Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-30
Az országgyűlés felsőházának 30. ülése J928. évi március hó 22-én, csütörtökön. 199 jobboldalon. — Gróf Hadik János: A Népszövetség mégiíS azt mondja, hogy reakeionárius!) Ez a kormány gondosan és óvatosan egyezteti össze a fejlődést a nemzet érdekeivel; ha kell liberális, és ha kell, konzervatív. (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon és a középen.) A mai időkben ez az egyedül helyes politika, amelyet az ország érdekében követni lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Gróf Hadik János: A Népszövetség mégis az ellenkezőjét mondja!) Epen azért óvatosan kell a magunk részéről az ilyen kérdésben való állásfoglalást kezelni. Ami az alkotási vágyat illeti, ebben radikálisoknak lettünk jellemezve. Én nem tagadom, hogy a radikalizmust valami alkotó erőnek nem tekintem, inkább azt látom, htogy bont. De ha ezen az oldalon, az alkotásnál jelentkezik, akkor álljon mindenki mellém. Mert vitattkózhatunk 1 aa alkotás mikéntjéről, vagy arról, hogy mit kell alkotnunk, de ha radikálisaik tudunk lenni az alkotásban, akkor mindenkinek kötelessége a kormány mellé állani. Az is szóba került, hogy a kormány mindenütt olyan intézkedéseket tesz, hogy mindinkíálbb magához láncolja a néptömegeket. Kétségtelen, hogy sokkal nagyobb réteg van ma az államösszefüggésben érdekelve, mint azelőtt. De minek a következménye ez? Először már (maga a háború olyan bürokráciát fejlesztett ki. amelyet azelőtt nem ismertünk. amelyet^ már nagyrészt leépítettünk, de amelyet teljesen leépíteni talán még mindig nem tudunk. Másodszor, itt vannak a menekült tisztviselők ezrei, akik természetesen gondoskoídlálsunk tárgyát képezték. Ne tessék tehát azzal vádolni a kormányt, mintha itt indokolatlanul vállalna kötelezettséget. És halrmadszor az ország mai (helyzetéből folyik, az a tétel, hogy a gazdasági élet is megkivánja, hogy a kormány minél erŐsebben támogassa. Bizonyos összefüggés mutatkozik, azonban ez az összefüggés még laza. És a kormány inkább csak teljesitéseket eszközöl, anélkül, hogy a másik oldalon valami túl nagy dolgokat követelne. Aki ismeri a dolgok fejlődését, kénytelen ezt a tényt megállapitani. Végül az a vád is felmerült, hogy mi uj intézményeket létesítünk, és nem. becsüljük a régi intézményeket, uj középosztályt akarunk és nem a régi középosztályt. Nagy hiba volna szerintem, ha a kormány nem helyezne súlyt azokra a régi intézményekre, amelyek a mai életnek nélkülözhetetlen szervei. De uj intézmények is jönnek, mert hiszen végeredményben ne feledjük el, hogy majdnem 15 éven át megakadályozva voltunk az alkotásban. Méltóztassanak végignézni egész Európán, ugyanazt a gondolatkört, ugyanazt az irányt látjuk, mint ami itt van. Uj és uj kérdések jönnek, uj és uj problémák, amelyeknek megoldása talán uj intézményeket is 'kivan. Fejlődni kell és a fejlődést nem lehet megállítani. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy uj középosztályt akarunk, nem akarom az adatok tömkelegét idézni, de azt f hiszem, hogy amikor több mint százmillióval emeltük a tisztviselői illetményeket, amikor a tisztviselők gyermekeinek lehetővé tesszük, hogy ösztönödíjakban részesüljenek, amikor számtalan hasonló intézkedést tettünk: azt mondani erre a kormányra, hogy nincs érzéke a középosztály problémái iránt, nagyon messze vinne. Mi igenis tudjuk, ismerjük azt a nagy erőt, amely a középosztályban van, ezért sietünk mindenekelőtt