Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-32

Az országgyűlés felsőházának 32. ülése 1928. évi május hó 2-án, szerdán, Báró Wlassics Gyula és gróf Széchenyi Bertalan elnöklete alatt. Tárgyat : Elnöki előterjesztések. — Az igazoló bizottság jelentései. — A kereskedelemügyi ministernek a szellemi munkásokra vontkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló jelentése. — A Szent Korona és a hozzátartozó drágaságok gondviseléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Az állategészségügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Hutyra Ferenc, Gerlóczy Zsigmond, ifj. Mészáros István, Mayer János földmivelésügyi minister. — A Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal létesítése iránt Parisban, 1924. január 25-én kötött nemzetközi megállapodás becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A Magyar Földhitelintézetnek, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének ós a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének adó- ós illetékkedvezményeiről szóló törvény­javaslat tárgyalása. Felszólaltak : Bernát István, Erney Károly, Bud János pónzügyminister. — Az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólalt: Bud János pónzügyminister. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Bud János, Mayer János, Herrmann Miksa. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 10 perckorJ (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Joa­novich Pál jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Bethlen Pál gróf jegyző urat kérem fel. T. Felsőház ! Fájdalommal jelentem, hogy tanácskozásaink szünetelése alatt Felsőházunkat ujabb veszteségek érték. Dessewffy Aurél gróf, országbírónak halála a világháborút megelőző évtizedek magyar parla­mentarizmusának és agrár mozgalma inak történe­tével egy szorosan egybekapcsolódott, szépen megfutott és befejezett életnek gyászos elmúlását jelenti. Nagynevű családjának fényes hagyományai­val indult el életének a Gondviselés kegyéből hosszura nyúló útjára, melyet elődeinek fenkölt példájára nemes önzetlenséggel és odaadó buzgó­sággal a haza javára szentelt. Mint a magyar mezőgazdaság renaissance-ának Károlyi Sándor és Darányi Ignác mellett hathatós előkészitője és vezére, mindenkor csak a maga elé kitűzött magasztos célok felé törekedett, egyedül erős meg­győződésének és tiszta lelkiismeretének szavára hallgatott. Férfias elszántsággal küzdött eszméi diadalrajutásáért és bensőséges örömmel élvezte azoknak az idők folyamán beköszöntő győzedelmet. A Magyar Földhitelintézetnek és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek hosszú időn át elnöki székét fo dalta el, mely idő alatt a magyar gazdatársadalom érdekeinek képviseletében her­vadhatatlan érdemeket szerzett. Nagy tekintélyé­vel mezőgazdaságunk érdekeit nemcsak befelé, de az Ausztriával való kapcsolatban is hathatósan védelmezte s a gazdatársadalom életének meg­FELSÖHÁZI NAPLÓ. II. szervezése és fellenditése, valamint reformmun­kája továbbfolytatására hivatak kiképzése és ki­választása által a magyar mezőgazdaság nagyobb­arányu fejlődésének lehetőségeit évtizedekre le­fektette. Mint politikust a férfias nyiltság és őszinte­ség, példásan cselekvő hazafiasság jellemezte. Bár az országgyűlés alsóházában is szinte egy évtizedig foglalt helyet, mégis törvényhozói kötelességét legszívesebben a Főrendiházban gyakorolta, mely­nek egy időben jegyzője, 1906—1910 között pedig elnöke volt- Az alkotmányos és parlamenti élet nehéz krízisének elmúlása után foglalta el a fő­rendiház elnöki székét és azt a politikai életből történt visszavonulásáig közmegelégedésre töltötte be. Visszavonultságában is reátalált azonban az uralkodó kegye, midőn 1917-ben az ország érde­kében kifejtett értékes működése elismeréseként a magyar közjog történelmi jelentőségű diszes országbírói méltóságát vele töltötte be. Felső­házunkban e méltósága alapján foglalt helyet, sajnos, csak rövid ideig. Áldott emlékének mai ülésünk jegyzőköny­vében való megörökitését tisztelettel indítványo­zom s egyszersmind jelentem, hogy ravatalára koszorút helyeztem, részvétünket pedig a meg­boldogult fiához : gróf Dessewffy Emilhez inté­zett részvétlevélben kifejezésre juttattam. (He' lyeslés.) Beszentel ésén Felsőházunk küldöttségé­nek élén magam vettem részt, Büdszentmihályon végbemenő temetésén pedig gróf Somssich László vezetésével Felsőházunk küldöttségileg képvisel­tette magát. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Felsőház Dessewffy Aurél gróf emlékének jegyzőkönyvi megörökítésére vonatkozó indítványomat elfo­gadja, kegyeletünk nyilvánításával kapcsolatos intézkedéseimet pedig jóváhagyólag tudomásul veszi. (Élénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban bemutatom gróf Dessewffy Emil levelét, amelyben édesatyja halála alkalmá­ból kifejezett részvétünkért köszönetet mond. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom