Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-31
218 r Àz országgyűlés felsőházánaM 31. ülése 1928. évi március hó 23-án, pénteken. A javaslat ezen részéért azonban én néni tudom a pénzügyminister urat felelőssé tenni. Aki az ország 1 ilyen súlyos helyzetében a pénzügyi politikát vezeti, annak nincs ideje ilyen biztosítási szakaszokat átnézni, áttanulmányozni, — de igenis olyan referenseket kell tartania, akik ahhoiz értenek, a'kiik ismerik az ügyet és akik a mínistert kellő időben felvilágosítsák, a kérdést minden oldalról megvilágítván. Ezt pedig nem látom a felügyelő hatóságnál, ahol minden szakérteim nélkül dolgoznak és dolgoztak a múltban is. Kitűnik ez, ebből a javaslatból is. Talán nem is ismerik a biztosítási ügyet olyan alaposan, mint ahogyan egy felügyelő hatóságnak ismernie kell. Látom ezt az adatok megtagadásából, abból a körülményből, hogy ennek a felügyelő hatóságnak igazgatója csodálkozott, hogy adatokat kérek» Ö tehát akkor gondolt először arra, hogy esetleg ilyen adatok is szükségesek. Ez a körültekintés hiányát jelenti, viszont a szövegezés a szakértelem hiányát. Azt hiszem tehát, hogy nem voltam igazságtalan és az objektiv állásponttól nem tértem el akkor, amikor megállapítottam, hogy bizony nagyon sok kívánni való van a felügyelő hatóság működésével szemben. S épen azért tiltakozom az ellen, hogy ez az óriási nagy felelősséggel járó komoly munka mind áthárittassék a felügyelő hatóságra. Ha ez most megváltozik, ha a pénzügyminister ur őexcellenciája azt mondja, hogy: az értékelés egész Lebonyolítását a társulatok fogják végezni — majd meghalljuk, hogy a társulatok mit fognak ehhez szólani, és hogyan lehet egyáltalában ezt a kérdést ilyen módon lebonyolítani. Ha ez sikerül, ha a társulatok ezt vállalhatják és emellett ez a biztosítottak érdekeinek is meg fog felelni, én a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a megoldást, mert akkor megszűnik az az aggály:, hogy egy nasy apparátust kell beálltam, és talán az az előny is megmarad, hogy a társulatok nem lesznek egészen elszakadva az ő feleiktől. Azt hiszem, ezzel kimeritettem a témát és kifejtettem álláspontomat a kormánnyal szemben. Kérem a Felsőházat, méltóztassék indítványomat elfogadni! Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólni! Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden, egypár szóval reflektáljak Hadik őexcellenciájának felszólalására. Bocsánatot kérek ezért, de ha elhallgatnám mondandóimat, akkor abban a látszatban tűnnék fel, hogy akceptálom azokat az uj kijelentéseket, amelyeket őexcellenciája mostani felszólalása során tett. Őexcellenciája nevezetesen mostani felszólalása során, azt a kijelentést tette, hogy a törvény tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a biztosítási szerződések a törvény rendelkezései folytán megszűnnek. Ki kell jelentenem, hogy ilyen rendelkezést a törvényjavaslat nem tartalmaz. A törvényjavaslat 21. §-a akként rendelkezik, hogy (olvassa): »A törvény életbelépése napján mind a biztositóvállalatnak, mind pedig a szerződő félnek a 20. § alá eső biztositási szerződésből eredő fizetési kötelezettsége megszűnik akkor is, ha a kötelezettség e törvény életbelépése előtt már esedékessé vált«. A második bekezdés pedig azt mondja, hogy (olvassa): »A jogosult a biztosítási szerződés alapján csak azt az összeget követelheti, amely őt az alábbi rendelkezések értelmében megilleti«. