Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-32

224 'Az országgyűlés felsőházának 32. % Tudomásul szolgál. Megrenditően tragikus szerencsétlenség ol­totta ki Tóth Károlynak, a szegedi Ferenc József­Tudományegyetem felsőházi képviselőjének arány­lag még fiatal életét. Mint a száműzött erdélyi egyetem jogi karának tanára és az integer Ma­gyarország lelkes munkása, a tudás magvait hin­tette az ifjú elmékbe és a forró hazaszeretetet az ifjú szivekbe. Az egyetemi ifjúság hű ragasz­kodással vette őt körűi. Egyetemének Szegeden való elhelyezése és ujjáépitése körül kiváló érdemeket szerzett, amelyeknek jutalmazásaként társai az egyetem rektorává, majd felsőházi ki­küldöttévé választották meg. Nagy felkészültsége, jelentékeny szónoki készsége tanácskozásaink rendjén több alkalommal érvényesülhetett és szép jövőt igért számára, mikor felfelé ivelő pályájá­nak egészen váratlan összeomlása egy pillanat alatt bekövetkezett. Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvé­ben való megörökítését tisztelettel inditványozom (Helyeslés.) s egyszersmind jelentem, hogy rava­talára koszorút helyeztem, részvétünket pedig az elhunyt fivéréhez, Tóti Lajoshoz és a szegedi Ferenc József Tudományegyetem ezidei rektorá­hoz intézett részvétiratban kifejezésre juttattam.. Egyúttal jelentem, hogy a budapesti egyházi szer­tai táson több felsőházi taggal együtt magam vet­tem részt, Kiskunhalason végbemenő temetésén pedig Felsőházunk képviseletében Farkas Elek jelent meg. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Felsőház Tóth Károly emlékének jegyzőkönyvi megöröki­tésére vonatkozó indítványomat elfogadja, kegye­letünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedései­met pedig jóváhagyólag tudomásul veszi. (Élénk helyeslés.) Kegyeletes kötelességemnek tartom megemlé­kezni Csathó Ferencnek, a Főrendiház volt tag­jának elhunytáról is. Életéből közel ötven évet töltött a magyar igazságügy szolgálatában, melynek egyik vezető egyénisége volt a budapesti kir. ítélőtábla elnöki székében. Hajthatatlan igazságérzete és mély em­berszeretete az anyagi igazság szenvedélyes kuta­tójává tette és legnagyobb biráink sorába emelte őt, aki méltó utóda volt a régi nagy személynö­köknek. Sohasem állott meg a törvények betűinél, lelkes buzgósággal mindig behatolt azoknak szel­lemébe, ami által a magyar.', igazságszolgáltatás­nak iga. án jelentőségteljes munkásává vált. Nemes emlékének mai ülésünk jegyzőköny­vében való megörökítését tisztelettel inditvá­nyozom ; azt hiszem, ki is mondhatom, hogy a Felsőház Csathó Ferenc emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére vonatkozó indítványomat elfo­gadta (Élénk helyeslés.) T. Felsőház ! Bizonyára mélységes megdöb­benéssel méltóztattak értesülni arról az aljas merényletről, amelyet Olaszországnak dicsőségesen uralkodó királya ellen a milanói árumintavásár megnyitása alkalmával elkövettek. Ugy érzem, hogy nemcsak a Felsőház, de az egész magyar nemzet is mélységes megvetéssel fordul el azoktól, (Ugy van ! Ugy van !) akik politikai elvakultságukban ezt az elvetemült, aljas merényletet elkövették, (Ugy van ! Ugy van !) és őszinte, fájdalmas részvéttel emlékezik meg e szörnyű gaztett ártatlan,szerencsétlen áldozatairól. Azt hiszem, az egész Felsőház egyhangú helyeslésével találkozom, midőn inditványozom. hogy ez aljas merénylet fe'etti megbotránkozá­sunknak s az olasz király Ö Felsége szerencsés megmenekülése felett érzett örömünknek jegyző­könyvünkben adjunk kifejezést- (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) ése 1928. évi május hó 2-án, szerdán. Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határo­zatot s egyúttal bejelentem, hogy ez alkalomból az olasz követ úrhoz, Durini di Monza grófhoz táviratot intéztem, amelyben az olasz király Ö Felsége szerencsés megmenekülése alkalmából a Felsőház nevében őszinte szerencsekivánataimat, s annyi ártatlan emberélet elvesztése felett pedig őszinte fájdalmamat nyilvánítottam. Méltóztatnak-e tett intézkedésemet tudomásul venni ? (Igen l) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel kapcsolatban bemutatom Durini di Monza gróf budapesti olasz követ ur levelét, amelyben a milanói merénylet alkalmából küldött táviratunkért köszönetet mond. Tudomásul szolgál. T. Felsőház ! A Balkán-félsziget különböző részein pusztító, több virágzó bolgár falvat és egy fényes multu görög várost romhalmazba döntő, sok emberáldozattal járó földrengésekről mind­annyian őszinte részvéttel és fájdalommal érte­sültünk. Semmi kétség, hogy a Felsőház mélyen t. tagjai a földrengések által sújtottak nyomorá­nak enyhitesére a Magyar Vörös-Kereszt által megindított társadalmi mozgalom keretében a felebaráti áldozatkészség erényeit gyakorolni fogják. (Ugy van! Ugy van*!) Azt hiszem, a t. Ház egyhangú érzelmének adok kifejezést akkor, amidőn a katasztrofális események felett érzett részvétünknek jegyző­könyvi megörökitését inditványozom. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Felsőház a katasztro­fális bulgáriai és görögországi földrengések felett érzett őszinte részvétét jegyzőkönyvileg örökiti meg. Erről az itteni helybeli követeket értesiteni fogom. Jelentem a t. Háznak, hogy az olasz törvény­hozás tagjaiból álló küldöttség Budapestre érke­zése alkalmából a küldöttség vezetőjéhez, Cippico szenátorhoz, Felsőházunk nevében üdvözlő soro­kat intéztem. Ezzel kapcsolatban bemutatom Cippico sze­nátor táviratát. Kérem a jegyző urat, hogy azt forditásban felolvasni sziveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa): »A Felső­ház elnökének Budapest. Az olasz küldöttség el­utazása előtt tiszteletteljes üdvözletét küldi Önnek és magyar szenátusbeli kollegáinak Cippico sze­nátor.« Elnök : Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Istenben boldogult IV. Károly Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége lelkiüdveért elhalálozásának év­fordulaja alkalmából f. évi március hó 31-én d. e. 10 órakor a budavári koronázó főtemplomban ünnepélyes gyászistentisztelet tartatott. Az ünne­pélyes gyászistentiszteleten a Felsőház képvisele­tében Beöthy László alelnök ur vett részt. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a képviselő­ház elnöke átiratot intézett hozzám, a Smith Jeremiás volt pénzügyi főbiztos urnák küldött köszönő és hálairat átadása és Smith Jeremiás ur válasz tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy először az elnök ur átiratát azután pedig Smith Jeremiás ur válaszát felolvasni sziveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa) : »Nagy­méltóságú Elnök Ur! A második Nemzetgyűlés Smith Jeremiás pénzügyi főbiztos ur távozásakor nemzetünknek a távozó főbiztos iránti köszönetét és háláját jegyzőkönyvébe foglalta és felhatal­mazta elnökét, hogy az ezt a megnyilatkozást magába foglaló jegyzőkönyvi kivonatot diszes kiállításban adja át a főbiztos urnák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom