csak az ellenőrzésben szabta meg. Kötelességük volt figyelni a törvény végrehajtási módját és erről jelentést tenni. Ennyiben hasznos volt a munkájuk, mert a központi kormányzat ilyen révén részesült a hatóságok munkájáról, egyébként azonban nem tudtak befolyni az intézkedések végrehajtásába. Időközben kiderült, hogy igy nem jól halad a törvéűy végrehajtása, másrészt pedig a kereskedelmi politika ebben az időben nagy eréllyel iparkodott a külföldi államokkal állategészségügyi egyezményeket kötni az állatok és állati nyerstermékek kivitelének biztosítására. Az erre vonatkozó tárgyalások alkalmával még inkább kiderült, hogy a külföld nagy súlyt helyez arra, hogy az állam biztositsa a kifelé irányuló szállítmányok vészmentességét. Részben tehát ennek következtében, másrészt a , törvény ki nem elégitő végrehajtása miatt jött " létre az 1900: XVI. te. az államosításról, amely egyszerre 483 állást létesített. Állategészségügyünk haladása tulaj donképen ettől az időtől kezdődik, amihez ülése 1928. évi május hó 2-án, szerdán. részben hozzájárult az is, hogy ebben az időtájban emelkedett az állatorvosi szakoktatás egyetemi színvonalra. Nyilvánvaló, hogy a teljes államosítástól a jövőben még nagyobb haladás volna várható s hogy ez nemcsak az elégületlen szakemberek felfogása, hanem hogy átment a köztudatba is, ezt eléggé élénken bizonyítja az a tény, hogy a képviselőházi tárgyalások alkalmával az összes képviselők, tehát olyanok is, akik egyébként talán nem hivei az államosításnak, ebben a részben az államosítást sürgették, mint ahogy a Képviselőház határozata ennek kívánatos voltát ki is jelentette. Sőt maga a minister ur őexcellenciája' is a törvényjavaslathoz fűzött indokolásban, hivatkozva a mezőgazdasági szakkörök egyező véleményére, nyomatékosan reáutal a mostani kettős szakszolgálati rendszer hátrányára, valamint arra, hogy csak az általános államosítással lehet a hiányokon segíteni. Az indokolás szerint az államosítás elmarad ezúttal, még pedig a kíméletet parancsoló állami pénzügyi helyzet miatt. Ez természetesen olyan ok, amely előtt meg kell hajolni, nézetem szerint azonban az államosítás nem jelentene elviselhetetlen költségeket. Számitásom szerint ezidőszerint 398, tehát kerek számban 400 helyhatósági állatorvos van, vagyis ennyit kellene államosítani. Magyar kir. állatorvos van ezidőszerint 262. Ezeknek összes illetményei a jövő évi költségvetésben IV* millió pengőt tesznek ki. A 400 uj állatorvos illetményei hasonló rangosztályokban kitennének 1,900.000 pengőt. Ennyire volna tehát szükség, minthogy azonban a mostani 400 állatorvos már is kapja a X—VIII. fizetési osztályoknak megfelelő illetményeket, ezeket az illetményeket az állam természetesen átveheti, és ennyivel, vagyis körülbelöl 900.000 pengővel csökkenne a szükséges költség, és fedezésre várna még körülbelül 1,000.000 pengő, erre pedig a husvizsgálati díjak nyújthatnak fedezetet. Az 1927 : V. t.-c. szerint ugyanis városokban, a szanálási törvény alapján kiadott rendeletek szerint pedig a községekben a husvizsgálati díjak most már az államot illetik. Az összeget még nem tudjuk, ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a múlt évben körülbelül 143 millió kg húst vágtak az országban és 1 kg-ra 2 fillér vizsgálati díjat számítunk, akkor a husvizsgálati díjak összege 2,865.000 pengő, szemben a fedezetet igénylő 1,000.000 pengővel. Ezek szerint tehát meg volna a fedezet, de ha nem is volna, itt olyan fontos ügyről van szó, amely megéri az áldozatot azért is, mert az állategészségügy javulásával emelkednék a nemzeti vagyon értéke. De az állatkivitel biztosítása is nagyon kívánatossá és egyúttal sürgőssé teszi a folytatólagos államosítást. 1926-ról 1927-re Magyarország állatkivitele nagy visszaesést mutat, mert a különböző fajok szerint 10—30 %-kal csökkent a kivitt állatok mennyisége, még további csökkenés pedig rendkivül nagy veszedelmeket jelentene. A kivitelt elsősorban kedvező állategészségügyi helyzettel lehet biztosítani. Nagyon jól tudom, hogy állategészségügyi okokat igen sokszor ürügyül szoktak felhasználni egyes gazdasági-, kereskedelempolitikai okokból szükséges fogalmi korlátozások megindokolására. Erre nagyon kirivó Németország példája, mely az élő sertés bevitelének megtiltása után most már a levágott sertések bevitelét is betiltotta a sertéspestis elleni védekezés címén. Pedig a valóságban csak egészséges, a nagy vágóhidakon kellőképen megvizsgált állatok kerülnek kivitelre, másrészt pedig a pestis Magyarországon évtizedek óta uralkodik, és ezen idő alatt élő állatok mentek ki, sertéshúst, levágott állatokat vittek ki az ottani állatállományok