segítségére. Kérdem, kapcsolatban a napirenden lévő javaslattal, vájjon miben van nagyobb erő: ha én most a tisztviselőilletmények rendezése utján 67 millió körüli összeget juttatok a középosztálynak, vagy pedig annak a tisztviselőnek, mondjuk, 10%-ig valorizálni tudnám a hadikölcsönét és kapna évente 50 pengőt! Még a legkisebbrangu tisztviselő és az altiszt is ennek majdnem kétszeresét, vagy még több, mint kétszeresét kapja. Ez mégis erősebb középosztály-politika, a régi középosztálynak erősebb alátámasztása, mint bármi más. (Báró Szterényi József: De nemcsak ezekből áll a középosztály!) Nemcsak ezekből áll ezirányu tevékenységünk, hanem mindaz, ami a gazdasági élet érdekében történik, a gazdasági középosztályt erősiti meg. És igy kell értelmezni a ministerelnök ur felszólalását; mert ha volt baj^ és hiba a múltban és nem volt eléggé ellenálló a társadalmunk, ennek magyarázata talán épen abban van, hogy nincs gazdaságilag megerősödött középosztályunk, mert a gazdasági élet nem váltotta ki magából azt a processzust, amelyet a külföld mutat a mezőgazdaságon, az iparon és a kereskedelmen belül. Nálunk inkább erős egyedeket teremtett, mint középosztályt, így kell értelmezni a ministerelnök ur felszólalását. Ezt a két tényezőből összetevődő középosztályt akarjuk. Nem akarjuk eltüntetni a régit, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem meg akarjuk tartani, erősíteni és konzerválni, és épen ezt a régit akarjuk alátámasztani azzal a gazdasági uj középosztállyal, amelyről itt beszéltem. Ezzel be is fejeztem beszédemet. Hálás köszönettel adózom az összes felszólalóknak azért a megértésért, amellyel ezt a törvényjavaslatot követték. Átérezték az ország nehéz helyzetét, tudják az állam teljesitőképességét, látják a veszélyeket, más megoldásokban. Nyugodt lélekkel hoztuk ide ezt a törvényjavaslatot, mert kényszerhelyzetben nem tudtunk mást tenni és nem rajtunk múlt, hogy nem tudtunk más javaslatot hozni. Kérem a törvényjavaslatnak az elfogadását, (Élénk helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminister ur őexcellenciája kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: Nagyméltóságú Elnök ur! T. Felsőház! Azok után az értékes felszólalások után, amelyek ennek a törvényjavaslatnak magánjogi vonatkozálsait tárgyalták, nevezetesen Gaár Vilmos, Juhász Andor, Szőke Gyula őméltósága és Nagy Ferenc őexcelleneiájának felszólalása után. igazán kevés szavam van nekem e törvényjavaslat magánjogi rendelkezéseinek indokolása tekintetében. Mégis azonban, egyrészt aposztrofáltatván több kérdésben, másrészt a magam részéről is rá akarván mutatni azokra az általános indokokra, amelyek alapján ez a törvényjavaslat magánjogi részeiben felépült, méltóztassanak nekem megengedni, hogy felszólalásomat azon az aposztrofáláson kezdjem, amellyel Nagy Ferenc őexcellenciája illetett engem, azt kérdezvén tőlem, hogy vájjon ez a törvényjavaslat kielégit-e engem, tetszik-e nekem? Egész őszintén bevallhatom, hogy ez a törvényjavaslat engem nem elegit ki, ez a törvényjavaslat — magánjogi vonatkozásairól beszélek — nekem nem tetszik. Nem tetszik pedig azért, mert ez a törvényjavaslat attól az igazságtól, amelyet nekem képviselnem kell, meglehetősen távol áll. Mert miről lehet itt szó az igazság szempontjából?^ Arról lehet szó, hogy mi az az igazságos érték, amely az adóst kell hogy a jogviszonyból kifolyólag megillesse, tekintettel mégis a korona értékében beállott csökkenésre. 30*