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ez a törvényszakasz a biztositási szerződéseknek a fizetésekre vonatkozó részét nullifikálja, helyébe iktatja a második bekezdést, azonban a biztosítási szerződés egyéb vonatkozásait és rendelkezéseit érintetlenül hagyja. (Gróf Hadik János: Ezt kellett volna kijelenteni! Ez nincs benne a javaslatban!) Kérem, regényt a törvényjavaslatba irni nem fogunk. (Gróf Hadik János: Ez nem regény, hanem fontos jogokról van szó!) Ezt gyengébbek kedvéért törvényjavaslatba foglalni nem lehet. Aki törvénymagyarázattal foglalkozik és törvénymagyarázathoz ért, azt ebből a törvényjavaslatból kiolvashatja. Ez, a bíró előtt, aki ezzel a kérdéssel foglalkozni kénytelen, teljesen plauzibilis lesz. Itt kétség nincs. Ismétlem, ez a kérdés a biztosított érdekében a rendes bírói hatáskörbe tartozik és további intézkedésre szükség nincs. Gróf Hadik János: Nagyon sajnálom, de fel kell szólalnom azért, mert az igazságügyminister ur azt mondja, hogy aki a törvény olvasásához ért és épen olyan nagy jogász, mint ő, (Pesthy Pál igazságügyminister: Vagy mint a gróf ur!) annak meg kell értenie — ezt én teszem hozzá— az előtt ez subintelligitur, magától értetődő. Kérem, ez nem értetődik magától! Regényt ne írjunk, bár nagyon sok regény van olyan javaslatokban, amelyeknek kodifikálásában az _ igazságügyminister ur részt vett. Küszöböljük ki a regényeket. De amikor jogbiztonságról van szó, amikor biztositani kell azt, hogy minden fél tudja, hogy kivel áll szemben, ha jogorvoslattal élni akar, akkor ne sajnáljunk három szót és tegyük be a szakaszba azt, hogy minden egyéb vonatkozásban a jogviszony fenmarad a biztositótársulatokkai. Akkor igen tudta volna mindenki, amit igy nagyon kevesen tudtak, mert nem ismerik ezt a magyarázatát az igazságügyminister urnák, hogy rendes bírósághoz fordulhatnak. így ez kétséges. Nagyon kíváncsi leszek majd a bíróságok határozatára, amelyek a hatáskört fogják megállapítani, mert én azt hiszem, hogy ebben sem lesz igaza az igazságügyminister urnák. Nagyon sajnálom, hogy amikor a Felsőháznak Olyan kiváló bírósági tagjai vannak, ők e tekintetben nem nyilatkoztak, és nem ismertették álláspontjukat, mert akkor erősebben tudtam volna alátámasztani az én álláspontomat is, ha az ország e^ves kiváló jogászai, ami valószínű, az én álláspontomat megerősítették volna. De ha ez nem is történt volna meg, a magam részéről fentartom álláspontomat és a gyakorlat be fogja bizonyitani, hogy nekem volt igazam. Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, kérem a jegyző urat, hogy gróf Hadik János őexcellenciájának a 20. § kapcsán beadott indítványát felolvasni szíveskedjék. ' Wekerle Sándor jegyző (olvassa): »Indítvány a törvényjavaslatnak az élet- és járadékbiztosítási szerződésen alapuló pénztartozások átértékeléséről szóló 20—27. §-aihoz. Indítványozom, hogy az élet- és járadékbiztositások átértékelésének kérdése (20—27. §) a tárgyalás alatt álló javaslatból kapcsoltassék ki és vétessék be a törvénybe egy szakasz, amely utasítja a kormányt arra, hogy e tárgyban 1828. évi december hó 31-éig egy külön törvényjavaslatot terjesszen elő, amely ezt a. kérdést a következő elvi alapon szabályozza: Minden egyes biztositóvállalat külön-külön köteleztetik arra, hogy a vele szemben igényjogosult feleket ^követeléseik wranyértékénjfek legalább 5%-val és ezenfelül az átértékelés alá eső élet- és járadékbiztosítások díjtartalékában
